A dolgok szava

Különös és szép időutazásnak lehetett részese a közönség az MMIK színháztermében: a Budapest Bábszínház a Bartók fesztivál meghívására érkezett Szombathelyre két, több értelemben is klasszikus - felnőtteknek ajánlott - Bartók-előadásával. A fából faragott királyfi és A csodálatos mandarin alapvetően ebben a formájában a múlt század 60-as éveinek eleje óta szerepel az időközben nevet, státust is váltott bábszínház műsorán. És ahogy lenni szokott: ami a bemutató idején újnak hatott és számított a két táncjáték bábszínpadra alkalmazásában, az ma már sokszor szeretet- és tiszteletteljes mosolygásra késztet.

És mégis. Semmivel nem pótolható, titokzatos és elementáris varázsa van a paravános, a színészt (a bábokat mozgató, a báboknak lelket adó hús-vér embert) egészen a tapsrendig láthatatlanságban tartó bábjátéknak. A láthatatlan kezek által életre keltett bábnak. (Hogy aztán annál nagyobb legyen az ünneplés, amikor a színészek sokzsebes kenguru-kosztümjeikben , bábjaikkal a kezükben végre előjönnek - fellebbentik a fátylat - és meghajolnak a közönség előtt.)

A Budapest Bábszínház két Bartók-egyfelvonásosa egyfelől bábjáték-múzeum hatását kelti, másfelől meg - paradox módon - igazi, eleven élménnyel szolgál. Az se zavaró, hogy az ember közben folyamatosan látja-érzi: surrog, működik a technika. Ami az élő színházban elviselhetetlenül idejét múlt, sőt nevetséges, az a bábszínpadon furcsa módon még mindig erőt és életet sugároz. Talán pont azért, mert a báb (a műfigura ) eleve, önmagában színháziasabb, teátrálisabb, mint az eleven ember, aki valaki mást játszik a színpadon. Nem véletlen, hogy a múlt századelő nagy színházi újítói közül többen is azzal a végletekig feszített ötlettel álltak elő, hogy a színész (az organizmus) helyét a test fizikai kötöttségeitől megszabadítható műfigurának (a mechanizmusnak) kell átvennie a színpadon. (Az őskép Kleist automatája és E. T. A. Hoffmann marionettje.)

Így vagy úgy, jó volt látni Balázs Béla meséjét, amelynek a bábos változatban szépen irizáló plusztartalmakat ad, hogy a fából faragott királyfi elkészítője - báb maga is. Élő és élettelen, lélek és lelketlenség határain járunk - milyen leheletnyi a különbség. Amikor a magában elmerülő királykisasszony a saját kénye-kedve szerint ráncigálja ide-oda a fából való királyfit, fölötlik, hogy lám: tehet vele, amit akar - de mire jó az?

A fából faragott királyfiról Bartók egy 1917-es nyilatkozatban azt mondja (Beszélgetések Bartókkal, Kijárat Ki-adó, 2000), hogy talán furcsán hangzik, de megvallom, hogy e balett megírására A kékszakállú herceg című egyfelvonásos operám mellőzése adott impulzust. Ez a munkám tudvalevőleg egy operapályázaton megbukott. Színrehozatalának legnagyobb akadálya az volt, hogy a cselekmény csupán két személy lelki konfliktusát adja, és a zene is csak ennek elvontan egyszerű ábrázolására szorítkozott. A színpadon semmi más nem történik. Első operámat annyira szeretem, hogy amikor Balázs Bélától a táncjáték szövegét megkaptam, rögtön arra gondoltam, hogy a ba- lett látványosságával, színes, gazdag, változatos történéseivel lehetővé fogja tenni, hogy két művem egy estén kerüljön színre. Azt hiszem, fölösleges hangsúlyoznom, hogy a balett ma már éppen olyan közel áll hozzám, mint az operám. Legyen most ez az átvezetés a Bartók fesztiválon is színre kerülő operáéhoz, A kékszakállú herceghez.

Aztán a Színházi Élet című lap 1919. márciusi számában Bartók arról beszél, hogy Lengyel Menyhért egy darabját zenésíti - amelynek hallgassa csak, milyen csodálatosan szép a tartalma . Az apacsok, a férficsábító lány és a néma mandarin szimbolikus története ma már tényleg inkább kíván másféle feldolgozást, mint amilyen a Budapest Bábszínház előadása; de amelyet lehet szeretni így is.

