Holokauszt emléknap: 65 éve szabadult fel az auschwitzi koncentrációs tábor (Frissítve:megemlékezések)

 Megemlékezést tartottak a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja alkalmából szerdán két budapesti helyszínen. Bajnai Gordon miniszterelnök az MTI-hez eljuttatott közleményében kiemelte: mindannyian felelősséget viselünk azért, hogy megállítsuk a szélsőségeseket, a hatalomba igyekvő demokráciaellenes erőket. Mesterházy Attila, az MSZP frakcióvezetője bejelentette, hogy a holokauszttagadás büntethetőségét megteremtő törvényjavaslatot nyújt be az Országgyűlésnek.

A Holokauszt Emlékközpontban Molnár Csaba kancelláriaminiszter azt mondta: nem vagyunk túl a holokauszton politikai értelemben se Magyarországon, se egész Európában. A rendszerváltás után több lehetőség nyílt az országban a vészkorszakra való emlékezésre, de ezzel együtt erőre kaphatott az antiszemitizmus is.

Rámutatott arra, hogy a szélsőséges mozgalmak egyre jelentősebbek lettek az utóbbi időszakban, ellenük pedig csak egyféleképpen lehet küzdeni: "feltétel nélkül komolyan kell venni őket". Ezt támasztják alá "a súlyos történelmi tapasztalatok", amikor több demokratikus államban utat nyitottak nekik, és emiatt a múlt században már bekövetkezett egy hatalmas népirtás - tette hozzá.

A megemlékezés keretében bemutatták a Holokauszt Emlékközpont Egy/másért című kötetét, amelynek témái között szerepel a történelem, az esélyegyenlőség, a jogvédelem, a sport, a zene és a film, abból a szempontból, hogy miként lehet velük elősegíteni a toleranciát. A diplomáciai testület egy-egy képviselője elmondta, hogy országukban milyen projektek indultak a tolerancia elősegítése érdekében. Az ünnepség végén a résztvevők mécseseket gyújtottak és kavicsokat helyeztek el az áldozatok emlékére a központ emlékfalánál.

Bajnai Gordon miniszterelnök az MTI-hez eljuttatott közleményében az írta: mindannyian felelősséget viselünk azért, hogy megállítsuk a szélsőségeseket, megakadályozzuk polgártársaink megbélyegzését és a demokratikus elvekkel visszaélve hatalomba igyekvő demokráciaellenes erőket. Ezért fontos ez a nap és minden megemlékezés, mert megerősítenek bennünket, a szabadság és a demokrácia kompromisszumot nem ismerő híveit - fogalmazott.

"Szomorúan hajtok ma fejet a holokauszt áldozatainak emléke előtt, de megerősödött hittel vallom: többé nem fordulhat elő az, ami 65 évvel ezelőtt" - írta. 

A kormányfő kitért arra: Auschwitz szörnyű tapasztalata megmutatta, melyek a gyűlölet állomásai. "Már tudjuk, hova vezet a megbélyegzés, a kirekesztés. Már tudjuk, hogy a szélsőséges gondolatok terjedése a radikális tettek elszaporodásához vezet, hogy a gyűlölködő szavakat előbb vagy utóbb gyilkos tettek követik" - tette hozzá.

Mesterházy Attila, az MSZP frakcióvezetője, miniszterelnök-jelöltje azt közölte Budapesten újságírókkal, hogy a holokauszttagadás büntethetőségét megteremtő törvényjavaslatot nyújt be az Országgyűlésnek. Ha a parlament elfogadja a büntető törvénykönyv (Btk.) módosítását, akkor három évig terjedő szabadságvesztéssel lesz büntethető az, aki nagy nyilvánosság előtt tagadja a holokausztot - mondta. Hozzátette: ahhoz, hogy az előterjesztésről - házszabálytól eltérve - még februárban döntsön az Országgyűlés, a Fidesz és a többi ellenzéki párt támogatása is szükséges. A törvényjavaslatot Mesterházy Attila azzal indokolta, hogy ma Magyarországon a mindennapokban ismételten tapasztalható az antiszemitizmus, a szélsőséges újfasiszta eszmék terjedése.

