Soltis Lajos Színház: ínyenc produkciók, népszínházi működés

A 30. születésnapját ünneplő Soltis Lajos Színház szakmai szempontból kiemelkedő évadot zárt. Bár a színház vezetője, Nagy Gábor összegzésképpen elmondja, hogy az előadó-művészeti törvény értelmében a függetlenek közé sorolt színház soha nem működhet kizárólag "produkció-centrikus alternatív színházként", vagyis helyesebb úton jár, aki közösségi színházként - "afféle népszínházként" - tekint rá, a 2009/2010-es évadban több olyan előadást (A végzetes szerelem játéka, Álomevők, Csongor és Tünde) is létrehozott a társulat, amelyek útját rangos fesztiválokon elért kimagasló sikerek, országos arany minősítések kísérik. És a fesztiváljárásnak még nincs is vége.

De előbb nézzük a - közösségi színházi létezésből eredő - számokat. A 2009-es nyári szezonban két olyan előadás született a Soltis Színháznál, amelyeket június végétől augusztus végéig 19 előadáson mintegy 2200-an néztek végig; és amelyeknek sikerszériája azóta is tart: az egyik a szeretnivaló Kipling-feldolgozás, A dzsungel könyve Ecsedi Erzsébet rendezésében, a másik a csodálatos mozgásszínházi előadás, az Álomevők, amelynek rendezője Deák Varga Rita.

A 2009/2010-es kőszínházi évadban négy bemutatót tartott a Soltis Színház. Októberben került színre a Capek fivérek költői etűdsora, A végzetes szerelem játéka - Katona Imre rendezésében -, decemberben a Varázshegedű című mesejáték - a rendező B. Péter Pál -, márciusban a Rózsa és Ibolya című mese - Nagy Gábor vezetésével -, és márciusban a Csongor és Tünde. Új bemutatónak tekinthetjük a Vörösmarty-előadás júniusi premierjét a Ság hegyen, természetesen Somogyi István rendezésében.

A Soltis Színház összesen 131 alkalommal lépett színre a múlt évadban (ebből 59 volt meseelőadás), több mint 18 ezer néző előtt. Fogadtak is előadásokat (tizenkettőt), maguk is többször felléptek külföldön (húsz alkalommal). Az idén hatodszor megrendezett Ezerlátó Mesefesztivál 14 előadását több mint kétezren látták. (Az Ezerlátó a Soltis Színház saját fesztiválja.)

Az összes fesztiválszereplést fölsorolni most nincs hely (a maguk idejében rendszerint hírt adtunk az eseményekről), de azt föltétlenül mondjuk el, hogy A végzetes szerelem játéka című Capek-előadás a januári balassagyarmati fesztiválon nemcsak az OKM fődíját nyerte el, hanem egy versenymeghívást is: Kazincbarcikára. Úgyhogy most az a helyzet állt elő, hogy június 30-án a Soltis Színház Capek-előadása nyitja meg a nem-hivatásosok legrangosabb magyarországi szemléjét, aztán láthatja a kazincbarcikai közönség az Álomevőket is - versenyen kívül. Sőt: B. Péter Pál - a színház művészeti vezetője - tréninget tart az érdeklődőknek. Azt meg csak érdekességképpen tegyük hozzá, hogy a múzeumok hömpölygő éjszakája a debreceni Déri Múzeumban találta a társulatot: oda kaptak meghívást a Capekék költői játékával.

Ha szakmailag kiemelkedően jó évad volt a legutóbbi, a színház anyagi helyzetét Nagy Gábor "viszonylag biztonságosnak" nevezi. "Az idén csak kétszer-háromszor fordult elő, hogy várni kellett a fizetésekre." Az a tény viszont erősen megnöveli a bizonytalanságot, hogy a pályázat útján a 2010-es évre elnyert a szakminisztériumi működési támogatás jó, ha szeptemberben (!) megérkezik.

A színháznál egyébként éppen ÁSZ-vizsgálat folyik: a nyugat-dunántúli régióban a győri Nemzeti Színház mellett a Soltis Színházat ellenőrzik, az előadó-művészeti törvény rendelkezéseinek megfelelően. (A válogatás a "szúrópróba" elvén működik.) Az évadzáró társulati ülésről sem hiányozhattak a köszönet gesztusai: Nagy Gábor hangsúlyozza, hogy Marton Miklósék odaadó támogatása nélkül a színház nem lenne az, ami. Itt gondolhatunk a lámpahidaktól az előfüggönyön és a székcipelésen át sok mindenre. Nagy Gábor elmondja azt is, hogy a társulat szeretne a moziban maradni. Ahhoz viszont politikai - önkormányzati - döntés szükséges. És akkor a társulat hozzáfoghatna az épület megfelelő átalakításához: "Ékszerdoboz lehetne."

