Külföldi

2010.03.19. 10:56

Fekete március, Marosvásárhely: még mindig sok a talány a véres események körül

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) pénteken és szombaton egyaránt megemlékezik Marosvásárhelyen az 1990. március 19–20-i véres eseményekről.

Ambrózai Zsuzsanna-Pum András

Markó Béla, az RMDSZ elnöke ezen a napon fogadja a márciusi összecsapások idején életét vesztett Gémes István, Csipor Antal és Kiss Zoltán hozzátartozóit, valamint a sokévi börtönre ítélt, és bántalmazott Cseresznyés Pált, Szabadi Ferencet és Juhász Ilonát. 

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és annak elnöke, Tőkés László európai parlamenti képviselő A szeretet márciusa elnevezésű rendezvénysorozatára várja a részvevőket Marosvásárhelyen. Ennek keretében kerül sor péntek este az Igazság és tolerancia elnevezésű fáklyás menetre. Magyar, román és cigány részvevőket egyaránt várnak a megmozdulásra a szervezők, emlékeztetve ezzel arra, hogy a magyarokra támadó - szélsőséges nacionalisták által feltüzelt - románok visszaverésében a helyi romák a magyarok segítségére siettek. 

Háromnapos, maratoni filmvetítést szervez a Bernády György Közművelődési Alapítvány, bemutatja a Marosvásárhely fekete márciusa című, tizenkét órás dokumentumfilmet. Szombaton délelőtt a belvárosi római katolikus plébánia Deus Providebit Tanulmányi Háza ad otthont annak a Közös múlt, közös jövő, otthon Európában című kerekasztal-beszélgetésnek, amelyen a Pro Europa Liga társzervezésében magyar és román értelmiségiek, közéleti személyiségek tanácskoznak az etnikumok együttéléséről. A Vártemplomban ökumenikus istentisztelettel zárul a megemlékezés-sorozat, amelyen a Kárpát-medence történelmi egyházainak magas rangú képviselői is jelen lesznek.
 
A Ceausescu-rezsim egészen 1989-ig napirenden tartotta a "magyar veszélyt", ezért 1990-ben a román közvélemény nagy részében - és főleg az erdélyi románokban - elevenen élt Erdély elvesztésének a réme. A magyaroknak a kisebbségi jogokra vonatkozó követeléseit úgy értelmezték, hogy "ki akarják szakítani Erdélyt Romániából". A román lapok sokszor valótlan információkat tálaltak, időnként erőszakra bujtogató üzeneteket is közöltek, a románok szerint viszont a magyar lapok is elfogultsággal tájékoztattak. 

Az RMDSZ 1990. február 10-én Marosvásárhelyen gyertyás-könyves tüntetést szervezett, amelyen százezren vettek részt. A városban némán felvonuló hatalmas tömeg magyar iskolákat és egyetemet követelt. Közben a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen és a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen is a magyar diákok sztrájkba léptek, egyrészt az 1959-ben megszüntetett Bolyai Egyetem visszaállítását, másrészt a meglévő magyar tagozatok bővítését kérték.  
 
A marosvásárhelyi közhangulat március 16-án vett veszélyes fordulatot, amikor a város egyik gyógyszertárának a kirakatára magyar feliratot helyeztek el. A román sajtóban megjelent uszító hangvételű cikk hatására mintegy ötven fős román tömeg vonult a gyógyszertárhoz, és eltávolította a feliratot. 
 
Az indulatok március 19-én szabadultak el. Vasvillákkal, fejszékkel és dorongokkal felfegyverkezett Görgény-völgyi román parasztokat szállítottak buszokkal Marosvásárhelyre. A felheccelt román parasztok törtek-zúztak, békés járókelőket bántalmaztak, és rátámadtak az RMDSZ székházára. Az épületben rekedt mintegy hetven magyar közül a néhai Sütő András írót, az RMDSZ Maros megyei szervezetének akkori elnökét bántalmazták súlyosan, aki korábban biztosítékot kapott a kivezényelt rendfenntartó erőktől, hogy biztonságban elhagyhatja az ingatlant.
 
