Adás van, babám!

A szombathelyi Agora - Savaria moziban ketten ültünk a vászon előtt, vagyis rendes volt a gépész. Vranik korábbi műve, a Fekete kefe jól sikerült groteszk volt, amin derülhettünk, izgulhattunk. Minden szabálytalansága ellenére kerek volt, és el is gurult agytekervényeinkben.

Az Adás már egy végletekig letisztult mű. Szinte nincs is cselekménye, már-már bántóan eszköztelen. Mindez azonban aláhúzza a tartalmat, némi nagyképűséggel - az eszmei mondanivalót. Az utóbbi pedig nem más, mint egy kérdés feltevése: mit kezdene magával az ember, ha eltűnne a kép? Ha sem a monitorokon, sem a tévék csövein nem lenne mozgás? Ha ez a jelenség végérvényessé és visszavonhatatlanná válna?

Izgalmas felvetés ez egy olyan korban, amelyben meghatározóvá válik az internet, a látvány, a kép. Az Adás az adáshiányról szól, három testvér sorsán keresztül. A képhiány emberi hiányokat teremt, a testvérek leépülése gyors. Ki-ki megküzd persze az új helyzettel, keresi a helyét. Az egyik a kábszerben, a másik a szerelemben, a harmadik a családban merülne el. Csakhogy a kábszer végútja nyilvánvaló, a fizikai leépülés nyomában azonnal jő a szellemi. A szerelem időleges, és inkább testi. Amikor megjelenne benne a harmónia, újabb rontás éri, elveszik. A harmadik testvérnek két szép kislánya van és egy hisztériás neje. Akit véletlenül meglök, a nő belehal. Ezután önmaguk adását indítják el a tesók. Részeseivé válnak az általános csodavárásnak, ám az nincs, a korábbi életstruktúrák használhatatlanok.

A film megdöbbentő alátámasztásokat kapott az eltelt hetekben. A haiti véres zavargások megmutatták, hogy a szilárdnak hitt rendszermodellek törékenyek. Ha összeomlik a manipulációra épülő társadalom, a fegyver is hatástalan. Vranik Roland bizonyára látta Milos Forman Tűz van, babám! című alapvetését. Hiszen ő is arról a hiányról szól, amit jelenünk adása közvetít.

(Forgatókönyv: Vranik Roland, Barta András. Operatőr: Pohárnok Gergely. Rendező: Vranik Roland. Szereplők: Hajduk Károly, Rátóti Zoltán, Terhes Sándor, Wéber Kata, Kerekes Éva, Becker Hanna, Lengyel Ferenc.)

A szombathelyi Agora - Savaria moziban ketten ültünk a vászon előtt, vagyis rendes volt a gépész. Vranik korábbi műve, a Fekete kefe jól sikerült groteszk volt, amin derülhettünk, izgulhattunk. Minden szabálytalansága ellenére kerek volt, és el is gurult agytekervényeinkben.

Az Adás már egy végletekig letisztult mű. Szinte nincs is cselekménye, már-már bántóan eszköztelen. Mindez azonban aláhúzza a tartalmat, némi nagyképűséggel - az eszmei mondanivalót. Az utóbbi pedig nem más, mint egy kérdés feltevése: mit kezdene magával az ember, ha eltűnne a kép? Ha sem a monitorokon, sem a tévék csövein nem lenne mozgás? Ha ez a jelenség végérvényessé és visszavonhatatlanná válna?

Izgalmas felvetés ez egy olyan korban, amelyben meghatározóvá válik az internet, a látvány, a kép. Az Adás az adáshiányról szól, három testvér sorsán keresztül. A képhiány emberi hiányokat teremt, a testvérek leépülése gyors. Ki-ki megküzd persze az új helyzettel, keresi a helyét. Az egyik a kábszerben, a másik a szerelemben, a harmadik a családban merülne el. Csakhogy a kábszer végútja nyilvánvaló, a fizikai leépülés nyomában azonnal jő a szellemi. A szerelem időleges, és inkább testi. Amikor megjelenne benne a harmónia, újabb rontás éri, elveszik. A harmadik testvérnek két szép kislánya van és egy hisztériás neje. Akit véletlenül meglök, a nő belehal. Ezután önmaguk adását indítják el a tesók. Részeseivé válnak az általános csodavárásnak, ám az nincs, a korábbi életstruktúrák használhatatlanok.