A végszó pedig legyen Balázs Béláé, A fából faragott királyfiból: S miközben lassan leborul a függöny, egyszerű és rendes lesz megint a világ. egyszerű és rendes, mint a dolgok utolsó szava, melyre az ember végső feleletét várják. Még mindig várják.

(Két Bartók-előadás a Budapest Bábszínházból. A fából faragott királyfi báb- és díszlettervezője: Bródy Vera. A csodálatos mandarin bábjait és díszleteit Koós Iván tervezte. Az előadások rendezője Szőnyi Kató.) Organizmus és mechanizmus: bábjáték Bartókkal

És mégis. Semmivel nem pótolható, titokzatos és elementáris varázsa van a paravános, a színészt (a bábokat mozgató, a báboknak lelket adó hús-vér embert) egészen a tapsrendig láthatatlanságban tartó bábjátéknak. A láthatatlan kezek által életre keltett bábnak. (Hogy aztán annál nagyobb legyen az ünneplés, amikor a színészek sokzsebes kenguru-kosztümjeikben , bábjaikkal a kezükben végre előjönnek - fellebbentik a fátylat - és meghajolnak a közönség előtt.)

A Budapest Bábszínház két Bartók-egyfelvonásosa egyfelől bábjáték-múzeum hatását kelti, másfelől meg - paradox módon - igazi, eleven élménnyel szolgál. Az se zavaró, hogy az ember közben folyamatosan látja-érzi: surrog, működik a technika. Ami az élő színházban elviselhetetlenül idejét múlt, sőt nevetséges, az a bábszínpadon furcsa módon még mindig erőt és életet sugároz. Talán pont azért, mert a báb (a műfigura ) eleve, önmagában színháziasabb, teátrálisabb, mint az eleven ember, aki valaki mást játszik a színpadon. Nem véletlen, hogy a múlt századelő nagy színházi újítói közül többen is azzal a végletekig feszített ötlettel álltak elő, hogy a színész (az organizmus) helyét a test fizikai kötöttségeitől megszabadítható műfigurának (a mechanizmusnak) kell átvennie a színpadon. (Az őskép Kleist automatája és E. T. A. Hoffmann marionettje.)

Így vagy úgy, jó volt látni Balázs Béla meséjét, amelynek a bábos változatban szépen irizáló plusztartalmakat ad, hogy a fából faragott királyfi elkészítője - báb maga is. Élő és élettelen, lélek és lelketlenség határain járunk - milyen leheletnyi a különbség. Amikor a magában elmerülő királykisasszony a saját kénye-kedve szerint ráncigálja ide-oda a fából való királyfit, fölötlik, hogy lám: tehet vele, amit akar - de mire jó az?

A fából faragott királyfiról Bartók egy 1917-es nyilatkozatban azt mondja (Beszélgetések Bartókkal, Kijárat Ki-adó, 2000), hogy talán furcsán hangzik, de megvallom, hogy e balett megírására A kékszakállú herceg című egyfelvonásos operám mellőzése adott impulzust. Ez a munkám tudvalevőleg egy operapályázaton megbukott. Színrehozatalának legnagyobb akadálya az volt, hogy a cselekmény csupán két személy lelki konfliktusát adja, és a zene is csak ennek elvontan egyszerű ábrázolására szorítkozott. A színpadon semmi más nem történik. Első operámat annyira szeretem, hogy amikor Balázs Bélától a táncjáték szövegét megkaptam, rögtön arra gondoltam, hogy a ba- lett látványosságával, színes, gazdag, változatos történéseivel lehetővé fogja tenni, hogy két művem egy estén kerüljön színre. Azt hiszem, fölösleges hangsúlyoznom, hogy a balett ma már éppen olyan közel áll hozzám, mint az operám. Legyen most ez az átvezetés a Bartók fesztiválon is színre kerülő operáéhoz, A kékszakállú herceghez.

Aztán a Színházi Élet című lap 1919. márciusi számában Bartók arról beszél, hogy Lengyel Menyhért egy darabját zenésíti - amelynek hallgassa csak, milyen csodálatosan szép a tartalma . Az apacsok, a férficsábító lány és a néma mandarin szimbolikus története ma már tényleg inkább kíván másféle feldolgozást, mint amilyen a Budapest Bábszínház előadása; de amelyet lehet szeretni így is.

