A busehri atomerőmű és a Nyugat (háttér)

Az oroszok által épített létesítmény több éves csúszás után, várhatólag 2011 elején kezd majd elektromos áramot termelni. A meglehetősen nagy busehri atomerőmű fűtőanyagát Teherán Moszkvától szerzi be. Ez a tény azt jelenti az Egyesült Államok és szövetségesei számára, hogy az iszlám köztársaságnak nem kellene uránt dúsítania ahhoz, hogy békésnek mondott nukleáris programját folytatni tudja, hiszen külföldi forrásokból is hozzájuthat a szükséges mennyiséghez.
   
A Nyugat attól tart, hogy Teherán valójában saját fejlesztésű atomfegyverhez akar jutni, ezért az ENSZ Biztonsági Tanácsa szankcióinak segítségével próbálja meg sarokba szorítani. A nagyhatalmak szeretnék, ha az iráni vezetők elfogadnák Catherine Ashtonnak, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének meghívását, és novemberben Bécsben választ adnának a Nyugat égető kérdéseire.
   
Elemzők szerint a busehri létesítmény nem viszi közelebb az iszlám köztársaságot az atombombához. Oroszország szerepe a fűtőanyag-ellátásban és az erőmű működtetésében, valamint a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) által végzett ellenőrzések biztosítják, hogy ne használhassák katonai célra a rendelkezésre álló eszközöket és anyagokat.
   
Oliver Thraenert biztonságpolitikai szakértő nem hiszi, hogy maga a busehri erőmű hozzásegítené Iránt egy nukleáris fegyverhez, viszont másutt végzett tevékenységei annál veszélyesebbek lehetnek: az urán dúsítása például egy földalatti létesítményben zajlik Natanzban.
   
Washington korábban bírálta Moszkvát a busehri erőműnél játszott szerepe miatt, és márciusban "elhamarkodottnak" nevezte a reaktor beindításának tervét. Az amerikai külügyminisztérium azonban elhallgatott, miután Oroszország augusztusban bejelentette, hogy ő fogja feltölteni fűtőanyaggal a létesítményt, sőt kijelentette, hogy nem tekint kockázatként Busehrre.
   
Ennek ellenére természetesen továbbra is sokakat aggaszt az iráni atomprogram - élükön Izraellel. Az iszlám köztársaság 2003-ig rejtegette a NAÜ ellenőrei előtt, hogy dúsítási tevékenységet is végez. Az 5 százalékos dúsítású uránt erőművek működtetésére használható, és csak a 80-90 százalékos tisztaságúból készülhet atomfegyver. A Biztonsági Tanács már negyedszer sújtja Iránt büntetőintézkedésekkel, ám az ennek ellenére nem szünteti be az urándúsítást, ezzel a magatartással pedig csak tovább erősíti a Nyugat gyanúját.
   
John Bolton volt amerikai ENSZ-nagykövet szerint Busehr "hatalmas győzelem" Irán számára, és ennek segítségével akár kerülő úton is eljuthat az atomfegyverhez. Mások azonban nem látják ilyen sötéten a helyzetet. "Az erőmű működése során szigorú ellenőrző mechanizmusok érvényesülnek" - hangsúlyozta David Hartwell, a térség szakértője.
   
De mi is az a bizonyos kerülőút? A fegyverekhez szükséges hasadóanyagot használt fűtőanyagból is elő lehet állítani. Busehr esetében azonban ez nem valószínű, hogy menne, hiszen a Moszkvával kötött szerződés értelmében Iránnak vissza kell szolgáltatnia a kiégett rudakat. Ezen kívül a NAÜ ellenőrei is rajta tartják szemüket a fűtőanyagon. Valójában ezek azok a záradékok, amelyek megnyugtatták az Egyesült Államokat a létesítménnyel kapcsolatban.
   
"Pusztán elméleti síkon jogosak azok a félelmek, amelyek szerint a polgári célú reaktorok atomfegyverek előállítására használhatóak; gyakorlatilag azonban nagyon nehéz lenne a busehri erőműben ilyen tevékenységet végezni" - mutatott rá Ivanka Barzashka, egy amerikai kutatóintézet munkatársa. Mark Fitzpatrick biztonságpolitikai szakértő hangsúlyozta, hogy a busehri reaktor beindításával Irán nem sértette meg sem a NAÜ, sem a BT rendeleteit, így nem szabad arra szembeszegülésként tekinteni.
   
Ez a létesítmény az első abban az atomerőmű-hálózatban, amelyet Irán 2030-ig szeretne létrehozni, hogy kielégítse az egyre növekvő hazai energiakeresletet, és az így felszabaduló fölösleges kőolajat, valamint földgázt a külföldi piacokra szállíthassa. A busehri üzem valószínűleg 800-900 ezer embert tud majd ellátni elektromos árammal. Azonban nyugati szakértők szerint az iszlám köztársaság vezetői légvárakat építenek, hiszen nincs tapasztalatuk a reaktorok építésében, mástól pedig az érvényben lévő szankciók miatt nem tudják megvenni őket.     "Az atomerőmű-építések megvalósítása természetesen a büntető intézkedésektől, valamint a nemzetközi segítségtől függ, de azért 20 létesítmény létrehozása nos, ez csak egy vágyálom" - fűzte hozzá Thraenert.