Mit akarnak a dzsihád hívei?

A terror elleni háború és "a kultúrák összecsapása" szalagcímei időnként elfeledtetik az európai olvasókkal, hogy az iszlám vallású országokban zajló erőszakos összecsapások jóval több halálos áldozatot követeltek és követelnek, mint Nyugaton. Egyiptomban, Algériában és Szaúd-Arábiában - a terror évei után - bizonyos mértékig sikerült megfékezni a militáns iszlamista és dzsihádista mozgalmakat; legyőzni vagy pláne megsemmisíteni azonban nem tudták őket. Afganisztánban, Pakisztánban és Irakban azonban még ilyen részsikerről sem lehet beszélni.
   
Az utóbbi időben mindenekelőtt Jemen és Szomália ad okot mély aggodalomra. Két "bukott államról" van szó, ahol a dzsihádistáknak nyilvánvalóan könnyebb dolguk van, mint másutt. De vajon mit akarnak elérni?
   
Az iszlamista áramlatok legradikálisabbjaiként meg akarnak szüntetni minden idegen befolyást; kivételt csak a korszerű technika képez, amelyet többnyire virtuóz módon vesznek igénybe. A befolyások manapság, a globalizáció korában, nem mindig csak nyugatiak, ám különösen jellemző rájuk a nyugati, szekuláris hatás. Hasszán al-Banna, a Muzulmán Testvériség alapítója már 1928-ban ezt írta: "Ellen kell állnunk a Nyugat ideológiáinak". Nem sokkal később az indiai (majd pakisztáni) iszlamista, Abu Ala al-Maudúdi kiadta a jelszót: megvalósítani a "nizam-i musztafát", a próféta magasztos rendjét.
   
A dzsihádisták az iszlámnak minden olyan formáját elviselhetetlenül "elidegenítettnek" érzik, amely ellentmond a saríáról alkotott és a legapróbb részletekig megvalósított elképzelésüknek. Az ember köteles Isten  törvényének engedelmeskedni: nem létezik az egyén autonómiája, az akarat és a gondolkodás mozgástere, amely önálló döntéseket tenne lehetővé például vallási dolgokban, s amit a hagyományos - különösen pedig a liberális - muzulmánok megengednek. A világi gondolkodás minden formája, legyen az még oly szerény méretű is, szerintük az ördögtől való, mert eltéríti az embert az engedelmességtől, amellyel Istennek és az általa alkotott rendnek tartozik.
   
A legkövetkezetesebb és legbrutálisabb módon az "emírjük", Omár molla által vezetett tálibok valósították meg ezt a rendet 1996 és 2001 között Afganisztánban. Ahol az al-Kaida teret nyert - például Irakban a később megölt jordániai Zárkávi alatt -, ott érvényt is szerzett ennek a rendnek. Bákúbában a rettegés uralma volt ez az időszak.
   
Zárkávi volt az, aki meg akarta valósítani a dzsihádisták második fő célját: egy kalifátus létrehozását. A legtöbb iszlamista és minden dzsihádista szemében maga a bűnbeesés volt a Mohamed próféta első utóda, Abu Bakr alatt megvalósult kalifátus felszámolása. Ez a tett Kemál Atatürknek, a modern Törökország megalapítójának a nevéhez fűződik - és annál nagyobb bűnnek számít, mert "a törökök atyja" a legtöbb vallási intézményt is megszüntette.
   
A dzsihádisták az "ummát" nem a muzulmánok spirituális és kulturális összetartozásának egységeként értelmezik, hanem a hívők monolitikus közösségeként, amely politikailag egy államon belül mindenkit magába foglal, s amelynek élén a kalifa, az igazhitűek uralkodója áll. A dzsihád hívei elutasítják a mai korra jellemző nemzetállami rendet. Zárkávi legelőbb Irakban akart kalifátust létrehozni, amelyet azután kiterjesztett volna az  Arábiai-félsziget egészére (és idővel más térségekre is). Az algériai Mzab település fundamentalistáival ellentétben, akik nemzedékek óta vallásuk törvényei szerint élnek, de senkit nem akarnak megtéríteni (pláne nem fegyverrel), a dzsihádisták mindaddig harcolni akarnak, amíg mindenütt megvalósul az ő "tiszta tanításuk".
   
Ősrégi az az elképzelés, hogy az iszlámot állandóan meg kell védeni és tisztítani az idegen elemektől. Egyik forrása nem más, mint a XVIII. században élt Abdul Vahháb, a szaúdi dinasztia vallási inspirálója. A legrégebbi kútfő azonban Íbn Tajmíja hittudós (1263-1328), aki a - keresztes lovagoknál jóval több kárt okozó - mongolok hódítása és pusztításai után kiadta a "vissza a tiszta tanokhoz" jelszót. Lidércnyomással ér fel az az elképzelés, mit jelentene, ha Afrika szarván, Szomáliában egy, a tálibok szájízének megfelelő "mini kalifátus" jönne létre, ahol menedékre találhatnának terroristák - írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung.