Vannak, akik maguk döntenek úgy az év végén, hogy máshol folytatják a karrierjüket, és olyanok is – ők vannak nehezebb helyzetben –, akiket novemberben vagy decemberben váratlanul bocsátanak el. A reményvesztettség ellen és azt megelőzendő Wawrzsák Zsolt okleveles szupervizor mondta el a javaslatait.
– A munka – állás, karrier, szolgálat, hivatás, alkotás, pénzkereset – értelmet ad a mindennapjainknak. Hangsúlyos szerepet tölt be státuszunk meghatározásában, tulajdonképpen az identitásunkat adja, és ha megszűnik a munkahelyünk, azzal együtt a csoportélmény, az identitásunk, a státuszunk, annak jelentős lelki következménye lehet. A profitorientált versenyszférában gyakoriak az év végi elbocsátások. A gyorsan változó világban a szervezetek is intenzív változást élnek meg, ennek része a létszám-racionalizálás. Lélekben akkor lehet felkészülni, ha időben bejelenti a munkáltató a munkaviszony megszűnését, és ehhez támogatást is biztosít. Amennyiben az ellenkezője történik, a hirtelen jött, sokkszerű hatás megnöveli a depresszió kialakulásának veszélyét. Sérül az önbecsülésünk, ezzel együtt csökken a magabiztosságunk és a hatékonyságunk, ami negatívan hat a mentális egészségünkre. Tagadást, félelmet, bűntudatot, reménytelenséget élhetünk meg, ha tartósan munkanélkülivé válunk, és az anyagi helyzetünk megromlik, az súlyosbítja a helyzetet.
Egyénfüggő, hogy ki hogyan tudja feldolgozni a kudarcot, de azok élik meg a legnehezebben, akik hosszú ideje dolgoztak ugyanannál a cégnél. A téli időjárás, a hideg és a sötétség csak hozzátesz a rossz hangulathoz, mégse süppedjünk bele a negatív érzésekbe, főleg ne a semmittevésbe, tanácsolja a szakember, aki szerint időt kell hagyni a „gyászra”, az elengedésre, meg kell élnünk a veszteséget.
A veszteség helyett az új célokra koncentráljunk Illusztráció: Shutterstock
Beszélgessünk a hozzánk közel állókkal a múltról, a jelenről és a jövőről, de amint lehet, tereljük magunkat a tényleges cselekvés felé, legyenek új céljaink. Ne kezdjünk el azonnal kétségbeesetten új állást keresgélni. Ne hibáztassuk önmagunkat a jelenlegi helyzet miatt. Tájékozódjunk a jelen piaci helyzetről, és minden bizonnyal azt látjuk majd, hogy nem vagyunk egyedül a problémával. Feltétlenül mozgassuk meg a kapcsolatrendszerünket, először a közeli családi és baráti kapcsolatokat. Önsajnálat helyett fogalmazzunk magunkról pozitív átkeretezéssel: „keresem az új lehetőségeket”.
Strukturáljuk a napunkat. Ahelyett, hogy a közösségi oldalakat bújjuk, vagy a tévét bámuljuk, mindennap szánjunk időt az álláskeresésre. Végezzünk testmozgást, csináljunk valamit, ami kikapcsol, boldoggá tesz. Képzésre is beiratkozhatunk. A lényeg, hogy ne szigetelődjünk el másoktól: keressünk közösséget, vállaljunk önkéntes munkát, az visszaadja a hasznosságérzetet. Visszatekintést is érdemes csinálni, összegezni, hogy korábban milyen munkakörben, területen éreztük a legjobban magunkat, milyen képességeinkből származnak a megélt sikereink, hol tartunk most, és mire vágyunk. Összességében kezdjük el keresni ezeket a lehetőségeket, és legyünk nyitottak az újdonságok befogadására. Dolgozzuk át, frissítsük az önéletrajzunkat, a Facebook-adatlapunkat, kérjünk értesítést az állásportáloktól a minket érdeklő lehetőségekről. Kövessük a munkaadók oldalait, és ne csak konkrét pozíciókat keressünk, hanem olyan cégeket is, ahol szívesen dolgoznánk. Tudjunk meg minél többet a kiszemelt cégről – segíthet az állásinterjún, ha felkészülten érkezünk.
Wawrzsák Zsolt Fotó: VN
Tény, hogy januárban több idő kell az állásinterjúk lebonyolításához, a cégek többsége tervezési fázisban van. Egyes vállalatok januárban nem is hívnak be beszélgetésre, februárra tolják az első állásinterjú időpontját – ha ezt tapasztaljuk, se adjuk fel. Járjunk mindig nyitott szemmel, legyünk láthatóak a munkaadók számára, és az eredmény nem marad el.
