Otthont teremtettek – Harmincéves a kőszegi Hajnalcsillag Néptáncegyüttes

Dvorákné Kővári Anikónak – szombat este óta a Hajnalcsillag Néptáncegyüttes örökös művészeti vezetője – és Dvorák László alapítványi elnöknek köszönhető, hogy harminc éve a megszűnt Kőszeg Néptáncegyüttes után a város nem maradt néptánc és népzene nélkül – a házaspárt „a 25 évesek hevülete, lendülete” hajtotta: nem akarták szélnek ereszteni a tehetséges fiatalokat. És köszönhető azoknak a gyerekeknek és szüleiknek is, akik csatlakoztak hozzájuk kezdetben, majd folyamatosan az évek alatt – a számuk ezerre tehető. Akiknek kellett néhány év, amíg felmerészkedtek a színpadra, kinevelődtek, aztán maradtak derékhadnak, hogy végigtáncolják az éveket, a kőszegi rendezvényeket, vagy elköszöntek, ahogy az életük kívánta.

Kellett a megmaradáshoz a külső segítség, a törődés is – a művelődési központ, a város támogatása, hogy felragyoghasson a Hajnalcsillag, és úgy tündököljön, ahogy szombat este tette. A Hazafelé című produkció koreográfiái az évtizedek alatt bejárt utat is megmutatták, és még inkább azt, hogy az együttes beért, megérkezett, a táncosoknak színpadi hátteret adó életfa mély gyökerű, erős törzsű, magasra növő és gazdag lombú.

Visszatekintéssel kezdődött az egész estét betöltő műsor: a régebbiek közül felújított szatmári lánytánccal, asszony­farsanggal, amit szilágysági táncok követtek. A Hajnalcsillag szenior csapata rábaközi táncokat mutatott be. Az alkalomra frissen készült blokkban dunántúli táncok következtek, a legkisebbek somogyi játékokat mutattak be, a somogyi kanászt és ugróst pedig azok a táncosok, akik szép sikereket értek el versenyeken. Aztán Vas megyébe érkezett a produkció vasi ugrósokkal, csárdásokkal és gencsi verbunkkal. Az áthangolódás után nagy ugrással Erdélybe kalau­zoltak: új koreográfiával magyarpalatkai táncokat jártak. Erdélyből, Székről érkezett vendégségbe az évfordulóra egy házaspár. A Mezőségnek arról a részéről, ahol a mai napig megmaradt a táncrend és a viselet. Sipos István és Szováti Zsuzsanna széki táncokat mutatott be, kislányuk, Dorka a népdalkincsből adott ízelítőt.

A műsor végére maradt a meglepetéskoreográfia, a Honfoglaló. Két ifjú szaladt be a színpadra, csodálkozva néztek körül: hogyan kerültek az idegen helyre. Aztán megállapították: „arany ez a föld”, és körülnéztek, megfelelő-e az ottmaradásra, és vajon táncra is alkalmas-e. A koreográfia felépítésében utal a bukovinai székelyek hányattatott sorsára, dióhéjban összefoglalja a magyarság sorsát a Kárpát-medencében. A rengeteg újrakezdést, menekülést, és a megérkezést. A Hajnalcsillag történetét is, sugallva azt, ami a gálát beharangozó plakáton – Trifusz Péter alkotása – is szembetűnik: a hegyen áll a táncos házaspár, onnan tekintenek le a városra, otthon vannak. És a tánc mit sem ért volna zene nélkül: szívvel muzsikált a gálán állandó és erre az estére kibővült kísérőzenekaruk, a Tulipánt zenekar.

– Csodálatos ma kőszeginek lenni – kezdte köszöntőjét Huber László polgármester. A generációkat összekötő néptáncról azt mondta: energiát ad és közvetít, önismeretre tanít, önfegyelemre nevel, egymásra figyelést, toleranciát igényel, közösséget teremt, test és lélek harmóniáját adja. A magyar néptánc és a népzene, mint a nemzeti kultúránk hordozója erősen jelen van Kőszegen, hála a Hajnalcsillag Néptáncegyüttesnek, mondta, majd elismerő oklevelet adott át az együttesnek.

– A Dvorák házaspár munkája otthonteremtés volt, ami kritikus pillanatban kezdődött, egy mindent odaadó harminc esztendővel folytatódott, ami sokak otthonává tette a néptáncegyüttest. És otthonunk lett általuk a Kárpát-medence, mindig emlékeztettek arra, hogy Vas megye nemcsak a 19 közül egy megye, hanem a 64 közül, fogalmazott Básthy Béla alpolgármester.

Dvorák László utalt rá, az utóbbi időben pozitív változások történtek az együttes életében: erőteljes koreográfiák jelentek meg a színpadon, a táncosokon látszott a lendület, amihez az is kellett, hogy Gerlecz László táncos visszataláljon Kőszegre és szakmai segítséget adjon az együttesnek a felkészülésben.