A végszó pedig legyen Balázs Béláé, A fából faragott királyfiból: S miközben lassan leborul a függöny, egyszerű és rendes lesz megint a világ. egyszerű és rendes, mint a dolgok utolsó szava, melyre az ember végső feleletét várják. Még mindig várják.

(Két Bartók-előadás a Budapest Bábszínházból. A fából faragott királyfi báb- és díszlettervezője: Bródy Vera. A csodálatos mandarin bábjait és díszleteit Koós Iván tervezte. Az előadások rendezője Szőnyi Kató.) Organizmus és mechanizmus: bábjáték Bartókkal

És mégis. Semmivel nem pótolható, titokzatos és elementáris varázsa van a paravános, a színészt (a bábokat mozgató, a báboknak lelket adó hús-vér embert) egészen a tapsrendig láthatatlanságban tartó bábjátéknak. A láthatatlan kezek által életre keltett bábnak. (Hogy aztán annál nagyobb legyen az ünneplés, amikor a színészek sokzsebes kenguru-kosztümjeikben , bábjaikkal a kezükben végre előjönnek - fellebbentik a fátylat - és meghajolnak a közönség előtt.)

A Budapest Bábszínház két Bartók-egyfelvonásosa egyfelől bábjáték-múzeum hatását kelti, másfelől meg - paradox módon - igazi, eleven élménnyel szolgál. Az se zavaró, hogy az ember közben folyamatosan látja-érzi: surrog, működik a technika. Ami az élő színházban elviselhetetlenül idejét múlt, sőt nevetséges, az a bábszínpadon furcsa módon még mindig erőt és életet sugároz. Talán pont azért, mert a báb (a műfigura ) eleve, önmagában színháziasabb, teátrálisabb, mint az eleven ember, aki valaki mást játszik a színpadon. Nem véletlen, hogy a múlt századelő nagy színházi újítói közül többen is azzal a végletekig feszített ötlettel álltak elő, hogy a színész (az organizmus) helyét a test fizikai kötöttségeitől megszabadítható műfigurának (a mechanizmusnak) kell átvennie a színpadon. (Az őskép Kleist automatája és E. T. A. Hoffmann marionettje.)

Így vagy úgy, jó volt látni Balázs Béla meséjét, amelynek a bábos változatban szépen irizáló plusztartalmakat ad, hogy a fából faragott királyfi elkészítője - báb maga is. Élő és élettelen, lélek és lelketlenség határain járunk - milyen leheletnyi a különbség. Amikor a magában elmerülő királykisasszony a saját kénye-kedve szerint ráncigálja ide-oda a fából való királyfit, fölötlik, hogy lám: tehet vele, amit akar - de mire jó az?

A fából faragott királyfiról Bartók egy 1917-es nyilatkozatban azt mondja (Beszélgetések Bartókkal, Kijárat Ki-adó, 2000), hogy talán furcsán hangzik, de megvallom, hogy e balett megírására A kékszakállú herceg című egyfelvonásos operám mellőzése adott impulzust. Ez a munkám tudvalevőleg egy operapályázaton megbukott. Színrehozatalának legnagyobb akadálya az volt, hogy a cselekmény csupán két személy lelki konfliktusát adja, és a zene is csak ennek elvontan egyszerű ábrázolására szorítkozott. A színpadon semmi más nem történik. Első operámat annyira szeretem, hogy amikor Balázs Bélától a táncjáték szövegét megkaptam, rögtön arra gondoltam, hogy a ba- lett látványosságával, színes, gazdag, változatos történéseivel lehetővé fogja tenni, hogy két művem egy estén kerüljön színre. Azt hiszem, fölösleges hangsúlyoznom, hogy a balett ma már éppen olyan közel áll hozzám, mint az operám. Legyen most ez az átvezetés a Bartók fesztiválon is színre kerülő operáéhoz, A kékszakállú herceghez.

Aztán a Színházi Élet című lap 1919. márciusi számában Bartók arról beszél, hogy Lengyel Menyhért egy darabját zenésíti - amelynek hallgassa csak, milyen csodálatosan szép a tartalma . Az apacsok, a férficsábító lány és a néma mandarin szimbolikus története ma már tényleg inkább kíván másféle feldolgozást, mint amilyen a Budapest Bábszínház előadása; de amelyet lehet szeretni így is.

