Nyilvánosak a katyni mészárlás dokumentumai

Dmitrij Medvegyev elnök utasítására föltett dokumentumok között szerepel egy Lavrentyij Berijától származó feljegyzés is. Az egykori szovjet titkosrendőrség (NKVD) vezetője ebben tett javaslatot a II. világháború kezdetén, Lengyelország elfoglalásakor foglyul ejtett lengyel tisztek kivégzésére.
   
Az állami levéltár közleménye szerint a szóban forgó dokumentumok titkosságát már 1992 szeptemberében feloldották, és másolataikat elküldték Lengyelországba.
   
Nyina Buravcsenko, a levéltár szóvivője elmondta: negyedórával azt követően, hogy bejelentették a dokumentumok nyilvánosságra hozatalát, internetezők tömege próbált meg rákapcsolódni a honlapra. Több mint 600 ezren kattintottak rá szinte egy időben a levéltári web-site címére, emiatt a hozzáférhetőség előbb jelentősen lelassult, jelenleg pedig már lehetetlen lehívni a honlapot - hívta fel a figyelmet a sajtótitkár, aki közlekedési dugóhoz hasonlította a helyzetet.
   
A Koppenhágában tartózkodó Medvegyev a dán kormányfővel, Lars Rasmussennel tartott sajtóértekezletén leszögezte: az orosz vezetés kötelessége volt, hogy egybegyűjtve a dokumentumokat a világ közvéleménye elé tárja. Hadd tudja meg mindenki, hogy mi történt, ki hozott döntéseket, és ki adott parancsot a lengyel tisztek legyilkolására - fogalmazott az orosz elnök.
   
Andrej Artyizov, a szövetségi levéltár vezetője előzőleg elmondta: azért tették hozzáférhetővé az iratokat Oroszországban, hogy elhallgattassák azokat, akik tagadják, hogy a Szovjetunió képes lett volna a mészárlás elkövetésére.
   
A nyugat-oroszországi Szmolenszkhez közeli Katinyban, valamint két másik helyen (Harkov mellett és Mednojében) a szovjet belügyesek csaknem 22 ezer lengyel tisztet, tartalékos tisztet, földbirtokost, tisztviselőt, a lengyel polgári elit számos képviselőjét ölték meg. A katinyi áldozatokat az erdőben hantolták el. A Szovjetuniót megtámadó német hadsereg egységei később a katinyi erdőben több mint négyezer ember földi maradványát rejtő tömegsírokra bukkantak.
   
Katiny évtizedeken át a büntetlenül maradt tömeggyilkosság és a történelmi hazugság szimbólumaként állta útját a lengyelek és az oroszok közötti kibékülésnek. A szovjet vezetés tagadta, hogy a Szovjetuniónak része lett volna a tömeggyilkosságban és a német csapatokat tette felelőssé. Csak 1990-ben, a szovjetunióbeli "glasznoszty" idején ismerte be Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió első és utolsó elnöke, hogy a legfelsőbb szovjet vezetés, azon belül is Joszif Sztálin adott parancsot a tömeggyilkosságra.
   
Andrej Artyizov szerdán újságíróknak arról is beszélt, hogy a katinyi tragédia áldozatainak listáján szerepelhetnek olyanok, akik valamilyen csoda folytán túlélték a sztálini rezsim által szervezett vérengzést. Ezért az orosz és a lengyel szakértőknek közösen össze kellene vetniük a rendelkezésre álló dokumentumokat, hogy "az utolsó névig" kiderítsék az igazságot - mondta Artyizov.
   
A levéltár vezetője emellett felidézte, hogy Katiny nemcsak a lengyelek számára tragikus hely, hanem "számunkra, orosz és volt szovjet állampolgárok számára is". Szavai szerint "a katinyi gödrökben fekszik mintegy tízezer, az egykori szovjet párt-, tanácsi és gazdasági nomenklatúrához tartozó ember is, részben teljesen átlagos emberek, akiket 1936 és 1938 között ezen a helyen végeztek ki ugyanolyan módon, ahogy később a lengyel tisztekkel végeztek".