Kultúra

2010.05.04. 02:29

Paul Maar Hoppláda-játéka a Meseboltban

A Hoppláda olyan mese, aminek filozófiája könnyen eljut a gyerekekhez, színházi feldolgozása bárhol megállja a helyét. A szerző Paul Maar, akinek más művei iránt is érdeklődik a Mesebolt Bábszínház.

Merklin Tímea

A három bohóc három elemből álló díszlet előtt játszik, hogy a mesebeli hármas szám többszörösen érvényesüljön. Jelzésértékű, passzív, síkbeli elem a kanna, csésze, daráló hármasa. Aktív játékszer a két nagy tologatható kávésdoboz: a főszereplő bohócok játékos ládái. Az egyik rafináltan színváltós, a másik technikás, és trükkös módon hatalmasra nyújtja az ember kezét, de mindkettő segíti a karakterek, a cselekmény kibontakozását. Az előadás a bábszínház fejlődésének egy irányát is mutatja: gyerekszínház tárgyjátékkal. Vicces, nevettető gesztusokból, mozgásokból, párbeszédekből építkezik úgy, hogy a színészek végig a színpadon (nem rejtetten) dolgoznak, a kellékként használt tárgyak úgy válnak játékszerré, ahogy a gyermek is különböző jelentésekkel képes felruházni azokat a játék során. Például egy gyufásdoboz addig köröz, mígnem versenyautóvá növi magát.

Borsó és Berci "kutya-macska" barátságát látjuk, civódnak, ugratják egymást, de tudnak együtt játszani. Az "odaadod? - nem adom!" viszály kibontakozása még az óvodásoknak szóló poénos szórakoztatóműsor, ám súlyos, akár felnőtteknek is okulására szolgáló parabola onnan, ahol megjelenik egy különös idegen, a Hoppmarsall.

A manipulálás és a manipulálhatóság iskolájának alaptételeit fekteti le a három bohóc játéka. Mit kell mondani ahhoz, hogy megnyerjünk valakit saját szándékainknak? Azt kell a fülébe sugdosni, amit hallani akar. Mit kell tenni ahhoz, hogy meggyengítsük az ellenfelet? Egymás ellen kell fordítani őket. Mi a varázsszó ahhoz, hogy minket erősítsen a továbbiakban a "használni" kívánt személy? Olyat kell ígérni neki, amire nagyon vágyik. És hogyan érhetjük el végső célunkat? Ki kell őket játszani egymás ellen. Hogy amíg ők a harccal vannak elfoglalva, mi megtehessük, amire mi vágyunk nagyon: hogy elvegyük tőlük a kedvenc játékaikat, a csodálatos ládákat. Kristálytisztán levehető szándékok és játszmák kelnek életre előttünk. A gyerekek is végig nagyon figyelnek, érdekli őket, hogy mire megy ez az egész, hiszen ők sem burokban nevelkednek, valószínűleg találkoztak már a zsarolás különböző fajtáival. Ugye ismerős a séma: "Elvisszük a ládáját, téged pedig kinevezlek almarsallnak. Te menetelhetsz közvetlenül mögöttem." A lélektani dráma csúcsa: "Látom, amit gondolsz!" (Lehet, hogy nem látom, de te megrettensz, hátha mégis.) A sémák azonban kiismerhetők, átláthatók még a bohócok számára is. Első körben el lehet homályosítani a szemüket, de másodjára már nem, mert a barátok a szívükkel is látnak. És a szív a barátért, a közös játékért dobban. Ez pedig új erőt mozgósít a happy andhez: összefognak, kidobják maguk közül az idegent.

A három bohóc három elemből álló díszlet előtt játszik, hogy a mesebeli hármas szám többszörösen érvényesüljön. Jelzésértékű, passzív, síkbeli elem a kanna, csésze, daráló hármasa. Aktív játékszer a két nagy tologatható kávésdoboz: a főszereplő bohócok játékos ládái. Az egyik rafináltan színváltós, a másik technikás, és trükkös módon hatalmasra nyújtja az ember kezét, de mindkettő segíti a karakterek, a cselekmény kibontakozását. Az előadás a bábszínház fejlődésének egy irányát is mutatja: gyerekszínház tárgyjátékkal. Vicces, nevettető gesztusokból, mozgásokból, párbeszédekből építkezik úgy, hogy a színészek végig a színpadon (nem rejtetten) dolgoznak, a kellékként használt tárgyak úgy válnak játékszerré, ahogy a gyermek is különböző jelentésekkel képes felruházni azokat a játék során. Például egy gyufásdoboz addig köröz, mígnem versenyautóvá növi magát.

Borsó és Berci "kutya-macska" barátságát látjuk, civódnak, ugratják egymást, de tudnak együtt játszani. Az "odaadod? - nem adom!" viszály kibontakozása még az óvodásoknak szóló poénos szórakoztatóműsor, ám súlyos, akár felnőtteknek is okulására szolgáló parabola onnan, ahol megjelenik egy különös idegen, a Hoppmarsall.

