Ünnepélyesen fogadják Pápán a C-17-es szállítógépet: jön a Big Mac

A géptípust - amelynek hivatalos neve C-17 Globemaster III, de a legtöbb repülési szakértő csak Big Mac-ként becézi - az amerikai légierő megrendelésére fejlesztették ki, és a kilencvenes évek elején szállt fel először. Vannak nála nagyobb szállítógépek, mint például az orosz Antonov An-124-es, amely 120 tonnányi rakományt tud magával vinni több ezer kilométerre, míg a C-17-es "csak" 77 tonnát, s hatósugara is valamivel rövidebb, mint riválisáé; vagy a szintén amerikai C-5 Galaxy, szintén 120 tonnás maximális szállítási képességgel. Ám a C-17-es óriási előnye, hogy rövid (akár kevesebb mint ezer méteres) kifutópályáról is fel tud szállni, és nem feltétlenül igényel rendes repülőtereket, betonborítást: azaz tökéletesen alkalmas például az afganisztáni szállítási feladatok elvégzésére, a harctéri körülmények közötti bevetésre. Emellett levegőben utántölthető, azaz a világon bárhova eljuthat.

Repülő monstrum
 
A 4 hajtóműves gép igazi monstrum, hiszen 53 méter hosszú, szárnyainak fesztávolsága 51,7 méter, magassága pedig 16,8 méter. Ez utóbbi nagyjából egy ötemeletes ház magasságának felel meg. S ezt a hatalmas tömeget mindössze 3 ember, két pilóta és egy rakodómester irányítja. Az utóbbi kulcsfontosságú szereplő: a hatalmas, 26,8 méter hosszú, 5,4 méter széles és 3,7 méter magas raktérben akár nehézharckocsik vagy egy teljes Patriot rakétaüteg is elfér, de a gép majdnem 200 katonát is szállíthat.
    
A NATO egyik legfőbb problémája már évek óta a megfelelő stratégiai légi szállítási kapacitás hiánya: az európai tagországok rendszeresen rákényszerültek, hogy az amerikaiaktól vagy a szovjet utódállamoktól béreljenek ilyen gépeket. Mivel a nagy távolságok megtételére képes szállítógépek drágák (egy C-17-es például több mint 200 millió dollárba kerül), az utóbbi években teret nyert a gondolat, hogy több tagállamnak együtt kell ilyeneket venni vagy bérelni. Az egyik - egyébként már megvalósult - terv az úgynevezett SALIS-program, amelynek keretében 16 ország, köztük Magyarország is hat óriási Antonov An-124-es szállítógépet bérelt az ukránoktól, illetve az oroszoktól. A másik pedig a saját C-17-es szállítógép-flotta létrehozása, legalább 3-4 gép közös megvásárlásával.
   
Kétszázötven C-17-es    
        
Ennek megvalósítására jött létre a Stratégiai Légi Szállítási Kezdeményezés (SAC), amelynek jelenleg 12 tagja van (10 NATO-tag, azaz az Egyesült Államok, Bulgária, Észtország, Magyarország, Litvánia, Hollandia, Norvégia, Lengyelország, Románia és Szlovénia, valamint Svédország és Finnország.) Érdekesség, hogy a konzorciumban nincs benne a NATO három európai "nagyhatalma", Franciaország, Németország és Nagy-Britannia: ez utóbbiak a közös nyugat-európai szállítógép, a még csak fejlesztés alatt álló Airbus A400M eladásában érdekeltek, s emiatt sokáig nem is nézték jó szemmel az új kezdeményezést. Végül ez a probléma megoldódott, tavaly ősszel hatályba lépett a C-17-es gépek beszerzését és üzemeltetését célzó SAC. Ezt megelőzően még az is eldőlt, hogy a 3 pályázó város (a németországi Ramstein, a román Constanca és Pápa) közül az utóbbi lesz az egyelőre megvásárolandó 3 gép bázisa. Egyébként ha a mostani 12 mellett újabb országok is bekapcsolódnának a programba, akkor akár további gépek beszerzése is szükségessé válhat…
    
Szekeres Imre honvédelmi miniszter korábban úgy nyilatkozott, hogy a programban részt vevő országok a felhasználandó repülési idő arányában szállnak be a beruházásba és a működtetésbe. Magyarország 1,8 százalékkal, másfél milliárd forinttal vesz részt a beruházásban, és az országra eső évi működtetési költség várhatóan egymilliárd forint lesz. Ezért 60 repülési óra jár, amivel Szekeres szerint "kielégítjük a teljes igényünket". Mint hozzátette, Magyarország ezeket a repülési órákat az afganisztáni, a sínai-félszigeti és a ciprusi küldetésekhez fogja használni, s ha mindezt gépbérlettel oldanánk meg, tizennégyszer többe kerülne.
    
Az első C-17-es után a két további gép idén ősszel érkezik meg a magyar városba. Összesen mintegy 150 fős kiszolgáló személyzet (közöttük 40 amerikai) gondoskodik működtetésükről, de a "civil szférának" is mintegy 300-400 új munkahelyet jelent a C-17-es katonai szállítóbázis Pápára települése.
    
A C-17-eseket a Boeing cég kaliforniai, Long Beach-i gyárában készítik. Az üzem 2010 augusztusáig teljesíti az összes eddigi megrendelését, jövő nyáron leszállítja az amerikai légierőnek a 205. C-17-est is; úgy volt, hogy utána - megrendelések hiányában - bezárják. Barack Obama amerikai elnök azonban nemrégiben bejelentette, hogy mégis támogatják a fontos C-17-es program folytatását, és az amerikai légierő újabb darabokat rendel a gépekből. 

A C-17-esek történetének tehát még koránt sincs vége - különösen, hogy egyes hírek szerint gondolkodnak továbbfejlesztésén, azaz azon, hogy szükség esetén csapásmérő gépként, bombázóként is bevethessék.