A szabadság (alap)hangjai

De előbb hadd jöjjön néhány izgalmas téma a múltból. Először is a vélhetően még mindig sokakat foglalkoztató kérdés, nevezetesen: hogy az akkoriban bálványként imádott Révész hogy is tudott (hogy is volt képes!) egyik pillanatról a másikra szakítani a Piramissal. Azzal az együttessel, amely 1975 és 1980 között fogalommá vált, amely tinédzserek tízezrei-nek adott útmutatást szabadságról, szerelemről, becsületről s egyéb fontos dolgokról.

- Zenei karrierem legsikeresebb és legemlékezetesebb időszaka volt az az öt év, és ezzel szerintem a Piramis mind az öt tagja így volt. Azt éltük, amit dalainkkal hirdettünk, éreztük és vállaltuk a helyzet felelősségét, ezzel nem is volt gond. Aztán sajnos megrekedt a kreatív lendület, de nem akarok személyeskedni... - felelte érdeklődésünkre Révész Sándor, de értelemszerűen nem hagyhattuk ennyiben a dolgot. Némi unszolásra így annyit még elárult, hogy a zenekart vezető Som Lajossal akadtak nézeteltérései. Amikor ugyanis - a közönséghez a szó szoros és átvitt értelmében is legközelebb álló - énekesként érezni kezdte, hogy csökkenőben van a banda népszerűsége, a szakmai továbblépés miatt nagyobb erőbedobást, a megújulás okán pedig több külföldi megmérettetést kért a főnöktől. Lajos azonban akkoriban nagyon más hangsúlyokat élt meg az életében.

Révész ettől besokallt, lépett, egész pontosan egy óce-ánjáró hajóra ment énekelni. Megújult zenei világát haza-térte után egy szólólemezen mutatta meg közönségének, aztán viszont a siker ellenére visszahúzódott, s vidékre költözött. Nagyjából annyit lehetett tudni róla, hogy sokat olvas és meditál, következő szólólemezének szövegeiből aztán kiderült, hogy ideje nagy részét minden bizonnyal az ezoterikus irodalom egyik fő alakja, Hermész Triszmegisztosz szellemi társaságában, illetve Hamvas Béla és Szepes Mária műveinek tanulmányozásával tölthette.

Na, de (eme önként vál- lalt) száműzetésben sikerült-e megtalálnia, amit keresett?

- Még ma is keresek. A Lao-ce-i gondolat szerint a lényeg tulajdonképpen maga az Út. Úton lenni öröm, és én ilyen úton lévő embernek érzem magam - foglalta össze a lényeget Révész Sándor, aki szerint így visszamenőleg is jóváírható , hogy elment vidékre, s önmagával kezdett foglalkozni, a Generál és a Piramis énekeseként ugyanis olyannyira sűrű életet élt, hogy erre nem volt ideje. A szellemi dolgokkal való ismerkedés mintegy alaphangütésként jött, és fontos is maradt számára, de - mint azt a szólólemezei mutatják - ezek az évek szakmai szempont- ból is termékenyek voltak. Ez idő alatt is érlelődött, formálódott benne például az a hangzásvilág, amely a mostani turné koncertjeit is meghatározza.

Hogy milyen is ez?

A dolgot könnyedén elüthetnénk azzal, hogy szerdán majd kiderül, de ne tegyük. Már csak azért se, mert Révész nemrégiben pazar koncertet prezentált a sajtó képviselőinek, ahol új zenekarával akusztikusra hangszerelve ismert és kevésbé ismert Generál- és Piramis-számok mellett szólóalbumainak dalaiból is jó néhányat eljátszott.

- A 2006-os Piramis-koncerten Achilles-ínszakadást szenvedtem, és a gyógyulásom ideje alatt nagyon sokat voltam otthon, és ilyenkor persze mindig a kezem ügyében volt az akusztikus gitár. Kényelembe helyeztem magam, és elkezdtem felidézni azt a zenei világot, amit már több mint húsz éve dédelgettem, érlelgettem magamban. Közben csillogó tehetségű, fiatal zenésztársakra találtam, akikkel együtt meg tudtam valósítani azt az akusztikus hangkép-álmomat. Nagy örömömre szolgál, hogy Szombathelyre is eljuthatok, ahol huszonhárom éve, az első szólólemezem turnéján komoly sikert arattunk - mondta Révész Sándor, s bevallotta, nagyon komoly drukk munkál benne.

Hozzátette: nem a korábbi sikerei mögé bújva akar színpadra lépni, hanem őszintén, tiszta szívvel kiállni, és így meghódítani a közönséget.