Ha Egyiptom elbukik, akkor a Közel-Kelet elveszett

Nagib Zavirisz, az Orascom távközlési cég milliárdos tulajdonosa (mellesleg kopt keresztény) a Süddeutsche Zeitung munkatársával beszélgetve kifejtette: bízik Omar Szuleimán alelnökben és Ahmed Safik miniszterelnökben. Mind a ketten megbízható emberek; Szuleimánt tíz éve ismeri, racionálisan gondolkodó ember. Abban, hogy ellenzi Hoszni Mubarak elnök lemondását és távozását, mind a hárman egyetértenek.
   
"A Tahrír téri tüntetők két hét alatt rengeteg dolgot értek el. Mubarak ősszel nem indul az elnökválasztáson. Fia, Gamal visszavonul a politikából. Megreformáljuk az alkotmányt. Szó van arról, hogy semleges, részben nemzetközi megfigyelők fogják ellenőrizni a választásokat. Lesz igazi sajtószabadság. Csupa olyan dolog, amelyről két hete még álmodni sem mertünk" - állította Zavirisz. A tüntetők további követeléseit irreálisnak nevezte, rámutatva: Mubarak már azért sem távozhat azonnal, mert egyiptomiak milliói ellenzik azt.
   
Zavirisz egyúttal a demonstrációk mielőbbi beszüntetését szorgalmazta. "Véget kell vetni a káosznak, ellenkező esetben fennáll a veszélye annak, hogy a Muzulmán Testvériség veszi kézbe az (ellenzéki) mozgalom irányítását, vagy pedig beavatkozik a hadsereg. Mindkét változat katasztrófa volna Egyiptom számára" - vélte.
   
Szuleimán alelnököt alkalmasnak tartja a jelenlegi helyzet levezénylésére. Indoklásként rámutat: az ország nem engedhet meg magának olyan vezetőt, aki kockára tenné az Izraellel kötött békét, vagy alávetné magát Irán politikájának. Egyiptom a térség kulcsa: ha Egyiptom elbukik, az Irán, Szíria és a Hezbollah győzelmét jelentené, akkor pedig a Közel-Kelet elveszett - hangoztatta az arab ország egyik leggazdagabb vállalkozója.
   
Az elnökről szólva úgy vélte: nem minden volt rossz, amit Mubarak tett. Katonaként harcolt az 1973-as háborúban, visszahódította a Sínai-félszigetet Izraeltől. Elnökként liberalizálta a gazdaságot. Igaz, hogy túl kevés szabadságot engedett a népnek, de hát "nem demokrata, hanem diktátor. Viszont nem volt szörnyeteg. Tunéziában Ben Ali diktátor alatt egyetlen üzlet sem jöhetett létre anélkül, hogy az elnök családja ne részesedett volna belőle néhány százalékkal. Egyiptomban ilyen nem volt."

OLDALTÖRÉS: Zavirisz-klán uralja az egyiptomi gazdaságot

 Zavirisz-klán uralja az egyiptomi gazdaságot

 Zavirisz-klán uralja az egyiptomi gazdaságot

 Zavirisz-klán uralja az egyiptomi gazdaságot

 A Bölcsek Tanácsát létrehozó Nagib Zavirisz vagyonát 2,5 milliárd dollárra becsülik. Apjával és két fivérével Egyiptom leggazdagabb üzletemberei közé tartoznak, a kopt keresztény család vagyona mintegy tízmilliárd dollárra rúg - írta kedden a Handelsblatt kairói tudósítója.

Az 1954-es születésű Nagib az utóbbi években egyre nyíltabban bírálta az arab országban széles körben elterjedt korrupciót. Lakatot már csak azért sem kellett a szájára tennie, mert a befolyásos Német-Arab Kereskedelmi és Iparkamara elnökeként bizonyos fokú védettséget élvezett. Ő a főrészvényese (52%-os pakett birtokában) az Orascom Telecom távközlési cégnek, amely Afrika, Ázsia és a Közel-Kelet 11 országában 120 millió ügyféllel rendelkezik; egyúttal ő tölti be a felügyelő bizottság elnöki posztját is. A távközlési cég forgalma évi 3,1 milliárd dollár. Nagib emellett tulajdonosa a Wind Italia és a Wind Hellas cégeknek.
   