A Játékszínben tartott rendezvényen Avigdor Liberman, Izrael miniszterelnök-helyettese és külügyminisztere azt mondta: a magyar Országgyűlésnek törvényben kell tiltania a gyűlöletbeszédet, ezzel kell megakadályoznia az antiszemitizmus terjedését, mert egyre jobban felütötte fejét a szélsőségesek mozgalma Magyarországon.

Varga Zoltán önkormányzati miniszter beszédében kiemelte: a holokauszt túlélőinek üzenete az, hogy "a zsarnokság nem diadalmaskodott, a diktatúrák múlandók, míg az emberek szabadságvágya örök".

Gordon Gábor, az Élet Menete Alapítvány elnöke az eseményen felolvasta az ENSZ főtitkárának, Ban Ki Munnak a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapján kiadott nyilatkozatát. Ebben az áll: a náci népirtás után életben maradtak üzenete az az utókor számára, hogy "a zsarnokság, bárhol üsse is fel a fejét, nem diadalmaskodhat".

A beszédek után a holokauszt hatmillió zsidó áldozatára emlékezve hat gyertyát gyújtottak meg a Játékszínben.

Az ENSZ-közgyűlés 2005. november 1-jén nyilvánította a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává január 27-ét, az auschwitz-birkenaui haláltábor 1945-ös felszabadításának napját. Az egyhangúlag elfogadott határozatban hangsúlyozzák "az emlékezés és a tanítás kötelességét", hogy a jövő nemzedékei megismerjék a náci tömeggyilkosságok történetét. Budapesten az első nemzetközi holokauszt-emléknapi rendezvényt 2006-ban az Országház előtt tartották, az Élet Menete Alapítvány szervezésében.

OLDALTÖRÉS: Az áldozatokra emlékeztek az egykori Auschwitzban és másutt

Az áldozatokra emlékeztek az egykori Auschwitzban és másutt

Az áldozatokra emlékeztek az egykori Auschwitzban és másutt

Az áldozatokra emlékeztek az egykori Auschwitzban és másutt

OLDALTÖRÉS: Szomorú mérleg a holokauszt emléknapon

Szomorú mérleg a holokauszt emléknapon

Szomorú mérleg a holokauszt emléknapon

Szomorú mérleg a holokauszt emléknapon

A legfrissebb adatok szerint szerte a világon mintegy 517 ezret tesz ki a holokauszt túlélőinek száma, és a túlélők fele a szegénységi küszöb alatt él.  A Süddeutsche Zeitung című német lap szerdai számában felhívta a figyelmet: a túlélők generációja rohamosan fogy, és a még életben lévők többsége 80 év fölötti. Egyre inkább fenyeget az a veszély, hogy belátható időn belül immár senki nem tud majd hitelesen beszámolni a nácik által elkövetett bűncselekményekről. 

Georg Heuberger, a zsidó áldozatok segítésével foglalkozó Jewish Claims Conference (JCC) németországi képviselője szerint nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a túlélők  közül sokan szegénységben, méltatlan körülmények között élnek. 

A JCC rendelkezésére álló adatokból kitűnt, hogy az 516 700  holokauszt-túlélő fele, mintegy 259 ezer fő a szegénységi küszöb alatt él. A legtöbben közülük Izraelben, mégpedig  74 ezren, továbbá az egykori Szovjetunióban, ahol számuk 90 ezret tesz ki. 104 ezren vannak a szegény, állandó ápolásra szorultak. 