A 2009/2010-es kőszínházi évadban négy bemutatót tartott a Soltis Színház. Októberben került színre a Capek fivérek költői etűdsora, A végzetes szerelem játéka - Katona Imre rendezésében -, decemberben a Varázshegedű című mesejáték - a rendező B. Péter Pál -, márciusban a Rózsa és Ibolya című mese - Nagy Gábor vezetésével -, és márciusban a Csongor és Tünde. Új bemutatónak tekinthetjük a Vörösmarty-előadás júniusi premierjét a Ság hegyen, természetesen Somogyi István rendezésében.

A Soltis Színház összesen 131 alkalommal lépett színre a múlt évadban (ebből 59 volt meseelőadás), több mint 18 ezer néző előtt. Fogadtak is előadásokat (tizenkettőt), maguk is többször felléptek külföldön (húsz alkalommal). Az idén hatodszor megrendezett Ezerlátó Mesefesztivál 14 előadását több mint kétezren látták. (Az Ezerlátó a Soltis Színház saját fesztiválja.)

Az összes fesztiválszereplést fölsorolni most nincs hely (a maguk idejében rendszerint hírt adtunk az eseményekről), de azt föltétlenül mondjuk el, hogy A végzetes szerelem játéka című Capek-előadás a januári balassagyarmati fesztiválon nemcsak az OKM fődíját nyerte el, hanem egy versenymeghívást is: Kazincbarcikára. Úgyhogy most az a helyzet állt elő, hogy június 30-án a Soltis Színház Capek-előadása nyitja meg a nem-hivatásosok legrangosabb magyarországi szemléjét, aztán láthatja a kazincbarcikai közönség az Álomevőket is - versenyen kívül. Sőt: B. Péter Pál - a színház művészeti vezetője - tréninget tart az érdeklődőknek. Azt meg csak érdekességképpen tegyük hozzá, hogy a múzeumok hömpölygő éjszakája a debreceni Déri Múzeumban találta a társulatot: oda kaptak meghívást a Capekék költői játékával.

Ha szakmailag kiemelkedően jó évad volt a legutóbbi, a színház anyagi helyzetét Nagy Gábor "viszonylag biztonságosnak" nevezi. "Az idén csak kétszer-háromszor fordult elő, hogy várni kellett a fizetésekre." Az a tény viszont erősen megnöveli a bizonytalanságot, hogy a pályázat útján a 2010-es évre elnyert a szakminisztériumi működési támogatás jó, ha szeptemberben (!) megérkezik.

A színháznál egyébként éppen ÁSZ-vizsgálat folyik: a nyugat-dunántúli régióban a győri Nemzeti Színház mellett a Soltis Színházat ellenőrzik, az előadó-művészeti törvény rendelkezéseinek megfelelően. (A válogatás a "szúrópróba" elvén működik.) Az évadzáró társulati ülésről sem hiányozhattak a köszönet gesztusai: Nagy Gábor hangsúlyozza, hogy Marton Miklósék odaadó támogatása nélkül a színház nem lenne az, ami. Itt gondolhatunk a lámpahidaktól az előfüggönyön és a székcipelésen át sok mindenre. Nagy Gábor elmondja azt is, hogy a társulat szeretne a moziban maradni. Ahhoz viszont politikai - önkormányzati - döntés szükséges. És akkor a társulat hozzáfoghatna az épület megfelelő átalakításához: "Ékszerdoboz lehetne."

A 2009/2010-es kőszínházi évadban négy bemutatót tartott a Soltis Színház. Októberben került színre a Capek fivérek költői etűdsora, A végzetes szerelem játéka - Katona Imre rendezésében -, decemberben a Varázshegedű című mesejáték - a rendező B. Péter Pál -, márciusban a Rózsa és Ibolya című mese - Nagy Gábor vezetésével -, és márciusban a Csongor és Tünde. Új bemutatónak tekinthetjük a Vörösmarty-előadás júniusi premierjét a Ság hegyen, természetesen Somogyi István rendezésében.

