10x10: tenyérnyi helyek

Kedden például Oroszy Csaba festőművész volt az ügyeletes őrző ; de az önszerveződéssel létrejött, egyesületi formában fönntartott K17 működésére nyilván jellemző, hogy szűk félórán belül a csoportosulás még két tagja megjelent a színen: előbb T. Takács Tibor, aztán Stekovics Gáspár. Amíg a következő tárlatnyitó időpontjának kijelöléséről cseréltek eszmét, az is szóba került, hogy tényleg mederbe kellene terelni a nyitva tartási rendet. Hogy ne csak a megnyitókra (amikor kis túlzással a kíváncsi érdeklődők szó szerint kitakarják azt, amiért idejöttünk: magát a kiállítást); szóval hogy ne csak a megnyitókra irányuljon figyelem.

Tényleg érdemes betérni a K17 Galériába - akár egy napfényes májusi délutánon. És már menet közben fölidézni a tragikusan korán elhunyt költő, Csajka Gábor Cyprián emlékét: Tenyérnyi hely címmel vitt rovatát sok évvel ezelőtt az Élet és Irodalomban. Persze, tenyérnyi hely a K17 is. De az új kiállításon (ha eddig nem gondoltunk volna rá), az is kiderül, hogy minden, de minden relatív. A 10 x 10 címmel, hívószóval megrendezett csoportos tárlatra (majdnem) mindenki 10-szer 10 centis, de legalábbis kicsi műveket hozott. Ezáltal máris óriásira növekedett a K17 kicsi tere.

Ahogy Varga Nárcisz - különben ezúttal a Stekovics Gáspár-művek társalkotója - a megnyitón fogalmazott: ... nem is olyan kicsi ez a galéria. (...) Hihetetlen, hogy milyen filozófiai, metafizikai, történelmi távlatok nyílnak a 10x10-es terekből. Takács Tibornál szó szerint kifolyik a bábeli világ. (...) Oroszy Csaba egy létünkön túli világot hordoz. (...) Bodorkós András camera obscurát tesz a szemünk elé. Szembenézés, szemlesütés, önreflexió. (...) Bartek Péter Pál képein ismerős arcok köszönnek ránk. Mielőtt megkérdeznénk, hogy megint egy Bartek-önarckép?, Péter már válaszol is a címmel: Nem unom. Nem unjuk mi sem. Stekovics Gáspár fehér, lealapozott minivásznai kicsit túllépték a határt, de a művészre tekintve láthatjuk, hogy ez nem először történt. Különböző művészeti területekről kölcsönzött felületeket, képeket, gondolatokat - így valósítva meg saját koncepcióját. (Na jó, kicsit segítettem én is.) Veres Gábor számomra a platóni kettős halhatatlanság elvét valósította meg kiállított munkáival. Bár a szobrászművész bevallása szerint a művészi szándékosság kizárva, mégis: e kisplasztikák kiválasztása, elrendezése egy már meglévő akaratot sejtet - amit Leonardo Homo Vitruvianusa felügyel és hangsúlyoz.

A 10x10-es kiállítás még tart, ha szerencsénk van, be is léphetünk: Kossuth utca 17. A méret a lényeg, csak most egy kicsit másképp: összjáték a K17 tükrös terében