Kultúra

2010.05.18. 04:58

Megjelent Marosits József új verseskötete

Megjelent Marosits József szobrász, festő, grafikus, költő trilógiájának harmadik kötete, az Örök vándorok. A versgyűjteményt akvarellkiállításának megnyitóján mutatták be a Bartók Béla zeneiskolában.

Merklin Tímea

- Marosits Józsefet szobraiban és verseiben a magyar történelem, a nemzeti sors nagy kérdései foglalkoztatják, mély személyességel. Itt a kiállításon egy negyven évvel ezelőtti énjét mutatja meg, egy új arcát: az akvarellek egy mikrovilágot mutatnak, azokat a kerteket, udvarokat, amiket akkor bejárt. Marosits József sokféle nyelven tud mesélni nekünk: tollával, vésőjével és ecsetjével is - mondta a könyvbemutatón Majthényi László megyei alelnök, aki az "érzékeny ember" műveit ajánlva kiragadta azt a tényt, hogy az Ember (Emberi, Emberiség) - így nagybetűvel - legalább olyan gyakran szerepel a verseiben, mint az Isten. Keresve a szobrász költő krédóját, három verset választott felolvasásra: a "Csorogj arcomra fénysugár -t", a "Vándorúton -t" és az "Útravaló -t."

A premieren Cserkúti Gábor, a deutschlandsbergi buszbaleset legsúlyosabb sérült túlélője játszott, aki annak idején a saját muzsikájára emelte fel először a kezét. Orosz Sándorral, a zeneiskola igazgatójával együtt csellóztak, aki minden rezdülését követve segítette a fiatalembert a zenében. Orosz Sándor elmondta: Marosits József barátja volt Tibold Ivánnak, aki 30 évig igazgatta a zeneiskolát. A szobrász emléktáblát készített Tibold Iván halálára, de a zeneiskola fennállásának 90. évfordulójára is. A 100. jubileumra egy plakett készült - illetve abból 10 darab, Bartók Béla portréjával -, amit 2009-ben tíz kitűnő pedagógus kaphatott meg. Még egy szál fűzi Marosits Józsefet a zeneiskolához: ő készítette a Tibold Iván-díj emlékplakettjét is, amit minden évben egy zeneiskolai tanár kaphat a tantestület titkos szavazása alapján.

- A helyek, ahol akkor éltem, a hangulatok, amik akkor körülvettek - ennyit fűzött Marosits József az 1970-es évek elején készült akvarellekhez, majd felhívta a figyelmet a kiállításban szereplő Kodály Zoltán emlékére festett képre, amit a tárlat végén a zeneiskolának ajándékoz. Az új "Örök vándorok" című könyvről szólva megtudtuk: négy évig küszködött, mire megjelent, s valóra vált a tervezett A "végtelen közepén" című trilógia. Vagyis: ez a "Tárgyak a térben" (2007) első, és a "Metamorfózis" (2008) második kötetek utáni harmadik könyv, verses-kötetei sorában a hatodik. Minden verseskötetben a szerző grafikáiról és plasztikáiról készített fotók az illusztrációk, így az olvasó a negyven év versanyagán kívül a képzőművészeti tevékenységébe is bepillantást nyerhet.

Szó szerint csak "bepillantást", mert az alkotói termés szinte áttekinthetetlenül nagy mennyiségű. Még a 2010. feburár 26-án, az OÁMK Savaria Ifjúsági Centrumban nyílt életmű-kiállítás is csak vázlatos áttekintés volt. A legjelentősebb műveket persze láthattuk. Mint az igazán nagyok, Marosits is mindig ugyanarról beszél, csak másképp: fénykeresésről, kegyelemről, végtelenről, a mindenség iránti alázatról, s hogy hogyan lehet "új dimenziókat állítani az anyagba süllyedt létezés elé.'  A premieren felolvasott a népes közönségnek az új kötet verseiből: olyan élmények- ről hallhattunk, amiket mindannyian átéltünk az elmúlt időszakokban, hitről, csalódásról, álmokról, változásokról, s arról, hogy jutottunk idáig, míg "fityinggé aljasult az eszme."