A végszó pedig legyen Balázs Béláé, A fából faragott királyfiból: S miközben lassan leborul a függöny, egyszerű és rendes lesz megint a világ. egyszerű és rendes, mint a dolgok utolsó szava, melyre az ember végső feleletét várják. Még mindig várják.

(Két Bartók-előadás a Budapest Bábszínházból. A fából faragott királyfi báb- és díszlettervezője: Bródy Vera. A csodálatos mandarin bábjait és díszleteit Koós Iván tervezte. Az előadások rendezője Szőnyi Kató.) Organizmus és mechanizmus: bábjáték Bartókkal

A Budapest Bábszínház két Bartók-egyfelvonásosa egyfelől bábjáték-múzeum hatását kelti, másfelől meg - paradox módon - igazi, eleven élménnyel szolgál. Az se zavaró, hogy az ember közben folyamatosan látja-érzi: surrog, működik a technika. Ami az élő színházban elviselhetetlenül idejét múlt, sőt nevetséges, az a bábszínpadon furcsa módon még mindig erőt és életet sugároz. Talán pont azért, mert a báb (a műfigura ) eleve, önmagában színháziasabb, teátrálisabb, mint az eleven ember, aki valaki mást játszik a színpadon. Nem véletlen, hogy a múlt századelő nagy színházi újítói közül többen is azzal a végletekig feszített ötlettel álltak elő, hogy a színész (az organizmus) helyét a test fizikai kötöttségeitől megszabadítható műfigurának (a mechanizmusnak) kell átvennie a színpadon. (Az őskép Kleist automatája és E. T. A. Hoffmann marionettje.)

Így vagy úgy, jó volt látni Balázs Béla meséjét, amelynek a bábos változatban szépen irizáló plusztartalmakat ad, hogy a fából faragott királyfi elkészítője - báb maga is. Élő és élettelen, lélek és lelketlenség határain járunk - milyen leheletnyi a különbség. Amikor a magában elmerülő királykisasszony a saját kénye-kedve szerint ráncigálja ide-oda a fából való királyfit, fölötlik, hogy lám: tehet vele, amit akar - de mire jó az?

A fából faragott királyfiról Bartók egy 1917-es nyilatkozatban azt mondja (Beszélgetések Bartókkal, Kijárat Ki-adó, 2000), hogy talán furcsán hangzik, de megvallom, hogy e balett megírására A kékszakállú herceg című egyfelvonásos operám mellőzése adott impulzust. Ez a munkám tudvalevőleg egy operapályázaton megbukott. Színrehozatalának legnagyobb akadálya az volt, hogy a cselekmény csupán két személy lelki konfliktusát adja, és a zene is csak ennek elvontan egyszerű ábrázolására szorítkozott. A színpadon semmi más nem történik. Első operámat annyira szeretem, hogy amikor Balázs Bélától a táncjáték szövegét megkaptam, rögtön arra gondoltam, hogy a ba- lett látványosságával, színes, gazdag, változatos történéseivel lehetővé fogja tenni, hogy két művem egy estén kerüljön színre. Azt hiszem, fölösleges hangsúlyoznom, hogy a balett ma már éppen olyan közel áll hozzám, mint az operám. Legyen most ez az átvezetés a Bartók fesztiválon is színre kerülő operáéhoz, A kékszakállú herceghez.

Aztán a Színházi Élet című lap 1919. márciusi számában Bartók arról beszél, hogy Lengyel Menyhért egy darabját zenésíti - amelynek hallgassa csak, milyen csodálatosan szép a tartalma . Az apacsok, a férficsábító lány és a néma mandarin szimbolikus története ma már tényleg inkább kíván másféle feldolgozást, mint amilyen a Budapest Bábszínház előadása; de amelyet lehet szeretni így is.

A végszó pedig legyen Balázs Béláé, A fából faragott királyfiból: S miközben lassan leborul a függöny, egyszerű és rendes lesz megint a világ. egyszerű és rendes, mint a dolgok utolsó szava, melyre az ember végső feleletét várják. Még mindig várják.

