25 darab falfestmény a régi strand medencéjében

A régi városi strand évek óta üresen álló nagymedencéjében épített egykerekűs triál pályáról még 2009 októberében számoltunk be. Azóta már bővült a pálya újabb ügyességi elemekkel, de június 11-én esett át egy komolyabb változáson, kiszínesedtek a régi medence egyhangú falai.

Prépost Tamás (PT), egykerekűs, Savaria Triál Klub alapító, a triál pálya sorsát szívén viselő fiatalember, már októberben is említette, hogy le kéne festeni a falakat. Az elmúlt fél évben sikerült is megegyezni a Szombathelyi Sportszolgáltató Sportiskola Nonprofit Kft-vel, illetve a Nyugat-magyarországi Egyetem, Savaria Egyetemi Központ, Művészeti Intézet, Rajz Intézeti Tanszékének vezetőjével, Butak Andrással, hogy a falakra különféle, egykerekűs témájú dekorációkat készítsenek a Képi ábrázolás szak első éves hallgatói, a Művésztelep "kódnevű", egyféle nyári gyakorlat időkeretein belül.

A lefestendő felületet 25 négyzetre osztották fel, mindenkinek el kellett készítenie saját művét, adott három színből (kék, sárga és zöld). Lerajzolták saját festményének terveit, majd ezek elfogadása után már csak a jó időre kellett várni, amiből június 11-én pénteken nem volt hiány. Természetesen itt sem ment minden papírforma szerint, sokan be-beszálltak helyenként mások munkájába egy-egy felületet színezni, de volt olyan kép is, amin minden hallgató csak egy keveset dolgozott, így igazi összalkotás született belőle. A három szín mellé keveredett még egy kis rózsaszín is, illetve egy részen (a roncsfalon) freestyle-ozhattak a srácok.

A strand kiskapuján belépve alig vártuk, hogy árnyékba érjünk és ihassunk egy kis hűsítő ásványvizet. Miközben a hideg víz és a szénsav alkotta "szúrós" italt kortyoltuk, piros vállakra, hátakra lettünk figyelmesek a medencében. Két órája dolgoztak az alkotásokon, de már most megmutatkoztak a leégés jelei. Kinek a válla, kinek a háta, egyeseknek pedig a dereka vöröslött homármód a medencében, ahol az árnyékos területek száma majdnem egyenlő volt egy kietlen sivatag árnyékos helyeinek mennyiségével. Csupán pár üveg ásványvízzel érkeztek többen is, ezért később PT még befutott pár karton utánpótlással. Hiszen nem csak inni, hanem magukra önetni is kellett valamit a füllesztő melegben. Ez érthető is volt, hiszen a fehér falakkal körbevett betonkatlan felért egy szabadtéri grillezővel.

A 30 liter festéket körülbelül hét és fél óra alatt kenték fel a hallgatók a 40 négyzetméternyi falfelületre (ebbe beletartozik az előmérés, a felosztás és a rajzolás is). A vázlatok szénnel készültek el, míg a képekhez esőálló falfestéket használtak fel. Volt aki ecsettel, volt aki az ujjával festett, mikor melyik "eszköz" jött jobban. A végeredmény önmagáért beszél.

Egy újabb színes ponttal gazdagodott a város, így a régi strand hosszú kerítése mellett már nem csak egy üresen álló, kopár medencét lát az ember, amit nézve elgondolkodik, hogy vajon miért nem hasznosítják a területet. A zöld küllők közt áttekintve különféle egykerekűs motívumok lényegesen otthonosabbá teszik a raklapokból és autógumikból, illetve kábeldobokból álló triál pályát, amin a (kicsit még mindig mostohagyerekként kezelt) egykerekűs sport iránt érdeklődők is gyakorolhatnak, s talán majd a jövőben versenyt is szervezhetnek. Remélhetőleg az önjelölt éjszakai művészek nem tarkítják majd különféle tag-ekkel a képeket, s ha súlyos "alkothatnék" jön rájuk, akkor azt pár méterrel arrébb fújják a falra, ezzel is egyféleképp több stílusúvá téve a medence oldalát...