A súlyos verscsokrok között Sinkó Imréné zongorázott.

- Marosits Józsefet szobraiban és verseiben a magyar történelem, a nemzeti sors nagy kérdései foglalkoztatják, mély személyességel. Itt a kiállításon egy negyven évvel ezelőtti énjét mutatja meg, egy új arcát: az akvarellek egy mikrovilágot mutatnak, azokat a kerteket, udvarokat, amiket akkor bejárt. Marosits József sokféle nyelven tud mesélni nekünk: tollával, vésőjével és ecsetjével is - mondta a könyvbemutatón Majthényi László megyei alelnök, aki az "érzékeny ember" műveit ajánlva kiragadta azt a tényt, hogy az Ember (Emberi, Emberiség) - így nagybetűvel - legalább olyan gyakran szerepel a verseiben, mint az Isten. Keresve a szobrász költő krédóját, három verset választott felolvasásra: a "Csorogj arcomra fénysugár -t", a "Vándorúton -t" és az "Útravaló -t."

A premieren Cserkúti Gábor, a deutschlandsbergi buszbaleset legsúlyosabb sérült túlélője játszott, aki annak idején a saját muzsikájára emelte fel először a kezét. Orosz Sándorral, a zeneiskola igazgatójával együtt csellóztak, aki minden rezdülését követve segítette a fiatalembert a zenében. Orosz Sándor elmondta: Marosits József barátja volt Tibold Ivánnak, aki 30 évig igazgatta a zeneiskolát. A szobrász emléktáblát készített Tibold Iván halálára, de a zeneiskola fennállásának 90. évfordulójára is. A 100. jubileumra egy plakett készült - illetve abból 10 darab, Bartók Béla portréjával -, amit 2009-ben tíz kitűnő pedagógus kaphatott meg. Még egy szál fűzi Marosits Józsefet a zeneiskolához: ő készítette a Tibold Iván-díj emlékplakettjét is, amit minden évben egy zeneiskolai tanár kaphat a tantestület titkos szavazása alapján.

- A helyek, ahol akkor éltem, a hangulatok, amik akkor körülvettek - ennyit fűzött Marosits József az 1970-es évek elején készült akvarellekhez, majd felhívta a figyelmet a kiállításban szereplő Kodály Zoltán emlékére festett képre, amit a tárlat végén a zeneiskolának ajándékoz. Az új "Örök vándorok" című könyvről szólva megtudtuk: négy évig küszködött, mire megjelent, s valóra vált a tervezett A "végtelen közepén" című trilógia. Vagyis: ez a "Tárgyak a térben" (2007) első, és a "Metamorfózis" (2008) második kötetek utáni harmadik könyv, verses-kötetei sorában a hatodik. Minden verseskötetben a szerző grafikáiról és plasztikáiról készített fotók az illusztrációk, így az olvasó a negyven év versanyagán kívül a képzőművészeti tevékenységébe is bepillantást nyerhet.

Szó szerint csak "bepillantást", mert az alkotói termés szinte áttekinthetetlenül nagy mennyiségű. Még a 2010. feburár 26-án, az OÁMK Savaria Ifjúsági Centrumban nyílt életmű-kiállítás is csak vázlatos áttekintés volt. A legjelentősebb műveket persze láthattuk. Mint az igazán nagyok, Marosits is mindig ugyanarról beszél, csak másképp: fénykeresésről, kegyelemről, végtelenről, a mindenség iránti alázatról, s hogy hogyan lehet "új dimenziókat állítani az anyagba süllyedt létezés elé.'  A premieren felolvasott a népes közönségnek az új kötet verseiből: olyan élmények- ről hallhattunk, amiket mindannyian átéltünk az elmúlt időszakokban, hitről, csalódásról, álmokról, változásokról, s arról, hogy jutottunk idáig, míg "fityinggé aljasult az eszme."