(Két Bartók-előadás a Budapest Bábszínházból. A fából faragott királyfi báb- és díszlettervezője: Bródy Vera. A csodálatos mandarin bábjait és díszleteit Koós Iván tervezte. Az előadások rendezője Szőnyi Kató.) Organizmus és mechanizmus: bábjáték Bartókkal

A Budapest Bábszínház két Bartók-egyfelvonásosa egyfelől bábjáték-múzeum hatását kelti, másfelől meg - paradox módon - igazi, eleven élménnyel szolgál. Az se zavaró, hogy az ember közben folyamatosan látja-érzi: surrog, működik a technika. Ami az élő színházban elviselhetetlenül idejét múlt, sőt nevetséges, az a bábszínpadon furcsa módon még mindig erőt és életet sugároz. Talán pont azért, mert a báb (a műfigura ) eleve, önmagában színháziasabb, teátrálisabb, mint az eleven ember, aki valaki mást játszik a színpadon. Nem véletlen, hogy a múlt századelő nagy színházi újítói közül többen is azzal a végletekig feszített ötlettel álltak elő, hogy a színész (az organizmus) helyét a test fizikai kötöttségeitől megszabadítható műfigurának (a mechanizmusnak) kell átvennie a színpadon. (Az őskép Kleist automatája és E. T. A. Hoffmann marionettje.)

Így vagy úgy, jó volt látni Balázs Béla meséjét, amelynek a bábos változatban szépen irizáló plusztartalmakat ad, hogy a fából faragott királyfi elkészítője - báb maga is. Élő és élettelen, lélek és lelketlenség határain járunk - milyen leheletnyi a különbség. Amikor a magában elmerülő királykisasszony a saját kénye-kedve szerint ráncigálja ide-oda a fából való királyfit, fölötlik, hogy lám: tehet vele, amit akar - de mire jó az?

A fából faragott királyfiról Bartók egy 1917-es nyilatkozatban azt mondja (Beszélgetések Bartókkal, Kijárat Ki-adó, 2000), hogy talán furcsán hangzik, de megvallom, hogy e balett megírására A kékszakállú herceg című egyfelvonásos operám mellőzése adott impulzust. Ez a munkám tudvalevőleg egy operapályázaton megbukott. Színrehozatalának legnagyobb akadálya az volt, hogy a cselekmény csupán két személy lelki konfliktusát adja, és a zene is csak ennek elvontan egyszerű ábrázolására szorítkozott. A színpadon semmi más nem történik. Első operámat annyira szeretem, hogy amikor Balázs Bélától a táncjáték szövegét megkaptam, rögtön arra gondoltam, hogy a ba- lett látványosságával, színes, gazdag, változatos történéseivel lehetővé fogja tenni, hogy két művem egy estén kerüljön színre. Azt hiszem, fölösleges hangsúlyoznom, hogy a balett ma már éppen olyan közel áll hozzám, mint az operám. Legyen most ez az átvezetés a Bartók fesztiválon is színre kerülő operáéhoz, A kékszakállú herceghez.

Aztán a Színházi Élet című lap 1919. márciusi számában Bartók arról beszél, hogy Lengyel Menyhért egy darabját zenésíti - amelynek hallgassa csak, milyen csodálatosan szép a tartalma . Az apacsok, a férficsábító lány és a néma mandarin szimbolikus története ma már tényleg inkább kíván másféle feldolgozást, mint amilyen a Budapest Bábszínház előadása; de amelyet lehet szeretni így is.

A végszó pedig legyen Balázs Béláé, A fából faragott királyfiból: S miközben lassan leborul a függöny, egyszerű és rendes lesz megint a világ. egyszerű és rendes, mint a dolgok utolsó szava, melyre az ember végső feleletét várják. Még mindig várják.

(Két Bartók-előadás a Budapest Bábszínházból. A fából faragott királyfi báb- és díszlettervezője: Bródy Vera. A csodálatos mandarin bábjait és díszleteit Koós Iván tervezte. Az előadások rendezője Szőnyi Kató.) Organizmus és mechanizmus: bábjáték Bartókkal

Így vagy úgy, jó volt látni Balázs Béla meséjét, amelynek a bábos változatban szépen irizáló plusztartalmakat ad, hogy a fából faragott királyfi elkészítője - báb maga is. Élő és élettelen, lélek és lelketlenség határain járunk - milyen leheletnyi a különbség. Amikor a magában elmerülő királykisasszony a saját kénye-kedve szerint ráncigálja ide-oda a fából való királyfit, fölötlik, hogy lám: tehet vele, amit akar - de mire jó az?

