Itt van már a május: elballagtak a bolyaiasok is

Az épületet és az osztálytermeket végigjáró maturanduszokat Papp Tibor, az iskola igazgatója köszöntötte: beszédében egyebek mellett utalt arra, hogy a január végi szalagavatón a diákok még azt énekelték, hogy „hol van még a május, hol van még az érettségi”, ehhez képest nagyon hamar eltelt a három hónap, jött el a búcsú ideje. Minden iskola életében az egyik legszebb ünnep a ballagás, mondta Papp Tibor, leginkább azért, mert ilyenkor egy pillanatra összeér a múlt és a jövő, és egy kicsit megáll az idő. A végzős diákok, de szüleik, rokonaik, és persze tanáraik is elgondolkodnak olyan fontos kérdéseken, mint az együtt megélt pillanatok szépsége. De visszaemlékeznek a közösen elvégzett munkára is, valamint olyan alapvető emberi értékekre, mint a szeretet, a barátság, az egymás iránti tisztelet és egymás elfogadása, amely igazi közösségé kovácsolta össze őket az elmúlt években. „Játszottatok, küzdöttetek, vállaltátok a kalandot, és harcoltatok, énekeltetek, megfejtettétek a titkokat, ha voltak, legyőztétek az esetleges szomorúságokat. Egy apró dolog azonban még hátra van: meg kell, hogy valósítsátok álmaitokat!” – köszönt el a végzősöktől az igazgató.

Az iskola fenntartója nevében dr. Németh István, az ELTE SEK rektorhelyettese szólt a ballagó diákokhoz. Kiemelte: rendkívül fontos az itt megszerzett minőségi tudás, amelyet remélhetőleg egyetemi tanulmányaik során is növelni, gyarapítani fognak majd.

A végzősök nevében Fodor Lili Anna búcsúzott, megköszönve tanáraiknak, szüleiknek a támogatást, a segítséget, felidézve vidám vagy éppen megható pillanatokat. Ha az átlagos óraszámmal számolunk, akkor – egy kedves tanáruk szavajárásával élve – „a legacélosabb versenyzők” 62 millió 553 ezer 600 – plusz, mínusz pár száz – másodpercet töltöttek el itt. A Bolyai az az iskola, ahol 4, 8, de akár 12 éven át is tanulhatnak a diákok.