A Soltis Színház összesen 131 alkalommal lépett színre a múlt évadban (ebből 59 volt meseelőadás), több mint 18 ezer néző előtt. Fogadtak is előadásokat (tizenkettőt), maguk is többször felléptek külföldön (húsz alkalommal). Az idén hatodszor megrendezett Ezerlátó Mesefesztivál 14 előadását több mint kétezren látták. (Az Ezerlátó a Soltis Színház saját fesztiválja.)

Az összes fesztiválszereplést fölsorolni most nincs hely (a maguk idejében rendszerint hírt adtunk az eseményekről), de azt föltétlenül mondjuk el, hogy A végzetes szerelem játéka című Capek-előadás a januári balassagyarmati fesztiválon nemcsak az OKM fődíját nyerte el, hanem egy versenymeghívást is: Kazincbarcikára. Úgyhogy most az a helyzet állt elő, hogy június 30-án a Soltis Színház Capek-előadása nyitja meg a nem-hivatásosok legrangosabb magyarországi szemléjét, aztán láthatja a kazincbarcikai közönség az Álomevőket is - versenyen kívül. Sőt: B. Péter Pál - a színház művészeti vezetője - tréninget tart az érdeklődőknek. Azt meg csak érdekességképpen tegyük hozzá, hogy a múzeumok hömpölygő éjszakája a debreceni Déri Múzeumban találta a társulatot: oda kaptak meghívást a Capekék költői játékával.

Ha szakmailag kiemelkedően jó évad volt a legutóbbi, a színház anyagi helyzetét Nagy Gábor "viszonylag biztonságosnak" nevezi. "Az idén csak kétszer-háromszor fordult elő, hogy várni kellett a fizetésekre." Az a tény viszont erősen megnöveli a bizonytalanságot, hogy a pályázat útján a 2010-es évre elnyert a szakminisztériumi működési támogatás jó, ha szeptemberben (!) megérkezik.

A színháznál egyébként éppen ÁSZ-vizsgálat folyik: a nyugat-dunántúli régióban a győri Nemzeti Színház mellett a Soltis Színházat ellenőrzik, az előadó-művészeti törvény rendelkezéseinek megfelelően. (A válogatás a "szúrópróba" elvén működik.) Az évadzáró társulati ülésről sem hiányozhattak a köszönet gesztusai: Nagy Gábor hangsúlyozza, hogy Marton Miklósék odaadó támogatása nélkül a színház nem lenne az, ami. Itt gondolhatunk a lámpahidaktól az előfüggönyön és a székcipelésen át sok mindenre. Nagy Gábor elmondja azt is, hogy a társulat szeretne a moziban maradni. Ahhoz viszont politikai - önkormányzati - döntés szükséges. És akkor a társulat hozzáfoghatna az épület megfelelő átalakításához: "Ékszerdoboz lehetne."

A Soltis Színház összesen 131 alkalommal lépett színre a múlt évadban (ebből 59 volt meseelőadás), több mint 18 ezer néző előtt. Fogadtak is előadásokat (tizenkettőt), maguk is többször felléptek külföldön (húsz alkalommal). Az idén hatodszor megrendezett Ezerlátó Mesefesztivál 14 előadását több mint kétezren látták. (Az Ezerlátó a Soltis Színház saját fesztiválja.)

Az összes fesztiválszereplést fölsorolni most nincs hely (a maguk idejében rendszerint hírt adtunk az eseményekről), de azt föltétlenül mondjuk el, hogy A végzetes szerelem játéka című Capek-előadás a januári balassagyarmati fesztiválon nemcsak az OKM fődíját nyerte el, hanem egy versenymeghívást is: Kazincbarcikára. Úgyhogy most az a helyzet állt elő, hogy június 30-án a Soltis Színház Capek-előadása nyitja meg a nem-hivatásosok legrangosabb magyarországi szemléjét, aztán láthatja a kazincbarcikai közönség az Álomevőket is - versenyen kívül. Sőt: B. Péter Pál - a színház művészeti vezetője - tréninget tart az érdeklődőknek. Azt meg csak érdekességképpen tegyük hozzá, hogy a múzeumok hömpölygő éjszakája a debreceni Déri Múzeumban találta a társulatot: oda kaptak meghívást a Capekék költői játékával.