A fából faragott királyfiról Bartók egy 1917-es nyilatkozatban azt mondja (Beszélgetések Bartókkal, Kijárat Ki-adó, 2000), hogy talán furcsán hangzik, de megvallom, hogy e balett megírására A kékszakállú herceg című egyfelvonásos operám mellőzése adott impulzust. Ez a munkám tudvalevőleg egy operapályázaton megbukott. Színrehozatalának legnagyobb akadálya az volt, hogy a cselekmény csupán két személy lelki konfliktusát adja, és a zene is csak ennek elvontan egyszerű ábrázolására szorítkozott. A színpadon semmi más nem történik. Első operámat annyira szeretem, hogy amikor Balázs Bélától a táncjáték szövegét megkaptam, rögtön arra gondoltam, hogy a ba- lett látványosságával, színes, gazdag, változatos történéseivel lehetővé fogja tenni, hogy két művem egy estén kerüljön színre. Azt hiszem, fölösleges hangsúlyoznom, hogy a balett ma már éppen olyan közel áll hozzám, mint az operám. Legyen most ez az átvezetés a Bartók fesztiválon is színre kerülő operáéhoz, A kékszakállú herceghez.

Aztán a Színházi Élet című lap 1919. márciusi számában Bartók arról beszél, hogy Lengyel Menyhért egy darabját zenésíti - amelynek hallgassa csak, milyen csodálatosan szép a tartalma . Az apacsok, a férficsábító lány és a néma mandarin szimbolikus története ma már tényleg inkább kíván másféle feldolgozást, mint amilyen a Budapest Bábszínház előadása; de amelyet lehet szeretni így is.

A végszó pedig legyen Balázs Béláé, A fából faragott királyfiból: S miközben lassan leborul a függöny, egyszerű és rendes lesz megint a világ. egyszerű és rendes, mint a dolgok utolsó szava, melyre az ember végső feleletét várják. Még mindig várják.

(Két Bartók-előadás a Budapest Bábszínházból. A fából faragott királyfi báb- és díszlettervezője: Bródy Vera. A csodálatos mandarin bábjait és díszleteit Koós Iván tervezte. Az előadások rendezője Szőnyi Kató.) Organizmus és mechanizmus: bábjáték Bartókkal

Így vagy úgy, jó volt látni Balázs Béla meséjét, amelynek a bábos változatban szépen irizáló plusztartalmakat ad, hogy a fából faragott királyfi elkészítője - báb maga is. Élő és élettelen, lélek és lelketlenség határain járunk - milyen leheletnyi a különbség. Amikor a magában elmerülő királykisasszony a saját kénye-kedve szerint ráncigálja ide-oda a fából való királyfit, fölötlik, hogy lám: tehet vele, amit akar - de mire jó az?

A fából faragott királyfiról Bartók egy 1917-es nyilatkozatban azt mondja (Beszélgetések Bartókkal, Kijárat Ki-adó, 2000), hogy talán furcsán hangzik, de megvallom, hogy e balett megírására A kékszakállú herceg című egyfelvonásos operám mellőzése adott impulzust. Ez a munkám tudvalevőleg egy operapályázaton megbukott. Színrehozatalának legnagyobb akadálya az volt, hogy a cselekmény csupán két személy lelki konfliktusát adja, és a zene is csak ennek elvontan egyszerű ábrázolására szorítkozott. A színpadon semmi más nem történik. Első operámat annyira szeretem, hogy amikor Balázs Bélától a táncjáték szövegét megkaptam, rögtön arra gondoltam, hogy a ba- lett látványosságával, színes, gazdag, változatos történéseivel lehetővé fogja tenni, hogy két művem egy estén kerüljön színre. Azt hiszem, fölösleges hangsúlyoznom, hogy a balett ma már éppen olyan közel áll hozzám, mint az operám. Legyen most ez az átvezetés a Bartók fesztiválon is színre kerülő operáéhoz, A kékszakállú herceghez.

Aztán a Színházi Élet című lap 1919. márciusi számában Bartók arról beszél, hogy Lengyel Menyhért egy darabját zenésíti - amelynek hallgassa csak, milyen csodálatosan szép a tartalma . Az apacsok, a férficsábító lány és a néma mandarin szimbolikus története ma már tényleg inkább kíván másféle feldolgozást, mint amilyen a Budapest Bábszínház előadása; de amelyet lehet szeretni így is.

A végszó pedig legyen Balázs Béláé, A fából faragott királyfiból: S miközben lassan leborul a függöny, egyszerű és rendes lesz megint a világ. egyszerű és rendes, mint a dolgok utolsó szava, melyre az ember végső feleletét várják. Még mindig várják.