A manipulálás és a manipulálhatóság iskolájának alaptételeit fekteti le a három bohóc játéka. Mit kell mondani ahhoz, hogy megnyerjünk valakit saját szándékainknak? Azt kell a fülébe sugdosni, amit hallani akar. Mit kell tenni ahhoz, hogy meggyengítsük az ellenfelet? Egymás ellen kell fordítani őket. Mi a varázsszó ahhoz, hogy minket erősítsen a továbbiakban a "használni" kívánt személy? Olyat kell ígérni neki, amire nagyon vágyik. És hogyan érhetjük el végső célunkat? Ki kell őket játszani egymás ellen. Hogy amíg ők a harccal vannak elfoglalva, mi megtehessük, amire mi vágyunk nagyon: hogy elvegyük tőlük a kedvenc játékaikat, a csodálatos ládákat. Kristálytisztán levehető szándékok és játszmák kelnek életre előttünk. A gyerekek is végig nagyon figyelnek, érdekli őket, hogy mire megy ez az egész, hiszen ők sem burokban nevelkednek, valószínűleg találkoztak már a zsarolás különböző fajtáival. Ugye ismerős a séma: "Elvisszük a ládáját, téged pedig kinevezlek almarsallnak. Te menetelhetsz közvetlenül mögöttem." A lélektani dráma csúcsa: "Látom, amit gondolsz!" (Lehet, hogy nem látom, de te megrettensz, hátha mégis.) A sémák azonban kiismerhetők, átláthatók még a bohócok számára is. Első körben el lehet homályosítani a szemüket, de másodjára már nem, mert a barátok a szívükkel is látnak. És a szív a barátért, a közös játékért dobban. Ez pedig új erőt mozgósít a happy andhez: összefognak, kidobják maguk közül az idegent.

Borsó és Berci "kutya-macska" barátságát látjuk, civódnak, ugratják egymást, de tudnak együtt játszani. Az "odaadod? - nem adom!" viszály kibontakozása még az óvodásoknak szóló poénos szórakoztatóműsor, ám súlyos, akár felnőtteknek is okulására szolgáló parabola onnan, ahol megjelenik egy különös idegen, a Hoppmarsall.

A manipulálás és a manipulálhatóság iskolájának alaptételeit fekteti le a három bohóc játéka. Mit kell mondani ahhoz, hogy megnyerjünk valakit saját szándékainknak? Azt kell a fülébe sugdosni, amit hallani akar. Mit kell tenni ahhoz, hogy meggyengítsük az ellenfelet? Egymás ellen kell fordítani őket. Mi a varázsszó ahhoz, hogy minket erősítsen a továbbiakban a "használni" kívánt személy? Olyat kell ígérni neki, amire nagyon vágyik. És hogyan érhetjük el végső célunkat? Ki kell őket játszani egymás ellen. Hogy amíg ők a harccal vannak elfoglalva, mi megtehessük, amire mi vágyunk nagyon: hogy elvegyük tőlük a kedvenc játékaikat, a csodálatos ládákat. Kristálytisztán levehető szándékok és játszmák kelnek életre előttünk. A gyerekek is végig nagyon figyelnek, érdekli őket, hogy mire megy ez az egész, hiszen ők sem burokban nevelkednek, valószínűleg találkoztak már a zsarolás különböző fajtáival. Ugye ismerős a séma: "Elvisszük a ládáját, téged pedig kinevezlek almarsallnak. Te menetelhetsz közvetlenül mögöttem." A lélektani dráma csúcsa: "Látom, amit gondolsz!" (Lehet, hogy nem látom, de te megrettensz, hátha mégis.) A sémák azonban kiismerhetők, átláthatók még a bohócok számára is. Első körben el lehet homályosítani a szemüket, de másodjára már nem, mert a barátok a szívükkel is látnak. És a szív a barátért, a közös játékért dobban. Ez pedig új erőt mozgósít a happy andhez: összefognak, kidobják maguk közül az idegent.

Borsó és Berci "kutya-macska" barátságát látjuk, civódnak, ugratják egymást, de tudnak együtt játszani. Az "odaadod? - nem adom!" viszály kibontakozása még az óvodásoknak szóló poénos szórakoztatóműsor, ám súlyos, akár felnőtteknek is okulására szolgáló parabola onnan, ahol megjelenik egy különös idegen, a Hoppmarsall.

A manipulálás és a manipulálhatóság iskolájának alaptételeit fekteti le a három bohóc játéka. Mit kell mondani ahhoz, hogy megnyerjünk valakit saját szándékainknak? Azt kell a fülébe sugdosni, amit hallani akar. Mit kell tenni ahhoz, hogy meggyengítsük az ellenfelet? Egymás ellen kell fordítani őket. Mi a varázsszó ahhoz, hogy minket erősítsen a továbbiakban a "használni" kívánt személy? Olyat kell ígérni neki, amire nagyon vágyik. És hogyan érhetjük el végső célunkat? Ki kell őket játszani egymás ellen. Hogy amíg ők a harccal vannak elfoglalva, mi megtehessük, amire mi vágyunk nagyon: hogy elvegyük tőlük a kedvenc játékaikat, a csodálatos ládákat. Kristálytisztán levehető szándékok és játszmák kelnek életre előttünk. A gyerekek is végig nagyon figyelnek, érdekli őket, hogy mire megy ez az egész, hiszen ők sem burokban nevelkednek, valószínűleg találkoztak már a zsarolás különböző fajtáival. Ugye ismerős a séma: "Elvisszük a ládáját, téged pedig kinevezlek almarsallnak. Te menetelhetsz közvetlenül mögöttem." A lélektani dráma csúcsa: "Látom, amit gondolsz!" (Lehet, hogy nem látom, de te megrettensz, hátha mégis.) A sémák azonban kiismerhetők, átláthatók még a bohócok számára is. Első körben el lehet homályosítani a szemüket, de másodjára már nem, mert a barátok a szívükkel is látnak. És a szív a barátért, a közös játékért dobban. Ez pedig új erőt mozgósít a happy andhez: összefognak, kidobják maguk közül az idegent.

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!