Kőszeg – Szolidaritás nagy célok érdekében

Oldott, barátságos légkörben is lehet tudományos témákról előadásokat hallgatni, kérdezni, vitatkozni – ezt mutatja a Tudomány a kocsmában sorozat sikere. A szabadkőművesség 300 éve címmel Pók Attila történész, az ELTE professzora és az FTI-IASK kutatója tartott legutóbb előadást a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete és a Pannon Egyetem kőszegi kampusza szervezésében.

A modern értelemben vett szabadkőművesség születésnapja és a francia forradalom egyik legfontosabb előzménye – a történészek így tekintenek 1717. június 24-ére, amikor négy londoni szabadkőműves-páholy összegyűlt Szent Iván napján, a nyári napforduló idején a Lúdhoz és Rostélyhoz nevű fogadóban. Az addig önállóan dolgozó páholyok elhatározták, hogy egy nagypáholyt alakítanak (Premier Grand Lodge of England), különválva a többi egylettől – a nagyjából 300 évvel ezelőtti napot idézte fel előadása kezdetén Pók Attila. Majd a szabadkőművességet definiálta: filozofál, azaz olyan alapvető kérdésekkel foglalkozik, hogy mi az élet értelme, mi a munka, melyek a létezés formái, és hogyan lehet ezeket befolyásolni. Filantropikus: próbál jótékonykodni, olyan intézményeket létrehozni, amelyek fenntartásával tökéletesíteni lehet a társadalmakat. Progresszív: azt keresi, mikor, honnan, merre van az „előrehaladás” lehetősége. Szervezeti egységei a páholyok vagy műhelyek, ahol tíz, húsz vagy akár száz ember is összejön, és „csiszolja” az ott lévő férfiakat abból kiindulva, hogy attól a társadalom is jobbá válik.

Salamon király templomához fűződik az egyik emlék, amelyre a kőművesek páholyalapítása épült. A templom, az ókori zsidó építészet szimbólumának építése Krisztus előtt 967-ben kezdődött, és hét évig tartott. Kőművesmesterek, legények, inasok összefogott munkájára volt szükség, presztízskérdés volt a közéjük való bejutás. A kőművesekben tudatosult: csak kölcsönös bizalom, testvériség alapján lehet sikert elérni. A társasági együttléteiket elkezdték páholymunkának nevezni. Ezekre épült rá a középkori templomépítők hagyománya. Két hagyomány van még, amelyek elvezetnek 1717-ig: az egyik a lovagság intézménye, amely szintén a szolidaritásra épít nagy célok érdekében. Ezen kívül egy ezoterikus vonulat: a rózsakereszteseké. Hogy megértsük a mozgalom működését, az előadó szerint ezeket a hagyományrétegeket kell felfejteni. A 18. századra a páholyok egyre inkább társadalmi elitcsoportokká formálódtak. A felvilágosodás korában a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavait hangoztatták, és közreműködtek a forradalom ideológiai előkészítésében. A 19. században, a francia forradalom után kicsit háttérbe szorult a tevékenységük. A háborúk nem kedveztek a mozgalomnak, több országban betiltották. Ma a világon 40-50 ezer páholy és 6-7-8 millió páholytag van. Ha valaki egy páholyba belép, az értékét az határozza meg, mit tud adni a közösségnek. Ha kiállja a próbákat, elfogadja a feltételeket és vállalja az anyagi terheket, először inassá válik, egy idő után, ha teljesít, legénnyé, majd mesterré.

Pók Attila a mozgalom magyar vonulatáról is szólt: a Mária Terézia uralkodása alatt a bécsi udvarban élő testőrírók tevékenységéről. Arról is, hogy a reformkor idején nem tudott működni a szabadkőművesség Magyarországon. A kiegyezés után bontakozott ki és 1886 után élte a fénykorát. 1918–19 után az új rendszer veszélyesnek érezte és betiltotta a szabadkőművesek tevékenységét. 1945 márciusában Budapesten kezdtek el gyülekezni. 1950-re már 1500-an dolgoztak 30-40 páholyban. Az utolsó nagymester Benedek Marcell író, irodalomtörténész volt, aki mindent megtett azért, hogy életben tartsák a mozgalmat. 1956 után bontakozott ki a karitatív tevékenységük. A rendszerváltás idején az egyesületi törvény alapján újra megalakulhatott a mozgalom. Nyilvánosan zajlik a tevékenységük, és a régi elveket igyekszik követni. Akármilyen irányzatú egy páholy, a filozófia, a filantrópia és a progresszió vonulatait keresi.