Taps a harmadik felvonásban

A vedlett úrfi és örök diák szerepében Czukor Balázs: megy-megy a boldogság felé - de a végén nem találja a kalocsniját. Azt mondja, fél a komoly beszélgetésektől és a komoly arcoktól - és mindig komolyan beszél. (A legbensőségesebb a búcsúbeszélgetés Lopahinnal.) Varját szidja, hogy nem hagyja őket békén, pedig akkor se tud Ányával mit kezdeni, ha kettesben maradnak. 

Persze, mert ő fölötte áll a szerelemnek. Abban a bizonyos tapsos jelenetben pedig úgy viselkedik, mint egy esetlen, rémült - és szerelmes - kamasz. Vagy egy megátalkodott, tehetetlenségében üvöltő, egész lényét megfeszítő ötéves. Közben Ranyevszkaja - Tóth Ildikó - megmutatja, hogyan járja be Csehov a mennyet és a poklot három perc alatt; hogyan vált sírásból nevetésbe, tragédiából komédiába - és viszont. Közöttünk mindennek vége , kiabálja Trofimov. Aztán lezuhan a lépcsőn.