A film megdöbbentő alátámasztásokat kapott az eltelt hetekben. A haiti véres zavargások megmutatták, hogy a szilárdnak hitt rendszermodellek törékenyek. Ha összeomlik a manipulációra épülő társadalom, a fegyver is hatástalan. Vranik Roland bizonyára látta Milos Forman Tűz van, babám! című alapvetését. Hiszen ő is arról a hiányról szól, amit jelenünk adása közvetít.

(Forgatókönyv: Vranik Roland, Barta András. Operatőr: Pohárnok Gergely. Rendező: Vranik Roland. Szereplők: Hajduk Károly, Rátóti Zoltán, Terhes Sándor, Wéber Kata, Kerekes Éva, Becker Hanna, Lengyel Ferenc.)

Az Adás már egy végletekig letisztult mű. Szinte nincs is cselekménye, már-már bántóan eszköztelen. Mindez azonban aláhúzza a tartalmat, némi nagyképűséggel - az eszmei mondanivalót. Az utóbbi pedig nem más, mint egy kérdés feltevése: mit kezdene magával az ember, ha eltűnne a kép? Ha sem a monitorokon, sem a tévék csövein nem lenne mozgás? Ha ez a jelenség végérvényessé és visszavonhatatlanná válna?

Izgalmas felvetés ez egy olyan korban, amelyben meghatározóvá válik az internet, a látvány, a kép. Az Adás az adáshiányról szól, három testvér sorsán keresztül. A képhiány emberi hiányokat teremt, a testvérek leépülése gyors. Ki-ki megküzd persze az új helyzettel, keresi a helyét. Az egyik a kábszerben, a másik a szerelemben, a harmadik a családban merülne el. Csakhogy a kábszer végútja nyilvánvaló, a fizikai leépülés nyomában azonnal jő a szellemi. A szerelem időleges, és inkább testi. Amikor megjelenne benne a harmónia, újabb rontás éri, elveszik. A harmadik testvérnek két szép kislánya van és egy hisztériás neje. Akit véletlenül meglök, a nő belehal. Ezután önmaguk adását indítják el a tesók. Részeseivé válnak az általános csodavárásnak, ám az nincs, a korábbi életstruktúrák használhatatlanok.

A film megdöbbentő alátámasztásokat kapott az eltelt hetekben. A haiti véres zavargások megmutatták, hogy a szilárdnak hitt rendszermodellek törékenyek. Ha összeomlik a manipulációra épülő társadalom, a fegyver is hatástalan. Vranik Roland bizonyára látta Milos Forman Tűz van, babám! című alapvetését. Hiszen ő is arról a hiányról szól, amit jelenünk adása közvetít.

(Forgatókönyv: Vranik Roland, Barta András. Operatőr: Pohárnok Gergely. Rendező: Vranik Roland. Szereplők: Hajduk Károly, Rátóti Zoltán, Terhes Sándor, Wéber Kata, Kerekes Éva, Becker Hanna, Lengyel Ferenc.)

Az Adás már egy végletekig letisztult mű. Szinte nincs is cselekménye, már-már bántóan eszköztelen. Mindez azonban aláhúzza a tartalmat, némi nagyképűséggel - az eszmei mondanivalót. Az utóbbi pedig nem más, mint egy kérdés feltevése: mit kezdene magával az ember, ha eltűnne a kép? Ha sem a monitorokon, sem a tévék csövein nem lenne mozgás? Ha ez a jelenség végérvényessé és visszavonhatatlanná válna?