Az 1957-ben született Szamih Zavirisz az Orascom Development cég igazgatótanácsának az elnökeként "csak" 1,5 milliárd dolláros vagyonnal rendelkezik. E vállalat turistaközpontokat, szállodákat épít és üzemeltet Egyiptomban, a Közel-Keleten és a svájci Andermattban. Éves üzleti forgalma 400 millió dollár.
   
A legfiatalabb fivér, Naszef Zavirisz 1961-es születésű; ő az Orascom Construction igazgatótanácsának az elnöke. Ez a cég építőanyagokat és műtrágyát gyárt, észak-afrikai, közel-keleti és európai üzemeiben 88 ezer embert foglalkoztat. Az éves forgalom 3,6 milliárd dollár. Naszef egyúttal nagyrészvényese (13%-os pakett birtokában) a francia Lafarge cementgyártó vállalatnak. Naszef vagyonát 5,9 milliárd dollárra taksálják.
   
Míg a két idősebb fivér drasztikus reformokat sürget Egyiptomban, a legfiatalabb testvér mélyen hallgat a zavargások kirobbanása óta. A Handelsblatt szerint ez nem meglepő, hiszen a hatalmas Orascom impériumnak éppen az építőipari ágazatát gyanúsítják azzal (és nem tegnap óta), hogy igen szorosan összefonódott a hatalmon lévő Mubarak-klikkel.
   
Állami megrendelésekhez az építőiparban csakis "kiválasztott" cégek juthatnak - állítják Kairóban régóta jelen lévő beruházók, valamint Abdel Bari Atvan újságíró, az Al-Kudsz című lap munkatársa. A fenti cégeknek szoros kapcsolatokkal kell rendelkezniük a rezsimhez, külföldi vállalatok pedig csak rajtuk keresztül számíthatnak üzleti sikerre Egyiptomban. Mubarak klánja szoros ellenőrzése alatt tartja az ország politikai és gazdasági életét - állítja Atvan.
   
A három fivér közül Nagib és Naszef közeli barátságban van Mubarak két fiával: Gamallal és Alaával. Az 1998. évi franciaországi labdarúgó világbajnokságon több meccsen együtt látták őket a lelátón.
   
Gamal Mubarak újabban a londoni Belgravia negyedben lakik: a Wilton Place 28. szám alatti házban van luxuslakása, amelynek értékét nyolcmillió dollárra taksálják. Ez az ingatlan távolról sem az egyedüli darabja a Mubarak-család vagyonának. Utóbbihoz tartozik több ingatlan a Vörös-tenger partján, Londonban és a kaliforniai Beverly Hillsben. Emellett több svájci bankszámlán is hatalmas összegekkel rendelkezik a família. A vagyon teljes értékét 40-70 milliárd dollárra becsüli Amaney Jamal, a Princeton egyetem professzora.

OLDALTÖRÉS: Timothy Garton Ash az arab világ forradalmairól

Timothy Garton Ash az arab világ forradalmairól

Európának segítenie kell az arab világ fellázadó népeit, mert ha a mostani forradalom elbukik, akkor Isten irgalmazzon nekünk - írja a Süddeutsche Zeitungban közölt esszéjében Timothy Garton Ash.

A neves angol politológus emlékeztet arra, hogy a Kairó, Tunisz vagy Ammán utcáin tüntető fiataloknak évtizedek óta élnek rokonai Londonban, Párizsban, Madridban. Ha az arab ellenzéki megmozdulások sikerrel járnak, akkor a fiatal, gyakran állástalan és frusztrált tüntetők élete gyökeresen meg fog változni. A casablancai és madridi, tuniszi és párizsi életkörülmények között tátongó szakadék egyre kisebb lesz, és végül eltűnik. Vele együtt tűnik majd el az a kulturális tudathasadás is, amely szélsőséges esetben arra késztet egy marokkói merénylőt, hogy egy madridi elővárosi vonatra felszállva felrobbantsa magát.
   
