2018.05.14. 07:10
Scherer Péter volt a vendége a szombathelyi Öregdiák Estéknek
Közismert és közkedvelt vendége volt pénteken délután a Nagy Lajos Gimnázium Öregdiák Esték című beszélgetős sorozatának. Scherer Péter Jászai Mari-díjas színművész mesélt - egyáltalán nem csak öregdiákoknak. A hallgatóság soraiban számos középiskolás is érdeklődve hallgatta az élvezetes előadást.
Fotó: Nagy Jácint
Színdarab kapcsán járt Szombathelyen
A színésszel, aki egyébként az Agora meghívására, A gyáva című tantermi színházi előadás kapcsán tartózkodott Szombathelyen, Németh Andrea, az NLG drámatanára beszélgetett. Scherer Péter néhány egykori osztálytársával is találkozhatott – 1980-ban érettségizett az alma materben. A beszélgetés első fele miről is szólhatott volna másról, mint az egykori renitens csávóról, aki a szekrényben kuporogva úszta meg a reggeli tornát és a villámhárítón lemászva szökött ki bulizni a kollégiumból.
Öreg diák találkozó a Nagy Lajos Gimnáziumban
A színészélet kulisszatitkaiba vidám és megindító történetek, vallomások hosszú során át vezette be hallgatóságát a művész, éppen olyan jól szórakoztatva a közönséget, mint ha a színpadon vagy a filmvásznon tenné ugyanezt. Beszélt a Szkéné Színházban töltött sikeres évekről, Mucsi Zoltánnal való kapcsolatáról, pályatársakról, filmekről. Elárulta: a szíve csücskei azok a kevés szcenikai eszközzel színpadra vitt tanteremszínházi darabok, amelyek fiataloknak szólnak – a fiatalok problémáiról. Néhány kedves relikviát, színházi kelléket is körbeadott a sztorik mellé. Különösen népszerű volt a magával hozott két forgatókönyv: az egyikből Jancsó Miklós Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten, a másikból Antal Nimród Kontroll című filmjének felvételére készült. A jó hangulatú beszélgetés végén Gáspárné Zsolnai Zsuzsanna igazgatónő NLG-s kitűzővel ajándékozta meg az öregdiákot, aki a beszélgetésre két szombathelyi vendégjáték után érkezett. A gyáva a Nézőművészeti Kft. előadása, Scherer Péter (apa) és Kovács Krisztián (fiú) játssza évek óta, a rendezője ugyancsak Scherer Péter.
„És van elvonás és van hidegrázás és hátfájás és fogfájás és fejfájás és a lábad fáj és minden fáj, aztán van drogambulancia, van Rivotril, van Depridol, meg recept, meg altató, meg nyugtató, ez megnyugtató. És nincs pénz, nincs kocsi, nincs ruha, nincs nő, nincs nyár, nincs telefon, nincs lakás és nincs lélegzet, nincs pihenés, nincs megállás és nincs segítség, és nincs esély és nincs isten sem ember, és nincs anya és nincs apa és nincs remény és nincs testvér, és nincs remény…”
Sztori egy drogfüggő fiúról
A tanteremszínházi előadás „csak” egy heroinista fiúról szól, aki kilépne az anyagba zárt világból. Vergődő, kétségbeesett, őt megérteni képtelen apja nem tud segíteni neki; a társadalom megbélyegzi, kiveti, mert ő csak egy drogos. Az alattomosan közénk kúszó előadás végül fájón kíméletlenné válik: rádöbbenünk, hogy a magunk és mások meg nem értése, a szeretetlenség következtében hogyan siklik ki egy élet.
Valami tényleg megmozdult bennünk. A gyáva közénk férkőzött – és talán ahhoz is hozzájárul, hogy a drogproblémáról tabuk nélkül tudjunk beszélni.
