A pestisnek, a háborúknak és a városoknak köszönheti Európa a mai jólétet - Történészek új elmélete

1400-ban Európa politikailag széttagolt, korrupt elitek uralta térség volt, gazdasága pedig versenyképességben messze lemaradt Kína és India mögött. Alig valaki tudott írni vagy olvasni, a születéskor várható élettartam riasztóan alacsony volt, míg az egységes kínai birodalomban hatékony államigazgatás működött, és a magasan képzett szakembergárda világelső volt a ma kutatás-fejlesztésnek nevezett tevékenységekben. 
    
1700-ban, az ipari forradalom előtt már fordított volt az erősorrend: Angliában például az egy főre jutó  jövedelem a háromszorosa volt a kínainak. Tudományos körökben máig vita zajlik arról, hogy miként tudta Európa több hellyel hátrébbról indulva lekörözni a világ vezető nagyhatalmát - áll a Handelsblatt című német üzleti-politikai napilap hétfői írásában, amely egy új elméletet mutat be.  
    
Hans-Joachim Voth, a barcelonai Pompeu Fabra egyetem kutatója és Nico Voightländer, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) munkatársa szerint a pestis, a szinte állandó háborúskodás és a városiasodás nélkül nem sikerült volna. 
    
Az ipari forradalom előtti európai gazdaságban egészen más törvényszerűségek uralkodtak, mint a nagy átalakulás után: a technológiai fejlődés a XVIII. század kezdetéig ismeretlen jelenség volt. A termelékenység évente alig 0,15 százalékkal növekedett, a technikai tudás gyarapodása nélkül pedig tartós jólét nemigen lehetséges. Az európaiak csapdába kerültek: a születésszabályozást szolgáló megoldások hiányában akár hét gyerek is születhetett családonként. Túlélési esélyeiket a gazdasági helyzet határozta meg. Jó termés, konjunktúra idején a csecsemőhalandóság csökkent, a népesség növekedett, ez viszont munkaerő-túlkínálathoz, a bérek csökkenéséhez, valamint élelmiszerhiányhoz vezetett, kibontakozás tehát nem indulhatott - állítják a kutatók.  
    
Az ördögi kört - amelyről már Thomas Malthus is írt a XIX. században - a pestis szakította meg a két gazdaságtörténész szerint. A középkori Európa 40 millió lakójából 15-20 milliót is elvitt a kór, a hatalmas megrázkódtatás hatására ugyanakkor emelkedni kezdett az egy főre jutó jövedelem, megszakítás nélkül több emberöltőn keresztül. Az emberek így mind jobb és jobb minőségű holmikra - ruházatra, bőr- és agyagáruféleségekre, vas szerszámokra - vágytak, ilyeneket pedig városi műhelyekben gyártottak, ezért az életszínvonal emelkedésével megindult a városok fejlődése.
    
A konjunktúra azonban nem járt népességrobbanással - írta Voth és Voightländer. Ennek okai a feudális államok közti háborúk és maga az urbanizáció. "A korai városi központok valósággal halálos csapdák voltak" - áll a német történészek tanulmányában, amelyet a londoni gazdaságpolitikai kutatóintézet (CEPR) adott ki. A rettenetes köztisztasági viszonyok közepette a városokban sokkal többen haltak meg, mint ahányan születtek. "A kézműipari termékek iránti kereslet bővülése közvetve a halandóság emelkedését okozta, ami a jövedelmek tartós növekedésével járt."
  
Az elméletet Voth és Voightländer empirikus vizsgálatokkal támasztotta alá. Kimutatták, hogy minél magasabb a jövedelem egy mezőgazdaságra épülő társadalomban, annál valószínűbb, hogy beindul az iparosodás. Így hát lehetséges, hogy Európa a pestisnek, a gyilkos viszálynak és a városok pusztító légkörének köszönheti mai jólétét - zárja a Handelsblatt a tanulmány ismertetését, amelynek címe - nyersfordításban - "A növekedés három igáslova - Pestis, háború és urbanizáció a kora újkori Európában".