Halhatatlan lett Eperjes Károly

A színművészek közül Eperjes Károly is bekerült nemrégiben a halhatatlanok társaságának örökös tagjai sorába. Szülei eredetileg papnak szánták a most ötvenöt éves színészt, aki először a focipályán próbálta ki, hogy magára tudja-e vonni a nézők figyelmét.

Futball és színészet

 A Videoton tartalékcsapatánál rugdosta a bőrt, és számítástechnikai műszerészként is dolgozott, mielőtt a világot jelentő deszkákra lépett. Székesfehérvári amatőr színjátszó csoportban figyelt fel rá Montágh Imre; biztatta, jelentkezzék a főiskolára. Eperjes Károly - becenevén Szamóca - azonban félreértette az invitálást, és a gyógypedagógiai főiskolára felvételizett, mivel felfedezője ott tanított logopédiát. Noha a Ki mit tud?-on indulva az országos döntőbe jutott, és amatőr csoportjai díjakat söpörtek be, elhessegette magától a színészi pályát. Ahogy mondja, "a család 56-os szereplése és keresztény vidéki pedagógus pedigréje" miatt nem érezte, hogy esélye lenne a területen. Aztán beszédtanárának, Montágh Imrének végre elhitte: az ő útja a színészi hívatás.

- Kérem, hogy akinek örömet szerez a ténykedésem, az Montágh Imrét dicsérje, akinek meg fájdalmat okoz, az ne bántsa őt, amiért színész lettem - mondja az új örökös tag, akit Veszprémben, a Petőfi Színházban sikerült utolérnem az évad utolsó előadását megelőző félórában. A "halhatatlanság" keltette érzésről vallva tréfás játékba kezd a szavakkal: - Több okból is furcsa élmény ebbe a társaságba tartozni, ugyanis remélem, még hallható és halandó vagyok. Szeretnék majd az Úristen elé kerülni, amikor eljön az ideje.

- De ez a neve ennek az elismerésnek - folytatja -, és elnyerése számomra megtisztelő. Az tesz boldoggá, hogy a közönség döntött róla, és segítségével olyan elődök nyomába léphetek, akikre sokakkal együtt örömmel gondolok. Bizakodom: a jövő nemzedékekből is érkeznek ebbe a társaságba kollégák, akikre büszke lehet a nemzetünk.
 
A beszélgetésre készülve föltűnt, hogy milyen sok közösségbe kapcsolódott be élete során Eperjes Károly. Alapítója volt például 2004-ben a Százak Tanácsának, amely felvállalta a nemzeti és egyetemes értékeket őrző kultúra terjesztését is. Hiába kérdezem a tanács eredményeiről, mert kiderül, évek óta távol marad az ülésekről. Okkal, de szeretné, ha a miértet most nem firtatnánk. Aztán 1994-ben ott ült az Országgyűlésben, a Fidesz listáján került be, ám egy hónap után visszalépett. Azóta már nyilvánossá vált a két fél közötti előzetes megállapodás: az elnyert mandátumról a lehető legrövidebb időn belül lemond Eperjes Károly.

- Így segítettem egy embernek bejutni a parlamentbe - magyarázza -, s azt hiszem, ez jó lépés volt, mert Varga Mihály került a helyembe. 
   
Csapatba tartozni
        
 A csapatba tartozást jelképezi a színházalapítás is. Eperjes Károly nemrégiben számolta össze Gáspár Sándorral, hogy Thalia kilenc otthonának születésénél bábáskodtak, köztük van a Katona József Színház, a Radnóti, a Művész és Új Színház, a Kelemen László Színkör.

- Minden esetben a jobb minőség és a jobb közösség kedvéért lettem alapító tag, s egyiket sem bántam meg - réved vissza. - Egyetlen fájdalmam, hogy a Művész Színházat pont a szakma nem engedte érvényesülni. Talán valamifajta furcsa presztízsféltésből, bár nem tudom az ellenállás valóságos okát.
 
Felmerülhet, hogy beszélgetőtársamnak negyvennyolc órából áll-e egy napja: este Budapesten játszik, másnap délelőtt Tapolcára menet zavarja, aki kérdéseket szeretne feltenni neki, de este már ott van Veszprémben, hogy eljátssza a szerepét.
 
- Amennyiben tiszta az ember lelkiismerete - mondja -, márpedig én igyekszem, hogy olyan legyen, akkor a kevesebb alvás is hatékony. Ha az egészségi állapotom engedi, hetente sportolok, a színészválogatottban játszom vagy a természetet járom, futok, szaunázom. Ám néha egy kicsit megállok, s igyekszem értelmesen kipihenni magam. Mi jelent nekem kikapcsolódást? A családdal való utazás feltétlenül. Az idén megyünk tengerpartra is, mert nagy bolondjai vagyunk Velencének, vissza-visszajárunk, aztán benevezünk egy Angliát és Skóciát bejáró útra. A gyerekek jól beszélnek angolul, a feleségemnek nyelvvizsgája is van, de kettőnk közül én vagyok a bátrabb az angolul megszólalásban. Pláne estefelé, amikor már nem kell autót vezetni és meg lehet inni egy jó fröccsöt, vagy kettőt… Akkor ablakba azzal a minimális nyelvtannal is! 

Soktucatnyi színházi és filmszerep után

Visszatérünk a mindennapokhoz, a soktucatnyi színházi és filmszerephez. Vajon a kulissza vagy a kamera áll közelebb Eperjes Károlyhoz?

 - Úgy vagyok velük, mint bárki a gyerekeivel: eldönthetetlen, hogy melyiket szeretem jobban. Remélem, engem sem mostohaapjuknak tekintenek ezek a műfajok. A színész számára ott van még a mozifilm mellett a tévé, a szinkronizálás és a pódium. Ez utóbbihoz nekem meg kellett érnem. Tizenöt éve van önálló estem, akkortájt hagytam el a liberális-keresztény létemből a liberalizmust, érezvén, hogy nem lehet egyszerre két urat szolgálni. Azóta felelősségteljesebb, talán hatékonyabb is mindenfajta ténykedésem.

- Annyi szép színészi feladattal áldott meg az Isten meg számos rendező, amelyekre gondolni sem mertem, de igyekeztem megfelelni ezeknek az ajándékoknak - hallgatom Eperjes Károly búcsúzkodó szavait, amikor szól az előadáskezdés közeledtét jelző figyelmeztetés. - Úgyhogy nincsen szerepálmom. Ha mégis ilyesfajta hiúságon jártatnám a fejem, akkor talán arra jutnék, hogy színpadon és filmen szívesen alakítanék sűrűbben magyar történelmi személyiségeket. Lehetne egy jó Szent István vagy Mátyás vagy Rákóczi vagy Mindszenthy, de néhány XIX. század eleji személyiség is izgat: Bethlen, Tisza, Teleki Pál. Róluk a drámákat vagy filmforgatókönyveket persze még meg kellene írnia valakinek… És akkor is nagyon fontosak lennének, ha nem rám osztanák az említett kiváló szerepeket.

Mátraházi Zsuzsa