Garzuly Gábor és a ránk szabott idő

- Garzuly Gábor huszonöt évet élt, 1992-ben halt meg. Felült kedvenc űrhajójára, és eltávozott a csillagok közé - tudtuk meg az Agora-Szalonban a Magyar Nyugat Könyvkiadó vezetőjétől, dr. Gyurácz Ferenctől, aki Közép-Európa legnagyobb - egyszemélyes - falusi kiadójaként aposztrofálta magát. Amint mondta, kiadója csak a nevét adta az album megjelentetéséhez, a fő háttérmunkát a szülők, Geszler Mária és dr. Garzuly Ferenc végezték. A művészeti szerkesztő a család közeli barátja, Bonyhádi Károly volt.

- A könyvben a képek mellett három írás szerepel három nyelven (magyarul, angolul és németül). A szerzők, Várkonyi György, Kovalovszky Márta és Gálig Zoltán megadták elemzéseiknek azt a komolyságot, amit jelentős életműveknek szokás megadni. Így Garzuly Gábor saját jogon találja meg a helyét a magyar művészettörténetben. A fiatalember a pokoljáró művészek , a szorongás festői közé tartozik; több művé-szeti ágban is jelentőset al- kotott. Műveiben az objektum és szubjektum egybeolvad, nincs határ az én és a mű között. Ennek következménye, hogy a mű nagyon hatásos, szuggesztív, de ez az egyéni élet szempontjából nagyon veszélyes - mondta Gyurácz Ferenc. - Ismertem egy lányt, akinek a tenyere volt ilyen sűrűn barázdált, mint Garzuly Gábor rajzai. Roppant intenzíven, közvetlenül élt.

A kiadó végezetül hozzátette: Változtassuk meg az életünket! Nagyon megtapsolták.

- A két hónap alatt, ami eltelt a felkérés és a bemutató között, olyasmi történt velem, mint a híres Karinthy-novella hősével (Találkozás egy fiatalemberrel), csak én nem magammal találkoztam, hanem Garzuly Gáborral, a volt csoporttársammal, akivel együtt rajzoltam a főiskolán - mondta Lovasi András, a Kispál és a Borz énekes-gitárosa, aki a szalonbeli könyvbemutató vendége volt. Félig elolvastam (a feleségem egészen) dr. Garzuly Ferenc könyvét, így beleláthattam picit egy értelmiségi művész-polgár család történetébe. Én Garzuly Gábor rajzait még füzetekben láttam...

Lovasi András nem csak mint egykori diáktárs érkezett, hanem dalt is hozott, egyetlenegyet az időről, ami után persze nem is lehetett volna még mást is énekelni. Messziről és messzire szólt: Az az idő - későn jövő, hazajövő - elkésett idő...

Garzuly Gábor édesanyja, Geszler Mária valóságos útikalauzt adott az album kivetített képeihez. Amikor a gondolatait leírta, így fogalmazott: nem életünk hosszúsága vagy rövidsége határozza meg értékünket, hanem az, hogy mit alkottunk a ránk kiszabott pillanatnyinak tűnő életben. Garzuly Gábor 25 évet élt közöttünk. A fiatalság hevével szeretett, gyűlölt, tanult és alkotott. Mindent lelkesedéssel, gátak nélkül, önfeláldozóan élt meg. Ha futott, a világ végéig szaladt. Költői tehetségét füzeteinek és iskolakönyveinek sorai közé rejtett tengernyi írása, költeményei bizonyították. Ha rajzolt, mintha lélegzetet vett volna, a zene és a hangok mint színek vették körül. A művek a realitáson túl lebegnek, szürreális rajzok, zengő vonalhálók, szokatlan színű festmények és űrbéli expedíciók. A lebbenő lányok haján át a rakéta száguld a Mars felé - G betűs monogramja a csillagos ég mennyezetén ragyog.

Kaszap Sára galaktikus gondolkodóként mutatta be Garzuly Gábort, el-árulva a közönségnek, Geszler Mária hogyan mutatta Lovasi Andrásnak a címlapot: Nézd csak, Bandika, itt van a zenekarotok!