Gyerekek, akiknek a cirkusz az életük, a jelenük és a jövőjük

A Szombathelyen vendégeskedő Hungária Nagycirkusz előadásain ebben a szezonban hat gyerek – hattól a tizenöt évesig – is fellép. Szó szerint két oroszlánfóka-bőgés között beszélgettünk velük.

A cirkuszban félhomály van, halk zene szól. A nézőtér árva, a nagyérdemű majd csak az esti előadásra érkezik. Kora délután próba zajlik, éppen a gyerekeké. A 15 éves Ádám Liliána pihen, először nem könnyű szóra bírni, aztán megered a nyelve.

– Én voltam az, akit a nézők a lábzsonglőrszámban láttak a premieren. Egy nagy állványban fekszem, a lábamon golyókat, trankákat (henger alakú lábzsonglőreszköz) dobálok, szaltóztatom, forgatom őket, trükköket csinálok velük. Tavaly nyáron készült el ez a produkció. Amikor egyet megtanulok, azt évről évre fejlesztem. Korábban, nyolcéves koromtól egy karikaszámban szerepeltem, azóta már egykerekű biciklin egyensúlyoztam, zsonglőrködtem is, de állatszámoknál is segédkeztem – meséli. Liliánát az 59 éves nagymamája, Tóbiás Anikó tanította, régebben ő is lábzsonglőrködött, most állandóan utazik a cirkusszal.

És ha azt hinnénk, hogy a 15 éves lány csak hat-hét éve színpadképes, tévedünk. Már kétévesen megjelent a porondon a szüleivel egy késdobáló számban. Az anyukáját dobálta körbe az édesapja, aztán Liliánát is, aki lufit tartott a kezében. Azt mondja, számára elképzelhetetlen lett volna, hogy mást csináljon. Beleszületett a cirkuszi létbe. Pici kora óta saját produkcióra vágyott, és ennek sok mindent alárendelt.

Közben befut az édesanyja, a cirkusz vezetője, Ádámné Wertheim Carmen, és megerősíti, amit a lánya mond. – Minden Liliána saját akaratából történt. Már kétévesen be akart szaladni utánunk a porondra, annyira akarta a szereplést, hogy bevettük a produkcióba. A lelkesedése azóta is tart. Naponta legalább egy-két órát gyakorol, fejleszti magát, még ügyesedni akar. Télen meg kellett jelölnie, hogy hol szeretne továbbtanulni. A lehetőség adott volt, hogy váltson, de ő az artistaképzőnél maradt. Ott négy évig tanulják a gyerekek azt, amit ő már pici kora óta gyakorol. Ettől függetlenül az iskola fontos: gimnáziumi érettségit ad. Ősztől magántanuló lesz, vizsgázni azonban be kell járnia.

A gyakorlás, fotózás után körénk gyűlik Carmen minden gyereke: Liliána a rangidős, az öccse, a 12 éves Henrik, aki a nyitószámot, a rúdon egyensúlyozást jegyezte a húgával, a hétéves Dzsaminával, rajtuk kívül a hatéves csibész, Jordan, aki a pónikkal szerepelt. Ők a nyolcadik generáció, ennek tudatában és – úgy tűnik – minden felelősségével. A gyerekeknek nincs kötött tanulási idejük szeptembertől júniusig, mint a társainak. Egyéni tanrend szerint tanulnak.

A téli időszakban, amikor nem utaznak a cirkusszal, az úgynevezett három hónapos pihenőidőben az „anyaiskolájukba”, a Pest megyei Csévharaszthoz közeli vasadi iskolába járnak. Januárban félévi vizsgát tesznek, márciustól útra kelnek, és magántanárokkal oldják meg a felkészülést az év végi osztályozó vizsgára, amire mindig ott készülnek fel, ahol éppen tartózkodnak a cirkusszal.

Évek óta ugyanazokba a városokba járnak vissza, általában Pécsen, Kaposváron éri őket a felkészülési időszak kezdete. És évek óta állandó tanárok foglalkoznak például Liliánával, akinek nemcsak saját produkciója, hanem saját lakosztálya – külön lakókocsija is van a karavánban. Az osztálytársaik mindig közvetlenül fogadják őket, örülnek, amikor megjelennek, interneten tartják a kapcsolatot, és nem egyszer fordult elő, hogy felkerekedtek busszal, hogy megnézzék egy-egy tavaszi előadásukat.

Az édesanyjuk állítja: arra még nem volt példa, hogy a gyerekek lázadtak volna a fellépések miatt. – A kezdetektől kötelességtudóak. A próbát nem erőltetjük rájuk, de azzal tisztában vannak, hogy az előadás szent. Esténként rutinosan, önállóan készülnek. A 7 éves kislány, Dzsamina egyedül sminkel, felveszi a fellépőruháját. Pontosan tudja, hogy a második résznél melyik szám után kell átöltöznie a fináléra.

– A legnagyobb büntetés inkább az lenne, ha nem engednék őket fellépni a műsorban – kapcsolódik be Andrea Varga. Ő a buzogányos produkcióban látható fegyelmezett kisfiú, a 11 éves Varga Riko és kishúga, Vanessa anyukája.

– Rico ötéves kora óta ugyanazt gyakorolja, sok próbával egyre gyorsabb lesz és egyre több buzogánnyal dolgozik. Most öt buzogánnyal, hét karikával és hét labdával zsonglőrködik. Szinte sohasem ront, már „belefejlődött” a dologba – mondja. Andrea román légtornász, de szépen beszél magyarul, a férje szerb – ők a hüllőkkel léptek fel a sátorban, otthon saját cirkuszuk van, de most szezonálisan, őszig a Hungáriához szerződtek. Kiderül, hogy férje és Carmen férje első unokatestvérek.

Az Ádám és a Wertheim családé is cirkuszdinasztia, a gyerekek ebbe születtek. Carmen elképzelhetetlennek tartja, hogy bármelyikük ne örökölne valami cirkuszban használható képességet. A kérdés csak az, és ez az első években kiderül, hogy mit. – Liliána légtornásznak kiváló, Dzsamina a kezdetektől állandóan mászni és lógni akart, a pozitúrákat utánozta. Szinte biztos, hogy ő is légtornász lesz. Henriknek rendkívüli az egyensúlyérzéke. Hatévesen játékból kihúzott egy drótkötelet két kamion közé, egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy egyedül átment rajta. Dzsamina zsonglőr lesz, ahogy az édesapja, és az egykerekű biciklin is biztosan közlekedik. Jordan állatszerető és komikus. Most kezdte a fellépést a pónikkal, akik jó barátai, reggelente eteti, itatja az állatokat, Kittit, Virágot és Tündért, az idén tanulta meg irányítani őket. Ő először szerepel a porondon, a papa tanította, aki mellesleg az előadások konferansziéja, de a sátorépítést is ő irányítja.

Carmen elmondja még: a cirkusz nehéz megélhetést nyújt, hiszen a produkciók mögött rengeteg munka van, és minden szám sok embert megmozgat, mindig újat kell mutatni, és minőségi műsort kell produkálni, hogy elnyerjék és persze megtartsák a közönség bizalmát, megjegyezzék a nevüket.

– Egy család vagyunk a szezonra az összes fellépővel, egymást támogatjuk, hiszen csak összetartással működhetünk. A gyerekek is részei ennek a közösségnek. Mindannyian a cirkuszban képzelik el a jövőjüket. Az nem kizárt, hogy előbb felnőnek, és hamarabb lesznek felelős gondolkodásúak, mint a kortársaik – összegez az édesanya, Ádámné Wertheim Carmen.