Vasváron, gyertyafényben varázsolt Thurzó Zoltán nagyváradi zongoraművész

Az aulában berendezett térben csupán gyertyák adtak a fényt. A félhomályban semmi nem zavarta a lecsendesedést, a koncert teljes átélését. A zongora két oldalán mécsesek sorfala állt, a pianínó papírkottáit is csak a jobbról és balról magasodó gyertyák világították meg. Ebben a felesleges ingerektől megszabadított környezetben adott csaknem két órás koncertet a nagyváradi zongoraművész, aki Debussy idézetével adta meg kamarahangversenyének felütését: „ A zene ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér.”

A műsor szerkesztése is szokatlan volt. A mai kortól indult vissza a közönség a zenésszel közösen az időben. Filmzenék, köztük a Forrest Gump-é, vagy a Love Story-é csendesítették, nyugtatták a lelkeket. Mindegyik etűdhöz, darabhoz volt egy kis története, gondolata, pár mondatos megjegyzése Thurzó Zoltánnak, mielőtt belekezdett ezek interpretálásába. A filmklasszikusok után mások mellett Beethoven, Schubert, Chopin, Liszt Ferenc és Rachmaninov szerzeményeit tolmácsolta a zongoraművész az estén. A művek előtt a zeneszerzőkről, életük egy-egy érdekes momentumáról mesélt, közelebb hozva őket és korukat a közönséghez. Sok más mellett elhangzott: Liszt Ferenc csaknem két és félszer utazta körbe a földet, ami az akkori közlekedési lehetőségeket figyelembe véve nem kis teljesítmény volt. Azt is megtudhatták a jelen lévők, hogy Chopin szívét művészete iránti tiszteletből és hogy az örökkévalóságnak megőrizzék, halálakor testéből kiemelték, konyakban tartósítva a varsói bazilika egyik pillérében helyezték el. Azóta is ott őrzik.

– Az a célom, hogy az emberek közelebb kerüljek a művekhez, azok szerzőihez, ebben segítem őket azzal, hogy a darabok játszása előtt egy-egy rövid történetet elmesélek – mondta el Thurzó Zoltán a koncert végén. Hozzátette: egy másfajta ajtón igyekszik a megszokotthoz képest bevezetni a komolyzene világába hallgatóságát.

– Beszélek a darabokról, ezzel a hallgatóim lelki világára szeretnék hatni. A közönség korábban megszerzett tudását, tapasztalatát szeretném összehangolni azzal a tudásenciklopédiával, ami a zenékbe rejtve van és sokszor sajnos marad is – mesélte céljairól a fiatal zenész.

Szerinte a modern kor hibája, hogy külön veszi azt, ami régen jól, szimbiózisban működött. Irodalomkutatás, zene- és művészettörténet mára külön tudományterületek, nem tekintik egymást igazán társművészetekként. – Pedig nincsenek rétegelt lemezek az időben. Egyszerre történt és történik minden. Az enciklopédikus információkat igyekszem hozzácsatlakoztatni közönségem tudásuniverzumához. Ez a koncerten kapott komplexebb kép kíváncsivá teszi hallgatóimat. A tapasztalat az, hogy hazaérve utána néznek egy-egy műnek, a zene mögé tekintenek, így már a zenén túl is látnak – mondta Thurzó Zoltán, aki zenész családból származik, a família több generáció óta foglalkozik a komolyzenével.

– Időkapszula van a zenében. Mindegyik mű egy olyan lehetőség, amit nekem közösen a koncertközönséggel meg kell nyitnom, ezzel is megidézve a zeneszerzők alakját. Az emberek jelenkori tudását rákapcsolni az egyes korokra az ismeretátadás és a zene segítségével – fűzte tovább gondolatait a zongoraművész, aki hozzátette: attól interaktív szellemi síkon egy-egy koncertje, hogy közösen a közönséggel idéz meg egy-egy korábban élt zeneszerzőt a zeneművel, az információ-töredékekkel. – Kollektív tanulás ez mindannyiunk számára. Én vagyok csak egyedül a hangszer mellett, a műsor alatt próbálom bevonni a hallgatóimat, hogy végül szinte egy személyként lélegezzünk. Egy letűnt világ tolmácsa kell, hogy legyek a hangszeren keresztül – hangsúlyozta. Thurzó Zoltán azt is elmondta: harmadik alkalommal adott koncertet Vasváron, két éve kezdődött a gyümölcsöző kapcsolat a Nagy Gáspár Kulturális Központtal. A tervek szerint jövőre már január 5-én visszatér. Akkor teljesen más tematikával, zongoraátirataival érkezik. Műsorának a „Strauss világa és ami mögötte van” címet adta.