(Két Bartók-előadás a Budapest Bábszínházból. A fából faragott királyfi báb- és díszlettervezője: Bródy Vera. A csodálatos mandarin bábjait és díszleteit Koós Iván tervezte. Az előadások rendezője Szőnyi Kató.) Organizmus és mechanizmus: bábjáték Bartókkal

A fából faragott királyfiról Bartók egy 1917-es nyilatkozatban azt mondja (Beszélgetések Bartókkal, Kijárat Ki-adó, 2000), hogy talán furcsán hangzik, de megvallom, hogy e balett megírására A kékszakállú herceg című egyfelvonásos operám mellőzése adott impulzust. Ez a munkám tudvalevőleg egy operapályázaton megbukott. Színrehozatalának legnagyobb akadálya az volt, hogy a cselekmény csupán két személy lelki konfliktusát adja, és a zene is csak ennek elvontan egyszerű ábrázolására szorítkozott. A színpadon semmi más nem történik. Első operámat annyira szeretem, hogy amikor Balázs Bélától a táncjáték szövegét megkaptam, rögtön arra gondoltam, hogy a ba- lett látványosságával, színes, gazdag, változatos történéseivel lehetővé fogja tenni, hogy két művem egy estén kerüljön színre. Azt hiszem, fölösleges hangsúlyoznom, hogy a balett ma már éppen olyan közel áll hozzám, mint az operám. Legyen most ez az átvezetés a Bartók fesztiválon is színre kerülő operáéhoz, A kékszakállú herceghez.

Aztán a Színházi Élet című lap 1919. márciusi számában Bartók arról beszél, hogy Lengyel Menyhért egy darabját zenésíti - amelynek hallgassa csak, milyen csodálatosan szép a tartalma . Az apacsok, a férficsábító lány és a néma mandarin szimbolikus története ma már tényleg inkább kíván másféle feldolgozást, mint amilyen a Budapest Bábszínház előadása; de amelyet lehet szeretni így is.

A végszó pedig legyen Balázs Béláé, A fából faragott királyfiból: S miközben lassan leborul a függöny, egyszerű és rendes lesz megint a világ. egyszerű és rendes, mint a dolgok utolsó szava, melyre az ember végső feleletét várják. Még mindig várják.

(Két Bartók-előadás a Budapest Bábszínházból. A fából faragott királyfi báb- és díszlettervezője: Bródy Vera. A csodálatos mandarin bábjait és díszleteit Koós Iván tervezte. Az előadások rendezője Szőnyi Kató.) Organizmus és mechanizmus: bábjáték Bartókkal

A fából faragott királyfiról Bartók egy 1917-es nyilatkozatban azt mondja (Beszélgetések Bartókkal, Kijárat Ki-adó, 2000), hogy talán furcsán hangzik, de megvallom, hogy e balett megírására A kékszakállú herceg című egyfelvonásos operám mellőzése adott impulzust. Ez a munkám tudvalevőleg egy operapályázaton megbukott. Színrehozatalának legnagyobb akadálya az volt, hogy a cselekmény csupán két személy lelki konfliktusát adja, és a zene is csak ennek elvontan egyszerű ábrázolására szorítkozott. A színpadon semmi más nem történik. Első operámat annyira szeretem, hogy amikor Balázs Bélától a táncjáték szövegét megkaptam, rögtön arra gondoltam, hogy a ba- lett látványosságával, színes, gazdag, változatos történéseivel lehetővé fogja tenni, hogy két művem egy estén kerüljön színre. Azt hiszem, fölösleges hangsúlyoznom, hogy a balett ma már éppen olyan közel áll hozzám, mint az operám. Legyen most ez az átvezetés a Bartók fesztiválon is színre kerülő operáéhoz, A kékszakállú herceghez.

Aztán a Színházi Élet című lap 1919. márciusi számában Bartók arról beszél, hogy Lengyel Menyhért egy darabját zenésíti - amelynek hallgassa csak, milyen csodálatosan szép a tartalma . Az apacsok, a férficsábító lány és a néma mandarin szimbolikus története ma már tényleg inkább kíván másféle feldolgozást, mint amilyen a Budapest Bábszínház előadása; de amelyet lehet szeretni így is.

A végszó pedig legyen Balázs Béláé, A fából faragott királyfiból: S miközben lassan leborul a függöny, egyszerű és rendes lesz megint a világ. egyszerű és rendes, mint a dolgok utolsó szava, melyre az ember végső feleletét várják. Még mindig várják.

