Kubai reformok - elmozdulás a kínai gazdasági modell felé? (elemzés)

A bejelentés röviddel azután hangzott el, hogy a kormány nyilvánosságra hozta terveit, melyek értelmében legkevesebb 500 ezer állami alkalmazottat bocsátanak el, és magánvállalkozásra vagy szövetkezetek létrehozására ösztönzik az embereket. A "társadalmi-gazdasági politika új irányelveit" egy minap megjelentetett 32 oldalas füzet tartalmazza, amelyet a kongresszus fog jóváhagyni.
   
Vajon a Castro fivérek életük alkonyán arra készülnek, hogy Kubát egy, a kínaihoz hasonló vegyes gazdaság felé vezessék? Vagy ezek csupán rövid távú, visszafordítható intézkedések, melyek célja az akut pénzhiány enyhítése? A kormány által a közelmúltban közzétett 178 engedélyezett vállalkozási forma listája kiábrándító olvasmány azoknak, akik radikális reformokban reménykedtek. Olyan szakmák is szerepelnek rajta, mint a bohóc, a gombfelvarró vagy a jelmezes táncos (a hivatalos kikötés szerint Beny Moré, az 1940-es években népszerű kubai énekes öltözetében), de engedélyezik a bútorjavítást (az árusítást nem) és olyan hagyományos mesterségeket, mint a vízvezeték-szerelés vagy a kőművesség. Az irányelvekben mindazonáltal rögzítették: nem fogják megengedni a "tulajdon halmozását". Ráadásul a vállalkozások adója 25-től 50 százalékig terjed.
   
Vannak, akik szerint csupán arról van szó, hogy engedélyezik az illegálisan már eddig is elterjedt kisvállalkozásokat. A széles körű törvényesítés érdekében a kubai kommunista rendszer egyik dogmáját rúgja fel az a változás, hogy a kisvállalkozók ezentúl a családtagjaikon kívül is vehetnek fel alkalmazottakat. Nem fogják többé maximálni a béreket, és magánszemélyeknek megengedik, hogy bérbe adják, megvásárolják vagy eladják lakásukat.
   
Sok kubai azonban szkeptikusan tekint a reformokra. Még emlékeznek arra, amikor az 1991-es IV. pártkongresszust követően bizonyos korlátok között engedélyezték a magánvállalkozásokat, megengedték az embereknek, hogy szobákat adjanak ki, vagy saját éttermet nyissanak. Ezek az üzletek virágzásnak is indultak, de amint az állam pénzügyei javultak, és az olcsó venezuelai olaj részben pótolta az eltűnő szovjet bőkezűséget, a hatóságok leállították az újabb engedélyek kiadását, drákói adókkal és végtelen bürokráciával fojtották meg a családi vállalkozásokat.
   
A kubai bérek alacsonyak (20-30 dollár havonta a nem hivatalos átváltási árfolyamon), és jegyrendszer van érvényben. De az állam eddig biztosította a foglalkoztatást, az ingyenes egészségügyi ellátást és oktatást, erősen támogatta a lakhatást és a közlekedést. Mindezt ma már nehezen tudja teljesíteni. A központi tervezés rossz hatékonyságához és az amerikai gazdasági embargóhoz az elmúlt években újabb csapások járultak, köztük a 2008-as pusztító hurrikánok és a turizmus visszaesése a világméretű recesszió miatt.
   
Raúl Castro úgy látja, hogy Kuba nem képes tovább fenntartani azt a felduzzasztott és paternalista államot, amelyet bátyjától, Fideltől örökölt, s az állami fizetéseket a termelékenységtől szeretné függővé tenni. A kormány közgazdászai úgy számolnak, hogy 1 millió munkás, minden negyedik állami alkalmazott fölösleges. Az első elbocsátások megkezdődtek, a havannai minisztériumokból több száz embert küldtek el.
   
A pártkongresszus összehívása a kubai vezetők közötti négyéves vita kicsúcsosodásának jele. Raúl és szövetségesei nyilvánvalóan megnyerték ezt a harcot a Fidel által támogatott doktriner hivatalnokokkal szemben. Raúl győzelmét fokozatos kormányátalakítás követte, az elődje által kinevezett miniszterek közül már csak három van hivatalban. Raúl, aki védelmi miniszter volt, számos katonatisztet ültetett különféle vezető civil állásokba. A GAESA, a fegyveres erők holdingja a kubai gazdaság domináns intézményévé nőtte ki magát, amelyet Raúl veje, Luis Alberto Rodríguez ezredes vezet. Héctor Oroza ezredes, a GAESA korábbi második embere nemrég egy másik nagy állami konglomerátum, a CIMEX vezetője lett, amelyet addig civil igazgató irányított.
   
Az új irányelvek azt ígérik, hogy fokozzák a gazdaság decentralizálását, amit Fidel korábban ellenzett. Az állami vállalatok széles körű autonómiát kapnak; elvárják tőlük, hogy megálljanak a saját lábukon, és ha ez nem sikerül, felszámolják őket. Szabadabban létesíthetnek vegyes vállalatokat külföldi cégekkel munkahelyteremtés céljából az új "különleges fejlesztési övezetekben". A reform előkészítése jegyében sok vállalatnál máris tisztogatások folynak, számos régi vezetőt különböző vádakkal - hűtlen kezelés, kenőpénzek elfogadása és adása - leváltottak, ellenük büntetőeljárásokat indítottak.
   
Bár az irányelvek nem rajzolják fel teljes részletességgel az elképzelt új gazdasági rendszert, a közelmúltbeli bejelentésekkel együtt kibontakozik belőlük Raúl víziója Kuba jövőjéről: megbízható katonatisztek által irányított erős állami vállalatok, kísérlet a feketepiac megadóztatására és szabályozására a kisvállalkozások engedélyezésével, a bérek, árak és a foglalkoztatás hozzáigazítása az üzleti eredményekhez és a termelékenységhez. A végső cél az export előmozdítása és az importtól való függőség csökkentése, valamint az értéktelen peso és a konvertibilis fizetőeszközök egységesítése lehet.