A tragikus ütközet  március 20-án volt, amikor sok ezer felháborodott magyar vonult az utcára a román parasztok egy nappal korábban elkövetett garázdálkodása ellen tiltakozva. A város főterén barikádokat emelt a két tábor. Este a magyarok már létszámfölénybe kerültek, az összecsapásokat a katonák által alkotott gyenge kordon sem tudta megakadályozni. A konfliktus kegyetlen tömegverekedéssé fajult, senki nem kímélt már senkit. A véres ütközetnek összesen 278 sebesültje volt, ebből 190 román és 88 magyar nemzetiségű. Három magyar és két román életét vesztette.

Az ügyészségi vizsgálatok során 30 személy ellen emeltek vádat, többségük egy év börtönbüntetést kapott. A legsúlyosabb ítélettel a Magyarországra menekült Barabás Ernőt és Cseresznyés Pált sújtották, akiket tíz év szabadságvesztésre ítéltek. Ez utóbbit 1996-ban kegyelemben részesítette Emil Constantinescu volt román államfő.

OLDALTÖRÉS: Markó: a marosvásárhelyi véres március ellenforradalmi kísérlet is volt


Markó: a marosvásárhelyi véres március ellenforradalmi kísérlet is volt


Markó: a marosvásárhelyi véres március ellenforradalmi kísérlet is volt


Markó: a marosvásárhelyi véres március ellenforradalmi kísérlet is volt

A húsz évvel ezelőtti marosvásárhelyi véres március nem csupán egy magyarellenes pogrom tervének a része volt, hanem ellenforradalmi kísérlet is, amelynek az volt a célja, hogy leállítsák mindazt, ami Romániában 1989 decembere után megindult - mondta az MTI-nek pénteken Marosvásárhelyen Markó Béla.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke marosvásárhelyi irodájában fogadta a két évtizeddel ezelőtti összecsapásokban meghalt Kiss Zoltán hozzátartozóit, valamint a sokévi börtönre ítélt és bántalmazott Cseresznyés Pált, Szabadi Ferencet, illetve Juhász Ilonát. A találkozón átnyújtották azokat az adományokat, amelyeket az Ügyvezető Elnökség 2000-ben hozott döntése alapján az RMDSZ Szolidaritási Alapjából különítettek el az áldozatoknak, valamint hozzátartozóinak.

Markó kifejezte meggyőződését, hogy nem spontán eseményekről volt szó, azokat meg kellett szervezni, hiszen faluról hoztak a városba embereket, akiket botokkal fegyvereztek fel. Továbbra is az a kérdés -  mondta -, hogy mindez kinek állt érdekében. Emlékeztetett: a két közösség között egyenlőtlen volt a helyzet, amennyiben a románság a magyarokhoz képest több joggal és lehetőséggel rendelkezett. Az ilyen fajta egyenlőtlenségnek mindig megvannak a haszonélvezői, nyilvánvalóan nekik állt érdekükben ilyen viszályt szítani - mondta. Szerinte jól jött ez a konfliktus a régi rend képviselőinek is. "Egyre inkább meggyőződésem: nem csupán egy magyarellenes pogrom tervének a része volt mindez, hanem ellenforradalmi kísérlet is, amelynek az volt a célja, hogy leállítsák mindazt, ami Romániában 1989 decembere után megindult" - mondta. Hozzáfűzte: ha ugyanis sikerült volna tartós etnikai konfliktust kirobbantani, polgárháborús helyzetet kialakítani, a demokratikus folyamat is elakadt volna. 
 
Az 1989-es decemberi eseményekre is kevéssé derült fény, a román kormány csak most oldotta fel a titkosítás alól az akkori eseményekkel kapcsolatos iratokat. Marosvásárhely márciusa egyesek számára még ennél is kényesebb - tette hozzá Markó -, hiszen a románok között még mindig lehetnek olyanok, akik továbbra is vallják, hogy a véres események szervezői a román nemzeti érdeket képviselték a magyarok "indokolatlan követeléseivel" szemben. Ma még nem lehet tudni pontosan, hogy az akkori hatalom képviselői közül kik voltak azok, akik ezzel egyetértettek vagy egyszerűen csak szemet hunytak felette, és nem tettek semmit akkor, amikor cselekedhettek volna - mondta az MTI-nek az RMDSZ elnöke. 