Erre a problémára természetesen a szövetségi köztársaság kezdeti éveiben kifizetett kártalanítások során alig gondoltak. Az akkoriban többnyire még  fiatal túlélők számára a hangsúly a gyors újrakezdésen volt, a szövetségi kormányok ezért sürgős és pénzügyileg kielégítő megoldást kerestek. Sok nyugati országgal és Izraellel is egyfajta globális megállapodást kötöttek,  mégpedig egy nagyobb összegről, amely valamennyi követelés kielégítését magában foglalta. Az egyéni egyszeri, továbbá a nyugdíjkifizetésekre vonatkozó szövetségi kártalanítási törvény pedig mindenekelőtt a német holokauszt-áldozatoknak "kedvezett". Az egykori keleti tömb országai számára a hidegháború végéig német kifizetés csak csekély mértékben történt. A kelet- és közép-európai országokkal Németország csak az újraegyesítés után kötött globális megállapodásokat. Az adatok szerint a német állam jóvátételként ily módon mostanáig 65 milliárd eurót fizetett ki.
 
Ezen kívül különböző szervezetek segítik a túlélőket. Közülük a JCC például évente tárgyalásokat folytat a német pénzügyminisztérium képviselőivel a többi között a túlélők elszegényedésével kapcsolatos problémáról. Így például a szövetségi kormány 2009-ben  pótlólagosan 30 millió eurót biztosított az érintettek jobb otthoni ápolására, orvosi kezelésére, illetve idősotthonok építésére. 
 
A JCC képviselői szerint  mindez azonban már egyáltalán nem elegendő. A korábbi megállapodásokat - mint fogalmaznak - dinamikusan igazítani kell az új feltételekhez.
 
Georg Heuberger szerint a JCC az egyik legfontosabb célkitűzésének azt tekinti, hogy a túlélők számára az utolsó éveikre méltó körülményeket biztosítsanak. A német pénzügyminisztérium ebből a célból munkacsoportot hozott létre - tette hozzá.

OLDALTÖRÉS: A koncentrációs táborok története

A koncentrációs táborok története

A koncentrációs táborok története

A koncentrációs táborok története

A koncentrációs táborok gondolata nem a múlt század terméke, a történelem leghírhedtebb koncentrációs táborai azonban a 20. században, a sztálini Szovjetunióban és a hitleri Harmadik Birodalomban működtek.

Németországban Hitler 1933-as hatalomra jutása után szinte azonnal meghozták azt a törvényt, amely lehetővé tette, hogy bárkit korlátlan ideig, ítélet nélkül fogva tartsanak. Elsősorban a zsidó származásúakat internálták, de üldözték a politikai ellenfeleket, az ún. kisegyházakhoz tartozókat, a homoszexuálisokat, a papokat, a cigányokat és a bűnözőket is. Már 1933 tavaszán megkezdődött a koncentrációs táborok építése, a nemzetiszocialisták ilyen tábort létesítettek többek között Buchenwaldban, Dachauban, Flossenbürgben, Mauthausenben, Sachsenhausenben és Ravensbrückben.

A lágerekben 1933-36 között már több ezer politikai foglyot őriztek, együtt a köztörvényes elítéltekkel. 1934-ben az SS halálfejes egységei vették át a táborok felügyeletét, s ettől kezdve a polgári igazságügyi szerveknek nem volt beleszólásuk az itteni ügyekbe. 1937-ben alakult meg a táborok építésével foglalkozó első SS-vállalkozás, s ezt követően megsokszorozódott a koncentrációs táborok száma. 1940 és 1942 között hozták létre sok más, kisebb mellett a hírhedt auschwitzi tábort is a mai Lengyelország területén. 1944. március végére 20 főtábor és 165 munkatábor működött a német birodalom területén, a háború előkészítéséhez majd később a háborúhoz is egyre több kényszermunkaerőre volt szükség.
 
