Obama-póker a Közel-Keleten: új stratégia régi szereplőkkel

Az utóbbi hetekben azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy az új amerikai kormány nem csupán tiszteletteljesebb hangot üt meg az arabokkal és a muszlimokkal szemben, de egyúttal régi szövetségeket is megkérdőjelez, és új stratégiát keres. Ettől pedig sokan rettegnek.

Ha Irán és az USA egyezségre jut...

 "Ha az USA és Irán egyezségre jut, az nagy valószínűséggel a mi rovásunkra fog történni - figyelmeztetett Abdalláh as-Saisi kuvaiti politológus. - Ha nem ébredünk föl és nem szedjük össze magunkat, akkor igen keserű következmények várnak ránk" - írta a politológus a Gulf News hasábjain.
 
Az egyiptomi vezetők csakúgy, mint II. Abdalláh jordániai király - akik évek óta a Nyugat kedvencei mint közvetítők Izrael és az arab államok között - szintúgy fenyegetve érzik magukat. Vajon nem kárhoztatják-e őket statiszta szerepre a közel-keleti játszmában, ha amerikaiak és európaiak hirtelen saját kommunikációs csatornákat nyitnak meg Bassár el-Aszad szíriai elnök és a Hamász radikális palesztin szervezet felé? És mi lesz a bőkezű gazdasági és katonai segélyekkel, amelyekkel a Nyugat eddig folyamatosan honorálta Kairó és Ammán "mérsékelt magatartását"?

Nem ezek az egyetlen horror-forgatókönyvek, amelyek álmatlan éjszakákat okoznak a közel-keleti uralkodóknak e diplomáciai szempontból forró tavaszon. Attól is félnek, hogy Irán hamarosan - Izrael mellett - a térség második atomhatalmává válhat, amennyiben Washington túl sok engedményt tesz Teheránnak. Az iszlám köztársaság nukleáris létesítményei elleni izraeli támadás szintúgy fenyegető volna az arabokra nézve; ez esetben attól kellene tartaniuk, hogy a síita Hezbollah Libanonból újabb támadást intéz Izrael ellen, és az "arab utcák" népének nagy része Iránnal vállal szolidaritást - írta a dpa.

Újrakevert kártyák

Ennek megakadályozása érdekében Hoszni Mubarak egyiptomi elnök és a jordániai uralkodó - Amerikával karöltve - megpróbálják a maguk oldalára állítani Szíriát. Amennyiben ugyanis Damaszkusz feladná szoros kapcsolatát Iránnal, és beszüntetné a radikális csoportok (Hamász, Hezbollah) támogatását, akkor újra lehetne keverni a közel-keleti kártyákat. A nukleáris vitában Irán alkalmasint kész volna engedményeket tenni. A szíriai határ lezárása esetén a libanoni Hezbollah csak nehezen tudná feltölteni fegyverkészleteit, és a Hamász Damaszkuszban székelő politikai főnöke, Háled Mesáál is feltehetőleg jobban hajlana a kompromisszumokra.
 
A fenti stratégia sikere érdekében Izraelnek el kellene fogadnia a közel-keleti válság kétállami megoldását, és vissza kellene adnia Szíriának az 1967-ben megszállt (majd 1981-ben bekebelezett) Golán-fennsíkot. Csakhogy e két téma egyike sem szerepel a márciusban beiktatott új izraeli kormány programjában. Néhány órával azelőtt, hogy hétfőn Egyiptomba utazott, Benjamin Netanjahu miniszterelnök a Likud-frakció ülésén megerősítette, hogy Izrael nem hajlandó lemondani a Golánról.

Atomsorompó-egyezmény: a renitensek is csatlakozniuk kellene

Hogy az arab szövetségesek mellett Izraelt is érintheti Obama választási hadjáratának a külpolitikára is vonatkozó markáns jelszava (Change!), arról egy múlt heti felszólalás tanúskodott New Yorkban. Az amerikai-izraeli kongresszus washingtoni ülésén Joe Biden alelnök meleg szavakkal tett hitet "a béke és Izrael állam biztonsága mellett", lelkes tapsot aratva a 6500 küldött körében. Pár órával később viszont egy helyettes államtitkár tabudöntéssel felérő kijelentést tett az ENSZ közgyűlésén. Rose Gottemoeller felszólította a renitens atomhatalmakat (Észak-Koreát, Indiát, Izraelt és Pakisztánt), hogy csatlakozzanak az atomsorompó-egyezményhez, amit Washington "alapvető céljának" nevezett.

Ez példa nélküli, a tel-avivi kormány szempontjából hajmeresztő húzás volt. Amerikai politikusok ugyanis a Richard Nixon elnök és Golda Meir kormányfő által 1969-ben kötött kétoldalú megállapodás óta - amely atomfegyver birtokába juttatta a zsidó államot - nem vettek tudomást Izrael folyamatosan korszerűsített és bővített atomfegyver-készletéről. Tel-Aviv sem nyilatkozik róluk, a leszerelési fórumoktól távol marad. Logikája egyszerű: ami hivatalosan nem létezik, azt se megszámolni, se ellenőrizni nem lehet.

Gottemoeller szavai újabb bizonyítékát adták az Obama-kormány reformszándékának, amelynek egyik szembetűnő jele az egyoldalú Izrael-barátság lazítása - mutatott rá a Der Spiegel. Emögött pedig az áll, hogy Obama ismét cselekvőképessé akarja tenni Amerikát a Közel-Keleten.

Kihűlt az amerikai-izraeli viszony

A helyettes államtitkár asszony kijelentése és a kétállami megoldást újra meg újra előtérbe helyező amerikai nyilatkozatok nyomán érezhetően lehűlt Washington és Tel-Aviv viszonya. "Nem fogadunk el utasításokat a Fehér Házból" - fortyant fel nemrég Gilad Erdan környezetvédelmi miniszter. A nagy showdown alig egy hét múlva várható, amikor Netanjahu Washingtonban találkozik Obamával. Ha a vendéglátónak sikerülne rábírnia az izraeli kormányfőt elvárásainak teljesítésére, az javítaná az oroszok és a kínaiak együttműködési készségét az USA-val. A palesztin állam létrehozásához való ragaszkodás pedig enyhülést eredményezhetne az Izraelt bírálók táborában. Washington ezzel bebizonyítaná, hogy nem csak Izrael érdekeinek a szószólója, de alkusz is tud lenni. A külpolitika szempontjából legfontosabb energiaforrást - a bizalmat - a Bush-kormány szinte teljesen fölélte. Obama nekilátott a készlet feltöltésének.