Bár a marosvásárhelyiek közérzete mára alapvetően megváltozott, az a húsz évvel ezelőtti március visszavetette magát a várost, amelyet még a befektetők is évekig elkerültek, a két közösség viszonyát is sokáig beárnyékolta a kölcsönös gyanakvás - fejtette ki Markó.  Ez most, húsz év múltán már nem jellemző, de nem szűntek meg a problémák, feszültségek.

Hangsúlyozta: ma már bizonyos kérdések nem a román-magyar viszonyról szólnak. Marosvásárhelyen például most azon fáradozik a romániai magyarság, hogy megakadályozza a szoborállítást az egyik "ellenforradalmárnak", Stefan Gusa tábornoknak. Az egykori vezérkari főnök a temesvári tüntetők közé lövetett, és ennek akkor a Ceausescu-diktatúra ellen tüntető románok is áldozatul estek.

OLDALTÖRÉS: Romániai lapok: még várat magára a felelősségre vonás

Romániai lapok: még várat magára a felelősségre vonás

Romániai lapok: még várat magára a felelősségre vonás

Romániai lapok: még várat magára a felelősségre vonás

Még várat magára a húsz évvel ezelőtti "fekete március" szervezésében közvetlenül részt vállaló személyek felelősségre vonása, a „magyar veszély” elleni harcosokat verbuváló papok és egykori párttitkárok a Görgény-völgyi településeken sokhelyütt továbbra is tisztségben vannak - írta pénteki számában az Új Magyar Szó (ÚMSZ).

A szerző szerint a véres történések értékelésében továbbra is túlnyomórészt a kizárólagosság érvényesül – a saját igazé és a másik felelősségéé. Azért "csak" túlnyomórészt, mert például a román közszolgálati televízióban elkezdődött egy olyan háromrészes sorozatnak a sugárzása, amely teret enged az árnyalatoknak. Abban az akkori esemény szereplői immár „érett” fejjel beszélnek. Elhangzik többször is, hogy a Marosvásárhelyre autóbuszokkal bevitt románoknak tulajdonképpen semmi bajuk nem volt azokkal, akiket megvertek, a legtöbben pedig nem indulnának harcba még egyszer. 
 
"Sokan kevésnek találhatják, de egyáltalán nem elhanyagolható, hogy elhangozhatnak ilyen vélemények is, amelyek immár nem az irredenta magyarok felelősségét firtatják" - állapítja meg a kommentátor, hozzátéve ugyanakkor: egy dokumentumfilm-sorozat nem elegendő. Várat magára a szervezésben közvetlenül részt vállaló személyek felelősségre vonása, és egy ideig még váratni fog, hiszen a „magyar veszély” elleni harcosokat verbuváló papok és egykori párttitkárok a Görgény-völgyi településeken sokhelyütt továbbra is tisztségben vannak.  

Az erdélyi Krónika a véres konfliktus után két évtizeddel egyáltalán nem kedvező képet fest a mai helyzetről. A szerző kifejti: ma már nem ugrik egymásnak a magyar és a román, ennél rosszabb dolog történik, rohamosan nő a másik nemzet iránt ma már nem gyűlöletet, még csak nem is megvetést, hanem teljes közömbösséget érzők száma. 

"Bár nincsenek külön magyar és román utcák vagy lakónegyedek, Marosvásárhelyt ma már két, egymás mellett élő város alkotja. Az átjárási igény évről évre csökken, a folyosók is mindegyre szűkülnek. Az, hogy ma már nincsenek számottevő interetnikai konfliktusok, nem annyira a toleranciaérzék kifejlődésének, mint inkább a befelé fordulásnak köszönhető. Mindenki éli a maga, külön világában elképzelt életét" - olvasható a Krónikában. 

A Jurnalul National az ugyancsak 1990-ben néhány hónappal később történt  bukaresti bányászjáráshoz hasonlítja a marosvásárhelyi történéseket. A lap általánosító formában ír a különféle "felforgató tevékenységekről". Ennek szellemében elismeri: mind a mai napig nem lehet tudni, hogy Marosvásárhelyen annak idején ki szervezte meg a felfegyverzett Görgény-völgyi parasztoknak a városba szállítását. Az Adevarul és az Evenimentul Zilei már a korábbi napokban riportsorozatot közölt a "fekete márciusról", állásfoglalás nélkül szólaltatta meg az események több részvevőjét.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!