A zsidók szisztematikus gyilkolása 1941 végén kezdődött a chelmói megsemmisítő táborban, majd Treblinkában, Sobiborban és Belzecben folytatódott. A német vezetés 1942 januárjában fogalmazta meg a 11 milliós európai zsidóság megsemmisítésének szándékát, kezdetét vette a zsidó nép kiirtását célzó "Endlösung", a végső megoldás. A kezdetben munkatáborként is működő auschwitzi (Oswiecim) és a majdaneki tábort már a tömeges megsemmisítés céljára alakították ki: az auschwitzi törzstáborban és a hozzá tartozó, 1942-ben kiépült Birkenauban, valamint Majdanekben építették az első gázkamrákat. (A zárt kamrába beengedett Cyklon B gázzal végrehajtott népirtás első áldozatai 1942 márciusában szovjet hadifoglyok voltak.) 1942 júniusában kezdték építeni a négy krematóriumot, melyeket 1943 márciusában helyeztek üzembe, - s ezek napi kapacitása elérhette a 8000 főt. Az SS-által irányított eutanázia-programban, az értéktelennek ítélt emberek - az elmebetegek, fogyatékosok, stb. - elpusztításában orvosok is közreműködtek. 

Az auschwitzi volt a náci lágervilág legnagyobb táborkomplexuma, amely az Auschwitz I. koncentrációs táborból, a birkenaui megsemmisítő (Auschwitz II.) és a monowitzi kényszermunkatáborból (Auschwitz III.) állt. A tömeges népirtás 1942-es programszerű megkezdése után Auschwitz vált az európai zsidóság megsemmisítésének központjává.

A náci holokauszt áldozatainak számáról különböző források eltérő adatokat közölnek. Az auschwitzi német adminisztráció fennmaradt iratai és más kutatások szerint az auschwitzi táborkomplexumba hurcoltak száma összesen 1 041 000 fő volt: Lengyelországból 300 000, Görögországból 55 000, Németországból 69 000, Hollandiából 60 000, Franciaországból 69 000, Szlovákiából 27 000, Belgiumból 25 000, Magyarországról 436 000 embert deportáltak ide. Az auschwitzi múzeum is mintegy 1,1 millióra teszi az itteni lágerbe irányított zsidók számát, ám az áldozatok ennél jóval többen is lehettek, mivel egy idő után a tömegesen érkezők már nem kaptak számot sem, 70-75 százalékukra az azonnali halál várt.

Az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) archívumaiból származó, legutóbb nyilvánosságra került adatok szerint viszont legalább 4 millió áldozata volt Auschwitznak.

 Magyarországon az 1941-es népszámlálás (a visszacsatolt területekkel együtt) 825 ezerben határozta meg a zsidótörvények által érintettek számát. 1943-ban, amikorra a közel 3 milliós lengyel zsidóság többségét már elpusztították, Magyarországon volt a legnagyobb zsidó népesség Európában. A holokauszt történetének legnagyobb és leggyorsabb deportálási akciója 1944. május 15-én kezdődött. Július 9-ig, azaz 56 nap alatt, német adatok szerint 437 402 zsidót deportáltak Magyarországról, 15 ezer fő kivételével mindegyiküket Auschwitz-Birkenauba. A magyarországi zsidóság elpusztítása tehát Auschwitz-cal fonódott össze, személyesen pedig elsősorban Rudolf Höss ottani parancsnok nevéhez kötődik. Magyarország jelenlegi területén 490 ezerre volt tehető a zsidó származásúak száma, közülük mintegy 210 ezren (más adatok szerint 300 ezren) pusztultak el a haláltáborokban. A holokauszt során több ezer magyarországi romát is meggyilkoltak. 
 
Az auschwitzi tábort 1945 januárjában a Vörös Hadsereg elől visszavonuló nácik felszámolták, a II. és a III. krematóriumot felrobbantották, s elégették az irattár nagy részét. 58 ezer embert elhajtottak Németországba, de a táborban még január 20-án is tömegesen lőtték agyon a foglyokat. Amikor a szovjet csapatok január 27-én felszabadították a tábort, 7650 csonttá soványodott túlélőt találtak, akiknek több mint a fele lengyel és magyar volt.

A náci holokausztnak megközelítőleg 13 millió áldozata volt: közel 6 millió zsidó, a kétmilliós európai cigányság 10-30 százaléka, 3,3 millió szovjet hadifogoly, 2,5 millió nem zsidó származású lengyel, német, továbbá más kelet- és nyugat-európai emberek százezrei, akiket különböző politikai, vallási és szociális szempontok miatt likvidáltak.

