Tíz megváltozott munkaképességű ember álmát teljesítették Szombathelyen

Tíz, fogyatékossággal élő személy „munkaálmát” váltották valóra

Duo Day – Neked munka, nekem álom! címmel kampány indult, aminek nyitó sajtótájékoztatóját a Vas Megyei Kormányhivatalban tartották tegnap a Munkaerőpiacon Maradás Egyesülettel együttműködésben. A kampány célja a fogyatékossággal élő és megváltozott munkaképességű személyek társadalmi befogadásának és foglalkozási rehabilitációjának elősegítése. Az országosan megvalósuló programsorozat keretében megyénként – így Vas megyében is – tíz, fogyatékossággal élő személy „munkaálmát” váltották valóra. Megszervezték, hogy eljussanak azokra a helyekre, ahol szívesen dolgoznának. Dr. Krecskó Erikától, a Vas Megyei Kormányhivatal Szombathelyi Járási Hivatal Foglalkoztatási, Családtámogatási és Társadalombiztosítási Főosztályának vezetőjétől megtudtuk: a munkáltatók egyre nagyobb számban keresik a fogyatékkal élőket, mert munkaerőhiány van.

Rontó Ádám szakmai vezető, a Munkaerőpiacon Maradás Egyesület képviseletében elmondta, hogy az egyesület öt megyében van jelen, a programot a Salva Vita Alapítvány koordinálja. Elkísértünk néhány embert az álommunkahelyére.

Volt, aki ajándékboltba vágyott, volt, aki bőrdíszműveshez, más virágoshoz, megint más cukrászdába, moziba, hogy megnézzék közelebbről ezeket a szakmákat.

Édesapját követve

Horpáczky Noémi Nikolett a zeneiskolába szeretett volna menni, hogy megnézze, milyen ott az élet. Az édesapja dobos volt, ő maga is szereti a zenét, a táncot, gyermekkorában Ki mit tud?-on is részt vett, második helyezést ért el.

Pulay Teréz, a Bartók Béla Zeneiskola igazgatóhelyettese elmondta: a művészetoktatási intézmény valószínűleg nem tud alkalmazni megváltozott munkaképességű embert, de örülnek, hogy ezt választotta; és ha egy olyan napot el tud tölteni náluk – épp a Systrum zongoraversenye zajlott tegnap -, amelyből hosszú időre töltekezni tud, már megtették, amit megtehettek.

A hős

Boha László Szentgotthárdról jött, a tévében látott olyan filmeket, ahol a tűzoltók az életüket kockáztatva mentik ki a lángokból a gyereket, ezért ő a katasztrófavédőkhöz kívánkozott. Egyed László tűzoltósági felügyelő mutatta be számára az épületet, mesélt a múltról: a szombathelyi tűzoltóság 1872-ben alakult, az első társadalmi szervezetek egyike volt, a vitrinben az eredeti zászló is látható. Boha Lászlót minden érdekelte: miként maradhat meg a textil épségben, hogy nem foszlik szét, milyen feltételekkel lehet valaki tűzoltó, festett vagy „fémtiszta” a „lecsúszócső” (szakszerűen a csúszóakna), amelyen a tűzoltók lejutnak az emeleti helyiségből a garázsba. Ámulattal nézte a folyosón kiállított képeket az egyik kiemelt szombathelyi tűzesetről, amely 1987. július 17-én történt, amikor leégett a Sabaria Cipőgyár. Úgy kommentálta: tetszik neki, milyen nagy felelősséggel és tudatossággal dolgoznak a tűzoltók, és hozzátette azt is, hogy óriási élmény itt lenni.

Nem tudnak annyi munkát adni, mint amennyire ő gyors

Bősze György a Vakok és Gyengénlátók Vas Megyei Egyesületének elnöke, akinek a látása papíron mindössze nyolcszázalékos, a bicikliszervizbe vágyott, és csodálatos módon rövid idő alatt összerakott néhány kerékpárt. Földes Imre, az álmot teljesítő szerviztulajdonos elmondta: készültek Bősze György fogadására, előkészítették az alkatrészeket, tudták, hogy nem lát, de azt nem, hogy milyen fokú a gyengénlátása. Nem gondolták, hogy nem tudnak annyi munkát adni, mint amennyire ő gyors.

Bősze György három-négy éve még biciklizett, ma már nem mer, annyira leromlott a látása. Elárulta: bár megváltozott munkaképességű, 15 éves kora óta javítgatott kerékpárokat, így rutinja van, szinte teljesen vakon is tudja, mit hova kell tenni. Szívesen végezné ezt a munkát, gondolkodik a váltáson – „bátraké a szerencse” alapon -, de a celldömölki Főkefe Nonprofit Kft., ahol dolgozik, biztonságot ad, és mivel 46 éves, két gyereke van, úgy érzi, „jobb, ha nem ugrál”. De hobbiként nagyon szereti a szerelést, Földes Imre azt mondta, fel is venné, olyan ügyes.