Petruska mindig

A képlet igen egyszerű: a péntek esti koncert legnépszerűbb darabját másnap az ifjabb generáció számára, magyarázó szöveggel teszik közkinccsé. A családi csomag legutóbbi vendégkarmestere a Szombathelyre gyakran látogató Gál Tamás volt, akinek korábbi Pergolesi: Stabat Mater-előadásáról a Vas Népe is beszámolt.

Ezúttal Schubert: 5. szimfóniája, Dubrovay: 2. trombitaversenye és Sztravinszkij: Petruskája szerepelt a műsoron. A két különösen nehéz darab előtt bemelegítésként játszott szimfónia a bécsi mester fiatalkori alkotása. A 19 éves, szárnyát bontogató szerző amatőr zenekar számára komponálta, de a későbbi nagy szimfóniák elemeit már felismerheti benne a közönség. Tehát a darabok nehézségi foka különböző volt, mégis a klasszikus mű interpretálása tűnt számomra a kevésbé sikerültnek. Gál kitette szívét-lelkét, több évtizedes rutinját vetette be a darab sikere érdekében. A zenészek eleinte kevésbé akceptálták a heroikus munkát, ritkán pillantottak a pulpituson állóra. A második, andante con moto tétel igen darabosnak tűnt, a szimfónia további tételeit viszont a bemelegedett zenészek szépen játszották. Igazi meglepetés volt Dubrovay László trombitaversenye. Az Erkel-díjas szerző e versenyműben oly módon szólt érthetően a közönséghez, hogy avantgarde törekvéseiről sem mondott le. A Hungaroton által is hanglemezre rögzített zeneműben Dubrovay a műfajok széles skáláján kalandozik. A második tételében népzenei motívumok csendülnek fel, a harmadik tételben - mintha Micsurin módjára - Rimszkij-Korszakov Dongóját keresztezte volna Gershwin Párizsba látogató jenkijével. Néha a hangszer úgy szólt, mint amikor a kalocsai fagyos laktanyaudvaron kürtösként próbáltam megszólaltatni a takarodót, máskor az emberi beszéd árnyalatait imitálta a trombita. A fiatal szólista, Horváth Bence nagy kedvvel vett részt a játékban, méltán aratva sikert.

Ezt követte Sztravinszkij Petruskája, amelynek nehézsége közismert, de a zenekar - az apróbb pontatlanságok ellenére - korrektül játszott el.

Gál Tamás, lerázva a MÁV zenekar gondjait, néha tanárosan, de felszabadultan, rendkívüli muzikalitására alapozva vezette az együttest. A karmester igen népszerű a zenészek körében, másnap, amikor a bejáratnál beszélgettem a mesterrel , a hazafelé tartó zenészek mindegyikének volt egy-két kedves szava hozzá.

De ne menjünk a dolgok elébe. Szombaton délelőtt a Petruskára érkezett a gyereksereg. Szép számmal gyűltek össze, ahogy kell, ünneplőbe öltözve, megilletődötten. A játékmester Prikazovics Ferenc előadóművész volt. Nagy szeretettel, a gyerekek nyelvén, de az aprónépet felnőtt számba véve beszélt Petruskáról. Szavai nyomán megelevenedett a szentpétervári vásártér, a bájos balerina, a reménytelenül szerelmes Petruska, s a gonosz mór, aki elveszejti a címszereplőt. A moderátor a kicsiket is bevonta a beszélgetésbe. Megszólaltatta az örök aktív kisfiút, a pirulós, széksor alá rejtőző kislányokat. A zenekar példákkal illusztrálta az elmondottakat, az egyes részeket talán még felszabadultabban játszotta el, mint előző este.

A Petruska igazi programzene, képes megmozgatni kicsik és nagyok fantáziáját egyaránt. A családi délelőttök programját lapozgatva viszont a következőkben két Wagner-darabbal, a Rienzi előjátékkal és Tristan és Izolda két jelenetével találkoztam. Ismerve a felnőttek számára is nehezen emészthető műveket, kíváncsian várom, hogyan fordítja le a moderátor az ifjúságnak a hallottakat.

A családi koncertek igen népszerűvé váltak világszerte. Gyerekkoromban még emlékszem Leonard Bernstein Young Peoples televíziós koncertjeire, amelyek sokak számára egy életre szóló zenei kötődést alapoztak meg. De említhetném Lukin László nevét, aki 1954-től fél évszázadon keresztül áldozta munkásságát az ifjúság zenei nevelésének, generációk adták át egymásnak a stafétabotot a Zeneakadémia nagytermében. Legújabban Lukácsházi Győző Bon Bon Matinéi képviselik e szellemet országszerte. Szükség is van rá! Korábban, az egyesek által sokat bírált Kodály-módszer alapot adott a hallgatóknak, az általa létrehozott énekkari mozgalom pedig a közösségi élményen át a muzsika részeseivé tette a karénekesek népes táborát. A Kodály-pedagógia további hazai sorsa ismert, az énekkari mozgalom is az érdektelenség felé halad.