(Két Bartók-előadás a Budapest Bábszínházból. A fából faragott királyfi báb- és díszlettervezője: Bródy Vera. A csodálatos mandarin bábjait és díszleteit Koós Iván tervezte. Az előadások rendezője Szőnyi Kató.) Organizmus és mechanizmus: bábjáték Bartókkal

Aztán a Színházi Élet című lap 1919. márciusi számában Bartók arról beszél, hogy Lengyel Menyhért egy darabját zenésíti - amelynek hallgassa csak, milyen csodálatosan szép a tartalma . Az apacsok, a férficsábító lány és a néma mandarin szimbolikus története ma már tényleg inkább kíván másféle feldolgozást, mint amilyen a Budapest Bábszínház előadása; de amelyet lehet szeretni így is.

A végszó pedig legyen Balázs Béláé, A fából faragott királyfiból: S miközben lassan leborul a függöny, egyszerű és rendes lesz megint a világ. egyszerű és rendes, mint a dolgok utolsó szava, melyre az ember végső feleletét várják. Még mindig várják.

(Két Bartók-előadás a Budapest Bábszínházból. A fából faragott királyfi báb- és díszlettervezője: Bródy Vera. A csodálatos mandarin bábjait és díszleteit Koós Iván tervezte. Az előadások rendezője Szőnyi Kató.) Organizmus és mechanizmus: bábjáték Bartókkal

Aztán a Színházi Élet című lap 1919. márciusi számában Bartók arról beszél, hogy Lengyel Menyhért egy darabját zenésíti - amelynek hallgassa csak, milyen csodálatosan szép a tartalma . Az apacsok, a férficsábító lány és a néma mandarin szimbolikus története ma már tényleg inkább kíván másféle feldolgozást, mint amilyen a Budapest Bábszínház előadása; de amelyet lehet szeretni így is.

A végszó pedig legyen Balázs Béláé, A fából faragott királyfiból: S miközben lassan leborul a függöny, egyszerű és rendes lesz megint a világ. egyszerű és rendes, mint a dolgok utolsó szava, melyre az ember végső feleletét várják. Még mindig várják.

(Két Bartók-előadás a Budapest Bábszínházból. A fából faragott királyfi báb- és díszlettervezője: Bródy Vera. A csodálatos mandarin bábjait és díszleteit Koós Iván tervezte. Az előadások rendezője Szőnyi Kató.) Organizmus és mechanizmus: bábjáték Bartókkal

A végszó pedig legyen Balázs Béláé, A fából faragott királyfiból: S miközben lassan leborul a függöny, egyszerű és rendes lesz megint a világ. egyszerű és rendes, mint a dolgok utolsó szava, melyre az ember végső feleletét várják. Még mindig várják.

(Két Bartók-előadás a Budapest Bábszínházból. A fából faragott királyfi báb- és díszlettervezője: Bródy Vera. A csodálatos mandarin bábjait és díszleteit Koós Iván tervezte. Az előadások rendezője Szőnyi Kató.) Organizmus és mechanizmus: bábjáték Bartókkal

A végszó pedig legyen Balázs Béláé, A fából faragott királyfiból: S miközben lassan leborul a függöny, egyszerű és rendes lesz megint a világ. egyszerű és rendes, mint a dolgok utolsó szava, melyre az ember végső feleletét várják. Még mindig várják.

(Két Bartók-előadás a Budapest Bábszínházból. A fából faragott királyfi báb- és díszlettervezője: Bródy Vera. A csodálatos mandarin bábjait és díszleteit Koós Iván tervezte. Az előadások rendezője Szőnyi Kató.) Organizmus és mechanizmus: bábjáték Bartókkal

(Két Bartók-előadás a Budapest Bábszínházból. A fából faragott királyfi báb- és díszlettervezője: Bródy Vera. A csodálatos mandarin bábjait és díszleteit Koós Iván tervezte. Az előadások rendezője Szőnyi Kató.) Organizmus és mechanizmus: bábjáték Bartókkal

(Két Bartók-előadás a Budapest Bábszínházból. A fából faragott királyfi báb- és díszlettervezője: Bródy Vera. A csodálatos mandarin bábjait és díszleteit Koós Iván tervezte. Az előadások rendezője Szőnyi Kató.) Organizmus és mechanizmus: bábjáték Bartókkal