A súlyos verscsokrok között Sinkó Imréné zongorázott.

A premieren Cserkúti Gábor, a deutschlandsbergi buszbaleset legsúlyosabb sérült túlélője játszott, aki annak idején a saját muzsikájára emelte fel először a kezét. Orosz Sándorral, a zeneiskola igazgatójával együtt csellóztak, aki minden rezdülését követve segítette a fiatalembert a zenében. Orosz Sándor elmondta: Marosits József barátja volt Tibold Ivánnak, aki 30 évig igazgatta a zeneiskolát. A szobrász emléktáblát készített Tibold Iván halálára, de a zeneiskola fennállásának 90. évfordulójára is. A 100. jubileumra egy plakett készült - illetve abból 10 darab, Bartók Béla portréjával -, amit 2009-ben tíz kitűnő pedagógus kaphatott meg. Még egy szál fűzi Marosits Józsefet a zeneiskolához: ő készítette a Tibold Iván-díj emlékplakettjét is, amit minden évben egy zeneiskolai tanár kaphat a tantestület titkos szavazása alapján.

- A helyek, ahol akkor éltem, a hangulatok, amik akkor körülvettek - ennyit fűzött Marosits József az 1970-es évek elején készült akvarellekhez, majd felhívta a figyelmet a kiállításban szereplő Kodály Zoltán emlékére festett képre, amit a tárlat végén a zeneiskolának ajándékoz. Az új "Örök vándorok" című könyvről szólva megtudtuk: négy évig küszködött, mire megjelent, s valóra vált a tervezett A "végtelen közepén" című trilógia. Vagyis: ez a "Tárgyak a térben" (2007) első, és a "Metamorfózis" (2008) második kötetek utáni harmadik könyv, verses-kötetei sorában a hatodik. Minden verseskötetben a szerző grafikáiról és plasztikáiról készített fotók az illusztrációk, így az olvasó a negyven év versanyagán kívül a képzőművészeti tevékenységébe is bepillantást nyerhet.

Szó szerint csak "bepillantást", mert az alkotói termés szinte áttekinthetetlenül nagy mennyiségű. Még a 2010. feburár 26-án, az OÁMK Savaria Ifjúsági Centrumban nyílt életmű-kiállítás is csak vázlatos áttekintés volt. A legjelentősebb műveket persze láthattuk. Mint az igazán nagyok, Marosits is mindig ugyanarról beszél, csak másképp: fénykeresésről, kegyelemről, végtelenről, a mindenség iránti alázatról, s hogy hogyan lehet "új dimenziókat állítani az anyagba süllyedt létezés elé.'  A premieren felolvasott a népes közönségnek az új kötet verseiből: olyan élmények- ről hallhattunk, amiket mindannyian átéltünk az elmúlt időszakokban, hitről, csalódásról, álmokról, változásokról, s arról, hogy jutottunk idáig, míg "fityinggé aljasult az eszme."

A súlyos verscsokrok között Sinkó Imréné zongorázott.

A premieren Cserkúti Gábor, a deutschlandsbergi buszbaleset legsúlyosabb sérült túlélője játszott, aki annak idején a saját muzsikájára emelte fel először a kezét. Orosz Sándorral, a zeneiskola igazgatójával együtt csellóztak, aki minden rezdülését követve segítette a fiatalembert a zenében. Orosz Sándor elmondta: Marosits József barátja volt Tibold Ivánnak, aki 30 évig igazgatta a zeneiskolát. A szobrász emléktáblát készített Tibold Iván halálára, de a zeneiskola fennállásának 90. évfordulójára is. A 100. jubileumra egy plakett készült - illetve abból 10 darab, Bartók Béla portréjával -, amit 2009-ben tíz kitűnő pedagógus kaphatott meg. Még egy szál fűzi Marosits Józsefet a zeneiskolához: ő készítette a Tibold Iván-díj emlékplakettjét is, amit minden évben egy zeneiskolai tanár kaphat a tantestület titkos szavazása alapján.

