Gyász: elhunyt Horváth Róbert gyógypedagógus

Robi, a gyerekek „Robibácsi”-ja pedagógus családban született, a pedagógushivatást már itt magába „szívta”. Általános iskolai tanulmányait a pósfai iskolában kezdte, majd Szombathelyen érettségizett a Kanizsai Dorottya Gimnáziumban 1972-ben. Ezt követően a szombathelyi Tanítóképző Főiskolán tanító szakon szerzett diplomát 1975-ben. Már a főiskolás évek alatt végzett karitatív tevékenységet, amikor bekapcsolódott a Markusovszky Kórházban kezelt heamofiliás gyermekek foglalkoztatásába.

1975-ben kezdett tanítani a Kisegítő Iskolában enyhe értelmi fogyatékos gyermekek osztályfőnökeként. A napi oktató-nevelő munka mellett gyógypedagógiai tanári diplomát szerzett a budapesti Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán 1978-ban.

A 80-as évek elejétől városi úttörő elnökként az úttörőmozgalomban tevékenykedett.

1986-ban igazgatóhelyettesként tért vissza régi iskolájába. Időközben logopédus diplomát szerzett.

1995-ben nagy szerepe volt a Korai Fejlesztő és Gondozó Központ létrehozásában, melynek munkáját igazgatóként irányította. Vezetése alatt az országban harmadikként olyan korszerű, és magas szakmai színvonalú intézmény jött létre, amelyben a fogyatékos kisgyermekek és családtagjaik a legkorszerűbb fejlesztő és terápiás ellátásokat vehették igénybe.

Mindeközben folyamatosan képezte magát. Elvégezte a Közoktatási vezető szakot, majd az ELTE Speciális pedagógia szakán egyetemi diplomát szerzett.

2004-ben a gyógypedagógiai ellátórendszer átszervezését, ésszerűsítését kapta feladatul. Ennek eredményeként létrejött az Aranyhíd Nevelési-Oktatási Integrációs Központ.

Igazi szívügye a súlyosan halmozottan sérült gyermekek teljes körű ellátása és iskoláztatása volt. Ennek jegyében indította el 2005-ben a fejlesztő iskolai nevelést-oktatást a súlyosan sérült gyermekek számára.

Gyógypedagógiai ismereteket oktatott a pécsi Janus Pannonius Egyetem Egészségügyi Főiskola Szombathelyi Karán szociális munkás és védőnőhallgatóknak.

A Szakmai Szolgáltató Központ gyógypedagógiai szaktanácsadójaként is munkálkodott. Az Őrségi Kistérségben szakmai segítséget nyújtott a logopédiai ellátórendszer kiépítésében.

Tagja volt a Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének, a Magyar Fonetikai, Foniátriai és Logopédiai Társaságnak, az Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetségének, és számtalan szakmai közösségnek, fórumnak. A családban élő felnőtt korú értelmi sérülteknek Napsugár-klubot hozott létre, ahol havi rendszerességgel szervezett foglalkozásokat.

Egyetlen pillanatban sem volt tervek, elképzelések nélkül.

Számtalan társadalmi funkciója mellett hobbijának is szívesen élt. A zene szeretete egész életét végigkísérte. Több mint 30 éven át volt a város Erkel Kórusának, majd a Szent Márton Kórusnak a tagja.

Optimista életszemlélete, lehetetlent nem ismerő lendülete magával ragadta a környezetében élő és dolgozó embereket. A problémák, tennivalók megoldásában segítette őt empatikus, érdeklődő, segítő odafordulása, és nem kis mértékben humora is.

2017-ben megérdemelten vehette át Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzatának „Pedagógus életmű”-díját.

Szakmai tudása mellett szakmai alázata, a sérült gyermekek iránti elkötelezett munkája példát jelent a következő generációk gyógypedagógusai számára.

Illyés Gyuláné Kozmutza Flóra szavai méltán fejezik ki kollégánk, egykori intézményvezetőnk elhivatottságát:

„Hivatásom a gyógypedagógia. Erre esküdtem fel. A segítségnyújtás is lehet szenvedély.”

Életútja ennek volt tanúságtétele…

Nyugodjon békében!