Mészáros Márta rendező a kőszegi Chernel Kálmán Városi Könyvtár vendége volt

Az Aurora Borealis a legjobb játékfilm díját nyerte el a spanyol La Laguna Nemzetközi Történelmi Filmfesztiválon 2018-ban. A főszereplők Törőcsik Mari, Tóth Ildikó és Törőcsik Franciska. A film egy családtörténeten keresztül mutatja be a hazugságok és elhallgatások leleplezésének erejét, az igazságok kimondásának felszabadító hatását. A díjat személyesen nem tudta átvenni a 87 éves filmrendező, csak közleményben köszönte meg. A kőszegi találkozón viszont felelevenítette egy korábbi díjátadó élményét: a Berlinálét, ahol Arany Medve-díjat kapott 1975-ben az Örökbefogadás című filmjéért.

Ő volt az első nő, aki megkapta a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon ezt a nagydíjat. (Ez az, amivel 2017-ben Enyedi Ildikó: Testről és lélekről című filmjét is elismerték.)

Felidézte, milyen nagyszerű volt, hogy a díjat Claudia Cardinale adta át. Itthon a reptéren aztán senki sem várta, taxival ment haza. A gyerekeinek mondta, hogy nagydíjat kapott, ők mondták, hogy jól van, de a fürdőszobát nem tudták kitakarítani, mert iskolában voltak. Az Örökbefogadást most újra vetítik. Jó film, nem öregedett semmit – mondta nevetve.

1968-ban forgatta az első nagyjátékfilmjét, az Eltávozott napot, amikor nemcsak itthon, de külföldön is ritka volt még a női filmrendező. Agnes Varda forgatott azokban az években, megszületett a Cléo 5-től 7-ig (1962), a Boldogság (1965), a Teremtmények (1966) és az Utolsó tangó Párizsban (1972). Eközben Magyarországon nem volt érdekes, hogy van itt egy női rendező.

Mázlim volt, hogy kaptam az első filmre pénzt. A moszkvai filmfőiskolára jártam, tudtam oroszul, féltek tőlem, hogy ki tudja, kinek a kije vagyok. Rossz pont volt az is, hogy Jancsó Miklós volt a férjem, de mégis megkaptam a szükséges összeget, és megcsináltam Kovács Katival a filmet. Az első forgatási napon mindenki nagyon izgult, hogy ebből mi lesz. Azt gondolták, nem baj, majd ha nem megy, jön a Jancsó, és megcsinálja. De nem jött. Egyre rosszabbodott a hangulat. Akkor nem úgy volt, mint ma, hogy rögtön meg lehet nézni, mit csináltunk, egy hétig kellett várni a nyersanyagra. Rémülten ült be a stáb a vetítésre, hogy mit fog látni. De a végére csend lett. Nem is olyan rossz, mondták, és ha még a Kovács Kati is énekelni fog… Az Eltávozott napot egy olasz rendező beválasztotta a Pesaro Nemzetközi Filmfesztiválra. Itthon az volt a helyzet, hogy vagy tőlem féltek, vagy a Jancsótól, de külföldön siker lett. Be tudtam utazni Európát, jártam Párizsban, Berlinben, ünnepeltek. Itthon semmi. Ez sokáig így volt.

A rendezőnő azt mesélte a szereplőválasztásról, hogy Kovács Katit a tévében látta énekelni, ordította, hogy „Nem, nem, nem, nem leszek sohasem a játékszered…”, és akkor Mészáros Márta úgy döntött, hogy ő lesz a főszereplő.

Berek Katiban – aki a fesztiválnagydíjas Örökbefogadás főszereplője volt – az ragadta meg, hogy „okosan néz”. Mások pont ezért nem szerették a színésznőt, mert volt benne valami okos sprődség, magány. Micsoda nő: nem akart férjhez menni, egyedül akart gyereket. Remekül játszott a filmben, sok díjat kapott érte, de az újságok ezt nem nagyon emlegették.

1976-ban készült a Kilenc hónap című film, amiben Monori Lili szül. Ez kiverte a biztosítékot itthon, a lengyelek meg feljelentették a filmet a pápánál. Mészáros Márta úgy látja, Monori Lili Meryl Streep lehetett volna a világban, ha nem magyar. De hosszú időre tönkretette az életét, hogy szült egy filmben. A franciák szerették, Párizsban kapott volna munkát, de nem akart kint maradni. Tehetséges volt, nagy színésznő, ma már elismerik. A saját terhességét játszotta végig, ez volt a forgatókönyv.