- A helyek, ahol akkor éltem, a hangulatok, amik akkor körülvettek - ennyit fűzött Marosits József az 1970-es évek elején készült akvarellekhez, majd felhívta a figyelmet a kiállításban szereplő Kodály Zoltán emlékére festett képre, amit a tárlat végén a zeneiskolának ajándékoz. Az új "Örök vándorok" című könyvről szólva megtudtuk: négy évig küszködött, mire megjelent, s valóra vált a tervezett A "végtelen közepén" című trilógia. Vagyis: ez a "Tárgyak a térben" (2007) első, és a "Metamorfózis" (2008) második kötetek utáni harmadik könyv, verses-kötetei sorában a hatodik. Minden verseskötetben a szerző grafikáiról és plasztikáiról készített fotók az illusztrációk, így az olvasó a negyven év versanyagán kívül a képzőművészeti tevékenységébe is bepillantást nyerhet.

Szó szerint csak "bepillantást", mert az alkotói termés szinte áttekinthetetlenül nagy mennyiségű. Még a 2010. feburár 26-án, az OÁMK Savaria Ifjúsági Centrumban nyílt életmű-kiállítás is csak vázlatos áttekintés volt. A legjelentősebb műveket persze láthattuk. Mint az igazán nagyok, Marosits is mindig ugyanarról beszél, csak másképp: fénykeresésről, kegyelemről, végtelenről, a mindenség iránti alázatról, s hogy hogyan lehet "új dimenziókat állítani az anyagba süllyedt létezés elé.'  A premieren felolvasott a népes közönségnek az új kötet verseiből: olyan élmények- ről hallhattunk, amiket mindannyian átéltünk az elmúlt időszakokban, hitről, csalódásról, álmokról, változásokról, s arról, hogy jutottunk idáig, míg "fityinggé aljasult az eszme."

A súlyos verscsokrok között Sinkó Imréné zongorázott.

- A helyek, ahol akkor éltem, a hangulatok, amik akkor körülvettek - ennyit fűzött Marosits József az 1970-es évek elején készült akvarellekhez, majd felhívta a figyelmet a kiállításban szereplő Kodály Zoltán emlékére festett képre, amit a tárlat végén a zeneiskolának ajándékoz. Az új "Örök vándorok" című könyvről szólva megtudtuk: négy évig küszködött, mire megjelent, s valóra vált a tervezett A "végtelen közepén" című trilógia. Vagyis: ez a "Tárgyak a térben" (2007) első, és a "Metamorfózis" (2008) második kötetek utáni harmadik könyv, verses-kötetei sorában a hatodik. Minden verseskötetben a szerző grafikáiról és plasztikáiról készített fotók az illusztrációk, így az olvasó a negyven év versanyagán kívül a képzőművészeti tevékenységébe is bepillantást nyerhet.

Szó szerint csak "bepillantást", mert az alkotói termés szinte áttekinthetetlenül nagy mennyiségű. Még a 2010. feburár 26-án, az OÁMK Savaria Ifjúsági Centrumban nyílt életmű-kiállítás is csak vázlatos áttekintés volt. A legjelentősebb műveket persze láthattuk. Mint az igazán nagyok, Marosits is mindig ugyanarról beszél, csak másképp: fénykeresésről, kegyelemről, végtelenről, a mindenség iránti alázatról, s hogy hogyan lehet "új dimenziókat állítani az anyagba süllyedt létezés elé.'  A premieren felolvasott a népes közönségnek az új kötet verseiből: olyan élmények- ről hallhattunk, amiket mindannyian átéltünk az elmúlt időszakokban, hitről, csalódásról, álmokról, változásokról, s arról, hogy jutottunk idáig, míg "fityinggé aljasult az eszme."

A súlyos verscsokrok között Sinkó Imréné zongorázott.

