Megfeszített szabadságvágy

Itt van például a pornó. A pornóban például a nő tűnik a főnöknek, ő az etalon, a középpont, a testörvény szívébe illesztett, élő, lélegző, szomorú kehely, míg egy hím inkább a gép, valaminő fáradhatatlan mechanika szerepét abszolválja , írja Darvasi László Pornó című tárcájában; és ebben a néhány sorban ott bujkál az egyik lehetséges magyarázat arra, hogy miért Krisztina szerepében írta meg néhány hónapja már nyomtatásban is olvasható, az egyszerűség kedvéért a szado-mazo pornográfia címkéjével ellátott - és persze a meglepetés, a szenzáció erejével ható - regényét Csalog Zsolt, az 1997-ben elhunyt szociográfus-író; nem mellesleg a magyar cigánysors egyik első feltérképezője és magasirodalmi rögzítője. 

Bár a Darvasi-féle magyarázattal élni mégiscsak tévút - akkor is, ha jellemző tévút. Főleg, ha elolvassuk az író özvegyével, Bognár Évával készült, csöndességében és masszív, de nem magamutogató, csak valahogy folyamatosan tapintható - és most le kell írni ezt a ma már szinte trágárnak tűnő szót: - őszinteségében lenyűgöző interjút az Életünk 6. számában: Prücsök, ebből fogunk meggazdagodni.

A mechanizmus, amely a regény megjelenésével beindult - sőt, tulajdonképpen ennek a mechanizmusnak a része már a regény megjelentetése is -, minden mozzanatában ismerős, és hibátlanul működik. (Elég József Attilára és a Szabad ötletek...-re gondolni.) De akár a mechanizmus részének tekinthető itt ez a néhány száz karakter is. Élet és irodalom, magánszféra és közélet (hatalom, politika), kánon és apokrif; sőt: nappal és éjszaka, tabu és tabutörés, Apollón és Dinonüszosz, a világos, kiszámítható rend és a titokzatos, kiszámíthatatlan, mégis vonzó káosz találkozik és csap össze ebben a határokat feszegető történetben. (És talán még az a régi, irodalmi szemforgatás is, hogy csak a feddhetetleneknek és az illedelmeseknek van helyük a piedesztálon. Ami nem illedelmes bennük, arról nem kell tudomást venni. És: ó, hát persze! Csokonai és Arany is írt pornográf verseket.)

Szóval a Krisztina. Dr. Bognár Éva, az író utolsó házasságából származó özvegye (litera.hu) sok évvel az író halála után önköltségen, magánkiadásban megjelentette Csalog Zsolt Krisztina című, magánéleti kínokba és gyönyörökbe merülő regényét. Csalog Zsolt gyerekei tiltakoznak. Több neves irodalmár - esztétikai szempontokra és arra hivatkozva, hogy a szerző már nem dönthetett a kézirat sorsáról - tiltakozik. Más irodalomértők föltétlen értéket emlegetnek. A vita ma már akadémikus: a regény megjelent; szabad préda. Az életmű része.

Az Életünk folyóiratban megjelent - március elején, néhány hónappal a regény megjelenése után készült - interjúban a kérdező, Szerdahelyi Zoltán a tapintatos, de elemző érdeklődésre, a körülmények megrajzolására koncentrál; és a regény születé-sét folyamatában végigkísérő Bognár Éva világosan és természetesen fogalmazó, jó partnernek bizonyul. Éppen ezért kell óvatosnak lenni a következtetésekkel, a vélt vagy valós ok-okozati összefüggések megállapításával. Az biztos, hogy ebben a nem túl terjedelmes kérdezz-felelekben, a Krisztina megszületésének hátterében az 1980-as és 90-es évek Magyarországának fojtott és izgatott, boldog és szomorú, a szabadság kis köreiben létezni és tenni (!) próbáló, aztán a rendszerváltással sok vonatkozásban célt vesztett, meghasonló értelmiségi szubkultúrája is körvonalazódik. 

Én úgy értelmezem - és itt előbújik belőlem a marketinges -, hogy ő vérbe burkolta, bugyolálta, azaz megmarketingelte mondanivalóját. A szabadságról. A másik másságának tiszteletéről. A partnerkapcsolatokról. Az alázatról. A megaláztatásról , mondja Bognár Éva az Életünk-interjúban. Izgalmas olvasmány. Még az is lehet, hogy izgalmasabb a Krisztinánál. (Az igazi Krisztina - ez az interjú címe. Vajon ki az?)