Vele akartam csinálni a filmet, de arra én sem számítottam, hogy szülni fog a kamera előtt – idézte fel a rendezőnő. – Mondtam neki, hogy megfizetünk egy szülő nőt, de ő azt kérdezte: Minek? Én állapotos vagyok, én szülök. Az én filmem, az én gyerekem. Telefonos kapcsolatban voltunk, a Kútvölgyi kórházban egy orvos sem akarta vállalni, hogy ott szüljünk, míg találtunk egy fiatal orvost, aki azt mondta, jó, ő ülni fog addig kint a folyosón. Lili vajúdott. Én már anya voltam, tudtam, mi ez. Mentünk, ott voltunk vele. Egyszer csak puff, Kende János operatőr elájult, hozzá kellett orvos. Egy kis vodkát töltöttünk bele, úgy állt vissza a kamera mögé, és felvette, ahogy Lili megszül.

Mészáros Márta a Jancsó Miklóssal való házasságáról is beszélt. Olyan férfi volt, aki hagyta, hogy Márta menjen a maga ötletei, témái után, hagyta, hogy függetlenül, autonóm személyiségként dolgozzon mellette.

– Fantasztikus ember volt. Húsz évet éltünk együtt. Ha nem találkozunk, nem biztos, hogy „így” leszünk rendezők. Szükségünk volt egymás támogatására, de nem jártunk egymás forgatására, hogy ezt így vagy úgy csináld. Egyszer kimentem hozzá, amikor dolgozott, láttam a meztelen nőket, a lovakat, a katonákat, nem értettem. Szerintem ő félt a nőktől. Nagyon kedvesen félt tőlük. Elmondhatatlan szerelem volt köztünk. 1968-ban kint voltam vele a Csillagosok és katonák vetítésén, ami mégsem kapta meg a nagydíjat, kitört a forradalom és a fesztivál félbeszakadt. Jancsó vett magának egy piros inget és egy biciklit, ment a forradalomba. Aztán Párizs kiürült, elmentünk egy bérelt autóval Olaszországba. Mire hazajöttünk Magyarországra, itt már semmi nem volt. Szomorú csend lett.

Az 1984-es Napló gyermekeimnek című filmjében kemény kritikát fogalmazott meg az ötvenes évekről és a Rákosi-rendszerről. Aczél elvtárs azt mondta: ártalmas. Van benne egy orosz ápolónő, aki pofon vág egy ordibáló kislányt. Ezt a jelenetet ki kellett vágni, mert „Oroszország pofonja volt Magyarországnak”. Kivágták, de éjjel a laborban visszarakták.

– A Naplót azután forgattuk, hogy Czinkóczi Zsuzsa megszülte a fiát. Egy tanyán lakott, taxival mentünk érte. A mostohaapja alkoholista volt, egy pár üveg pálinkáért elengedte. Összesen tíz filmemben játszott, a Napló-sorozatban is. Ezt a történetet el akartam mondani magamról. Az életem egyébként sokkal durvább volt a háború alatt. Apám kivégzése, anyám halála, és amit utána átéltem. Ázsiában, Kirgíziában voltunk, az ottaniak nem hagytak éhen halni. Fogolytáborokban dolgozó magyarok jöttek Kirgíziába, ők hoztak haza.

A Napló harmadik részének, a Napló apámnak, anyámnak férfi főszereplője Jan Nowiczki volt, akiért Mészáros Márta elment Lengyelországba. Andrzej Wajda a barátja volt, tőle kért javaslatot, hogy kellene egy jóképű fickó, csak nem Daniel Olbrychski, mert mindenhol ő van. Wajda leírta egy papírra Nowiczki nevét.

– Tévét nézett, amikor mentem hozzá. Mondtam neki, hogy filmet csinálok. Azt mondta, nők nem csinálnak filmet. Krakkóban egy szállodai szobában reggeliztünk. Azt mondta, eljön pár napra. Eljött… Az utolsó közös filmünk a Temetetlen halott című Nagy Imréről szóló film volt 2004-ben. Nagyon érdekes második életem volt vele.