OLDALTÖRÉS: Orosz adatok szerint Auschwitzban legkevesebb 4 millió embert öltek meg

Orosz adatok szerint Auschwitzban legkevesebb 4 millió embert öltek meg

Orosz adatok szerint Auschwitzban legkevesebb 4 millió embert öltek meg

Orosz adatok szerint Auschwitzban legkevesebb 4 millió embert öltek meg

Az auschwitzi haláltáborban legkevesebb négymillió, de valószínűleg jóval több embert - elsősorban zsidókat és cigányokat - öltek meg a nácik, akik hatalmas megsemmisítő gépezetet alakítottak ott ki - derül ki az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) archívumaiból a holokauszt napja alkalmából közölt adatokból.

Vlagyimir Makarov, az FSZB-archívumok tudományos munkatársa az Interfax hírügynökségnek nyilatkozva elmondta: a tábor felszabadítása után végzett nyomozás alapján megállapítható, hogy Auschwitzban 1940 júniusa és 1945 januárja között nem kevesebb mint négymillió embert semmisítettek meg, de könnyen lehet, hogy nagyságrendekkel nagyobb volt a pusztítás. Idézte egy, a táborban dolgozó lengyel kőműves vallomását, aki szerint ott "minimum hatmillió embert semmisítettek meg, köztük gyerekeket, nőket és idős férfiakat, asszonyokat". 

A megtalált iratokból kiderül, hogy az öt krematóriumban - amelyek közül a leghosszabb ideig, 24 hónapig az 1. számú működött - összesen 5,119 millió holttestet hamvasztottak el. Több gázkamrához azonban nem volt krematórium, és az itt meggyilkoltakat hatalmas gödrökben, nyílt tűzön égették el, és a gödrökben folyamatosan égett a máglya. A hamut műtrágyagyártás céljára Németországba küldték - mondta a kutató.        
 
Makarov kifejtette: az 1945. január 27-én Auschwitzban felszabadított rabok közel fele lengyel és magyar volt - 745, illetve 542 fő -, s rajtuk kívül többek között 542 francia, 346 cseh és szlovák, 315 orosz, 180 holland, 159 jugoszláviai, 91 görög, 52 román, 41 belga állampolgárt és 96 szovjet hadifoglyot szabadítottak fel az 1. ukrán front 60. hadseregének és a 4. ukrán front 59. hadseregének egységei. A főtábor felszabadításában különböző számítások szerint 100-322 szovjet katona vesztette életét.

Az illetékes szovjet hatóságok a tábort a felszabadítás után átvizsgálták, és rögzítették a nácik bűntetteinek nyomait, adatait, a katonai elhárítás (SZMERS) megkereste a náci hóhérokat és a szemtanúkat, és nagy mennyiségű bizonyítékot halmoztak fel. 

Makarov elmondta: Auschwitzba naponta tíz szerelvény érkezett, egyenként 40-50 vagonnal, minden vagonban 50-100 deportált volt, és az érkezők 70 százalékát azonnal megsemmisítették. Ez gázkamrákban történt; amikor az áldozatok meghaltak, egy különleges osztag elszedte ékszereiket, kitörte arany fogaikat, a nők haját levágta - ezt ipari célra Németországba küldték. 

Fennmaradtak a gázkamráknál jóval kisebb teljesítményű krematóriumok átépítésére, bővítésére vonatkozó tervek, vázlatok is, s az iratokból, adatokból egyértelműen kiderül, hogy Auschwitzban hatalmas, ipari méretű megsemmisítő gépezetet építettek ki a nácik - mondta Makarov. Hozzátette, hogy az Auschwitzra vonatkozó anyagokat az FSZB levéltárában bárki megtekintheti. 

Az ENSZ közgyűlése 2007. január 26-án hozott 61/255. számú határozatában elítélte a holokauszt tagadását, és január 27-ét, az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadításának napját a holokauszt áldozatai nemzetközi emléknapjává nyilvánította.