Észak-Afrika népességének csaknem egyharmada 15 és 30 év közötti fiatal. A Földközi-tenger mentén fekvő országokban munkát találhatnának, hozzájárulhatnának Európa gazdasági erejének növeléséhez, és anyagi fedezetet nyújthatnának a rohamosan öregedő európai társadalmak nyugdíjrendszerének fenntartásához.
   
Ha viszont elbuknának a mostani forradalmak, és az arab világ visszazuhanna az önkényuralom tespedt rendszerébe, akkor fiatalok milliói éreznének mély elkeseredést. Közülük nem kevesen oly módon vetítenék ki haragjukat és frusztrációjukat a Földközi-tengeren túlra, amely alapjaiban rendíthetné meg Európát. Ha pedig a mostani lázadás abban merülne ki, hogy zsarnokok új nemzedékét, erőszakos és szabadságellenes iszlamistákat juttat hatalomra, akkor Isten irgalmazzon nekünk - írja Ash.
   
Az internet és a különböző szociális hálózatok (facebook, twitter) mozgósító hatását nem tagadva az angol tudós úgy véli: a döntő kérdés a politikai szerveződés lesz. Ezért a voltaképpeni analógiát a jelenlegi helyzettel nem 1989-ben (a kelet-európai kommunista rezsimek összeomlásában) látja, hanem 1979-ben. A sahot megdöntő iráni forradalom előzménye egy széles tömegeket megmozgató lázadás volt, amelyben számos világi és baloldali erő vett részt. A hatalmat mégis az iszlamisták vették át, mert ők sokkal jobban meg voltak szervezve.
   
Az a körülmény, hogy Mubarak és a többi arab diktátor évtizedeken át a radikális erőkkel zsarolta a Nyugatot, nem jelenti azt, hogy ez a fenyegetés nem létezne. Ennélfogva meg lehet érteni sok arab demokrata amiatt érzett frusztrációját, hogy a Nyugat kezdetben hűvösen reagált azokra az eseményekre, amelyek számukra életük vissza nem térő esélyét kínálták a felszabadulásra. Juszri Fúda egyiptomi újságíró dühösen jelentette ki: "Ez itt egy Allahu akbar-mentes forradalom!"
   
A Nyugat jelenleg nem sokat tehet az események befolyásolása érdekében. Az egyes jelöltek vagy ellenzéki mozgalmak nyilvánvaló támogatása visszafelé sülhetne el. Pillanatnyilag a kevesebb: több. Ám ez nem marad örökké így. Az egyiptomi tiltakozók számára világos, hogy mit nem akarnak: Mubarak elnököt. Az 1989 őszén a Vencel téren tüntető prágai tömeggel ellentétben azonban nincs közös elképzelésük a jövőről - leszámítva azt, hogy minden legyen jobb, mint eddig volt.
   
Senki nem rendelkezik több tapasztalattal a diktatúrából a demokráciába való átmenet bonyolult útjait illetően, mint az európaiak. Meglehet, Amerikát különleges viszony fűzi az egyiptomi hadsereghez és az arab uralkodó családokhoz - ám Európa többet kereskedik ezekkel az országokkal, mint Amerika, több segítséget nyújt nekik, és szoros kulturális és személyes szálak kötik össze az arab világgal.
   
Az Európai Uniónak ugyanakkor gyorsaságra, rugalmasságra, merészségre és képzelőerőre van szüksége; ezen tulajdonságok közül egyik sem igazán jellemző a lassan mozduló multinacionális klubra. Ám ha Európa most az egyszer a határain kívül bátran cselekedne, akkor erre egyszer talán saját háza táján is képes lesz majd.