Keleti Éva fotóművész 80 éves

Budapesten született. 1949-től az ELTE Természettudományi Karán fizika-kémia szakon tanult, de 1951-ben otthagyta az egyetemet és a Magyar Fotónál kezdett dolgozni. Az akkori nagy fotósok, többek között Vadas Ernő és Langer Klára tanítványaként elvégezte a riportertanfolyamot, 1955-től a Magyar Fotónál, később annak jogutódánál, a Magyar Távirati Irodánál dolgozott.

Az 1956-os forradalom után több fotós elhagyta az országot, helyükre a fiatalokat dobták be a mélyvízbe, ő ekkor került a kultúra területére. 1976-1989 között az Új Tükör képszerkesztője, majd helyettes főszerkesztője, később a Színházi Élet képszerkesztője volt. 1991-től a HT Press, a Gamma Képügynökség, 1992-től az Europress fotószerkesztőségének vezetője, az elmúlt években az MTI-nél a nemzeti hírügynökség fotókincseiből válogató, Riportművészet című fotóalbum-sorozat szerkesztője volt.

Sajtófotót tanított 1976-ban Indiában a Press Institute felkérésére, tanít a magyar és a Nemzetközi Újságíró Iskolában is. Ma már ritkábban fényképez, de a fotózás közelében maradt: kiállításokat, könyveket szerkeszt.

Keleti Éva iskolát teremtett a színházi fényképezésben, számos képe a magyar fotótörténet része lett. Kiharcolta, hogy a fotózás ne beállított jelenteket örökítsen meg, hanem az igazi próbákon történjen. Legendás Tímár József-képe a színfalak mögött készült, amikor a már nagybeteg művész Arthur Miller Az ügynök halála című drámájára készülve azt próbálgatta, elbírja-e a színpadon a két hatalmas bőröndöt. A művésznő vallomása szerint talán ennek a képnek a születése jelentette az áttörést, hogy a színházi világban otthonosabban érezze magát.

Keleti Éva mindig azon munkálkodott, hogy a sajtóban ne másodrendű szerepe legyen a fotográfiának. Igényesen, maximalizmussal, nagyon kritikusan dolgozott, emiatt számos konfliktusa is támadt - mégis úgy tartják, Keletivel kitüntetés együtt dolgozni. Híres fáradhatatlan munkabírásáról, eltökéltségéről és profizmusáról.

Nemzetközi kapcsolataival is sokat segít a magyar fotónak. 1990-ben a Magyar Fotóriporterek Társaságának (korábban: Magyar Fotóriporterek Kamarája) alapító tagja, 1997-től elnöke volt. Több alkalommal tagja volt a World Press Photo és az Interpress Photo zsűrijének, sokat tett a World Press Photo kiállítás magyarországi meghonosításáért.

Művészetét 1975-ben Balázs Béla-díjjal, 1987-ben érdemes művész címmel, 1997-ben Arany Tulipán-díjjal (World Press Photo), 1999-ben életműdíjjal, 2000-ben Magyar Művészetért Díjjal, 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével, 2005-ben Táncsics Mihály-díjjal, 2007-ben Aranytollal, majd 2008-ban Prima Primissima Díjjal ismerték el.

2004-ben jelent meg Oly távol és közel című albuma. 2007-ben indult az MTI Film, Színház, Muzsika könyvsorozata, amelyben neves művészekről készített fotói jelentek meg. Nevéhez fűződik számos jelentős, de elfeledett fotóművész munkásságának "újrafelfedezése". Ezek közül is kiemelkedik Várkonyi László, az 1930-50-es évek egyik legjelentősebb magyar portréfotográfusa hagyatékának kiállítása 2010-ben, az anyagból könyv is megjelent.

Nyolcvanadik születésnapja alkalmából Visszapillantás címmel augusztus 25-én nyílik retrospektív kiállítása a Budapest Galériában.