- A helyek, ahol akkor éltem, a hangulatok, amik akkor körülvettek - ennyit fűzött Marosits József az 1970-es évek elején készült akvarellekhez, majd felhívta a figyelmet a kiállításban szereplő Kodály Zoltán emlékére festett képre, amit a tárlat végén a zeneiskolának ajándékoz. Az új "Örök vándorok" című könyvről szólva megtudtuk: négy évig küszködött, mire megjelent, s valóra vált a tervezett A "végtelen közepén" című trilógia. Vagyis: ez a "Tárgyak a térben" (2007) első, és a "Metamorfózis" (2008) második kötetek utáni harmadik könyv, verses-kötetei sorában a hatodik. Minden verseskötetben a szerző grafikáiról és plasztikáiról készített fotók az illusztrációk, így az olvasó a negyven év versanyagán kívül a képzőművészeti tevékenységébe is bepillantást nyerhet.

Szó szerint csak "bepillantást", mert az alkotói termés szinte áttekinthetetlenül nagy mennyiségű. Még a 2010. feburár 26-án, az OÁMK Savaria Ifjúsági Centrumban nyílt életmű-kiállítás is csak vázlatos áttekintés volt. A legjelentősebb műveket persze láthattuk. Mint az igazán nagyok, Marosits is mindig ugyanarról beszél, csak másképp: fénykeresésről, kegyelemről, végtelenről, a mindenség iránti alázatról, s hogy hogyan lehet "új dimenziókat állítani az anyagba süllyedt létezés elé.'  A premieren felolvasott a népes közönségnek az új kötet verseiből: olyan élmények- ről hallhattunk, amiket mindannyian átéltünk az elmúlt időszakokban, hitről, csalódásról, álmokról, változásokról, s arról, hogy jutottunk idáig, míg "fityinggé aljasult az eszme."

A súlyos verscsokrok között Sinkó Imréné zongorázott.

Szó szerint csak "bepillantást", mert az alkotói termés szinte áttekinthetetlenül nagy mennyiségű. Még a 2010. feburár 26-án, az OÁMK Savaria Ifjúsági Centrumban nyílt életmű-kiállítás is csak vázlatos áttekintés volt. A legjelentősebb műveket persze láthattuk. Mint az igazán nagyok, Marosits is mindig ugyanarról beszél, csak másképp: fénykeresésről, kegyelemről, végtelenről, a mindenség iránti alázatról, s hogy hogyan lehet "új dimenziókat állítani az anyagba süllyedt létezés elé.'  A premieren felolvasott a népes közönségnek az új kötet verseiből: olyan élmények- ről hallhattunk, amiket mindannyian átéltünk az elmúlt időszakokban, hitről, csalódásról, álmokról, változásokról, s arról, hogy jutottunk idáig, míg "fityinggé aljasult az eszme."

A súlyos verscsokrok között Sinkó Imréné zongorázott.

Szó szerint csak "bepillantást", mert az alkotói termés szinte áttekinthetetlenül nagy mennyiségű. Még a 2010. feburár 26-án, az OÁMK Savaria Ifjúsági Centrumban nyílt életmű-kiállítás is csak vázlatos áttekintés volt. A legjelentősebb műveket persze láthattuk. Mint az igazán nagyok, Marosits is mindig ugyanarról beszél, csak másképp: fénykeresésről, kegyelemről, végtelenről, a mindenség iránti alázatról, s hogy hogyan lehet "új dimenziókat állítani az anyagba süllyedt létezés elé.'  A premieren felolvasott a népes közönségnek az új kötet verseiből: olyan élmények- ről hallhattunk, amiket mindannyian átéltünk az elmúlt időszakokban, hitről, csalódásról, álmokról, változásokról, s arról, hogy jutottunk idáig, míg "fityinggé aljasult az eszme."

A súlyos verscsokrok között Sinkó Imréné zongorázott.

A súlyos verscsokrok között Sinkó Imréné zongorázott.

A súlyos verscsokrok között Sinkó Imréné zongorázott.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!