Izgalmas felvetés ez egy olyan korban, amelyben meghatározóvá válik az internet, a látvány, a kép. Az Adás az adáshiányról szól, három testvér sorsán keresztül. A képhiány emberi hiányokat teremt, a testvérek leépülése gyors. Ki-ki megküzd persze az új helyzettel, keresi a helyét. Az egyik a kábszerben, a másik a szerelemben, a harmadik a családban merülne el. Csakhogy a kábszer végútja nyilvánvaló, a fizikai leépülés nyomában azonnal jő a szellemi. A szerelem időleges, és inkább testi. Amikor megjelenne benne a harmónia, újabb rontás éri, elveszik. A harmadik testvérnek két szép kislánya van és egy hisztériás neje. Akit véletlenül meglök, a nő belehal. Ezután önmaguk adását indítják el a tesók. Részeseivé válnak az általános csodavárásnak, ám az nincs, a korábbi életstruktúrák használhatatlanok.

A film megdöbbentő alátámasztásokat kapott az eltelt hetekben. A haiti véres zavargások megmutatták, hogy a szilárdnak hitt rendszermodellek törékenyek. Ha összeomlik a manipulációra épülő társadalom, a fegyver is hatástalan. Vranik Roland bizonyára látta Milos Forman Tűz van, babám! című alapvetését. Hiszen ő is arról a hiányról szól, amit jelenünk adása közvetít.

(Forgatókönyv: Vranik Roland, Barta András. Operatőr: Pohárnok Gergely. Rendező: Vranik Roland. Szereplők: Hajduk Károly, Rátóti Zoltán, Terhes Sándor, Wéber Kata, Kerekes Éva, Becker Hanna, Lengyel Ferenc.)

A film megdöbbentő alátámasztásokat kapott az eltelt hetekben. A haiti véres zavargások megmutatták, hogy a szilárdnak hitt rendszermodellek törékenyek. Ha összeomlik a manipulációra épülő társadalom, a fegyver is hatástalan. Vranik Roland bizonyára látta Milos Forman Tűz van, babám! című alapvetését. Hiszen ő is arról a hiányról szól, amit jelenünk adása közvetít.

(Forgatókönyv: Vranik Roland, Barta András. Operatőr: Pohárnok Gergely. Rendező: Vranik Roland. Szereplők: Hajduk Károly, Rátóti Zoltán, Terhes Sándor, Wéber Kata, Kerekes Éva, Becker Hanna, Lengyel Ferenc.)

A film megdöbbentő alátámasztásokat kapott az eltelt hetekben. A haiti véres zavargások megmutatták, hogy a szilárdnak hitt rendszermodellek törékenyek. Ha összeomlik a manipulációra épülő társadalom, a fegyver is hatástalan. Vranik Roland bizonyára látta Milos Forman Tűz van, babám! című alapvetését. Hiszen ő is arról a hiányról szól, amit jelenünk adása közvetít.

(Forgatókönyv: Vranik Roland, Barta András. Operatőr: Pohárnok Gergely. Rendező: Vranik Roland. Szereplők: Hajduk Károly, Rátóti Zoltán, Terhes Sándor, Wéber Kata, Kerekes Éva, Becker Hanna, Lengyel Ferenc.)

(Forgatókönyv: Vranik Roland, Barta András. Operatőr: Pohárnok Gergely. Rendező: Vranik Roland. Szereplők: Hajduk Károly, Rátóti Zoltán, Terhes Sándor, Wéber Kata, Kerekes Éva, Becker Hanna, Lengyel Ferenc.)

(Forgatókönyv: Vranik Roland, Barta András. Operatőr: Pohárnok Gergely. Rendező: Vranik Roland. Szereplők: Hajduk Károly, Rátóti Zoltán, Terhes Sándor, Wéber Kata, Kerekes Éva, Becker Hanna, Lengyel Ferenc.)