Az idegenek mi vagyunk: Az 51-es bolygó - filmajánló

Számtalanszor láthattuk már filmekben azt, amikor idegenek megszállják bolygónkat, amikor jön az invázió. De mi a helyzet fordított esetben? Amikor belecsöppenünk a "marslakók" hétköznapi életébe, ahol az invázió-filmek nagy sikere idején egyik nap, nagy füst és lángok közepette megjelenik egy űrhajó, s kiszáll belőle egy aszrontauta, egy ember. Joe Stillman, a Shrek 1-2 forgatókönyvirójának, újabb zöld lényekkel tűzdelt története, egy spanyol animációban.

Sztori
Chuck (Charles Baker) kapitány mikor landol az 51-es bolygón, még nem tudja, hogy nem ő az első aki ezen a bolygón jár. Mikor kitűzi az amerikai zászlót, feltűnik neki, hogy egy zöld lények lakta bolygón jár, ahol egy grillparti közepén szállt le. Chuck menekülni kezd ijedtében, s minden egyes idegen lényekkel való találkozás megrémíti, de ugyanez igaz fordítva is. Barátság, hősiesség, szerelem, akció egy idegenek lakta bolygón, ahol az ember az idegen.

Miért tetszett?
Képilég igényes munka, bár nem mutatott semmi újat, a Dreamworks minőségéhez lehetne hasonlítani. Eleinte sok poén volt, vegyesen szóltak felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, szórakoztató volt. Tetszett, hogy megismerhettük azt a nézőpontot, amikor az ember jön az űrből a zöld lények közé és nem fordítva. Jól figurázta ki az ötvenes évekre jellemző "az idegenek megszállják a bolygót" filmeket.

Ami nem volt jó
Nem volt jó, hogy a film első felében poénból-poénba botlottunk, majd az egész kifulladt, s a közepétől csak akciójelenetek, jól megszokott klisék voltak láthatók. Annyit még igazán elbírt volna a film, hogy kicsit jobban meglepődjön az űrhajós, amikor először beszélgetni kezd egy idegennel. Kicsit unreális volt, amikor két mondat után lazán, vállt sem vetve teát kért a kapitány zöld főhősünktől. Összességében vicces volt, de belecsúszott a felnőtt fejjel "egyszernézős" kategóriába.

Összegzés
Érdekes volt ez a fordított helyzet: az ember, mint idegen. Az persze kicsit csillapította az újdonság érzetét, hogy az 51-es bolygó csak itt-ott, apróságokban különbözött az 1950-es évek kertvárosi Amerikájától. Talán ezért is volt kicsit furcsa, hiszen ugyanaz a zene, ugyanazok a jellegzetes formák, ruhák stb. jelentek meg a képernyőn, mint ami a Földön dívott annak idején, a forgatókönyvíró mondhatni lusta volt (vagy nem elég bátor?) egy új világot kreálni. Mondjuk így nem csak egy sci-fi-vígjátékot, hanem egy ötvenes retrót is kapunk egyben.

A film előzetese