Ha szakmailag kiemelkedően jó évad volt a legutóbbi, a színház anyagi helyzetét Nagy Gábor "viszonylag biztonságosnak" nevezi. "Az idén csak kétszer-háromszor fordult elő, hogy várni kellett a fizetésekre." Az a tény viszont erősen megnöveli a bizonytalanságot, hogy a pályázat útján a 2010-es évre elnyert a szakminisztériumi működési támogatás jó, ha szeptemberben (!) megérkezik.

A színháznál egyébként éppen ÁSZ-vizsgálat folyik: a nyugat-dunántúli régióban a győri Nemzeti Színház mellett a Soltis Színházat ellenőrzik, az előadó-művészeti törvény rendelkezéseinek megfelelően. (A válogatás a "szúrópróba" elvén működik.) Az évadzáró társulati ülésről sem hiányozhattak a köszönet gesztusai: Nagy Gábor hangsúlyozza, hogy Marton Miklósék odaadó támogatása nélkül a színház nem lenne az, ami. Itt gondolhatunk a lámpahidaktól az előfüggönyön és a székcipelésen át sok mindenre. Nagy Gábor elmondja azt is, hogy a társulat szeretne a moziban maradni. Ahhoz viszont politikai - önkormányzati - döntés szükséges. És akkor a társulat hozzáfoghatna az épület megfelelő átalakításához: "Ékszerdoboz lehetne."

A Soltis Színház összesen 131 alkalommal lépett színre a múlt évadban (ebből 59 volt meseelőadás), több mint 18 ezer néző előtt. Fogadtak is előadásokat (tizenkettőt), maguk is többször felléptek külföldön (húsz alkalommal). Az idén hatodszor megrendezett Ezerlátó Mesefesztivál 14 előadását több mint kétezren látták. (Az Ezerlátó a Soltis Színház saját fesztiválja.)

Az összes fesztiválszereplést fölsorolni most nincs hely (a maguk idejében rendszerint hírt adtunk az eseményekről), de azt föltétlenül mondjuk el, hogy A végzetes szerelem játéka című Capek-előadás a januári balassagyarmati fesztiválon nemcsak az OKM fődíját nyerte el, hanem egy versenymeghívást is: Kazincbarcikára. Úgyhogy most az a helyzet állt elő, hogy június 30-án a Soltis Színház Capek-előadása nyitja meg a nem-hivatásosok legrangosabb magyarországi szemléjét, aztán láthatja a kazincbarcikai közönség az Álomevőket is - versenyen kívül. Sőt: B. Péter Pál - a színház művészeti vezetője - tréninget tart az érdeklődőknek. Azt meg csak érdekességképpen tegyük hozzá, hogy a múzeumok hömpölygő éjszakája a debreceni Déri Múzeumban találta a társulatot: oda kaptak meghívást a Capekék költői játékával.

Ha szakmailag kiemelkedően jó évad volt a legutóbbi, a színház anyagi helyzetét Nagy Gábor "viszonylag biztonságosnak" nevezi. "Az idén csak kétszer-háromszor fordult elő, hogy várni kellett a fizetésekre." Az a tény viszont erősen megnöveli a bizonytalanságot, hogy a pályázat útján a 2010-es évre elnyert a szakminisztériumi működési támogatás jó, ha szeptemberben (!) megérkezik.

A színháznál egyébként éppen ÁSZ-vizsgálat folyik: a nyugat-dunántúli régióban a győri Nemzeti Színház mellett a Soltis Színházat ellenőrzik, az előadó-művészeti törvény rendelkezéseinek megfelelően. (A válogatás a "szúrópróba" elvén működik.) Az évadzáró társulati ülésről sem hiányozhattak a köszönet gesztusai: Nagy Gábor hangsúlyozza, hogy Marton Miklósék odaadó támogatása nélkül a színház nem lenne az, ami. Itt gondolhatunk a lámpahidaktól az előfüggönyön és a székcipelésen át sok mindenre. Nagy Gábor elmondja azt is, hogy a társulat szeretne a moziban maradni. Ahhoz viszont politikai - önkormányzati - döntés szükséges. És akkor a társulat hozzáfoghatna az épület megfelelő átalakításához: "Ékszerdoboz lehetne."

Az összes fesztiválszereplést fölsorolni most nincs hely (a maguk idejében rendszerint hírt adtunk az eseményekről), de azt föltétlenül mondjuk el, hogy A végzetes szerelem játéka című Capek-előadás a januári balassagyarmati fesztiválon nemcsak az OKM fődíját nyerte el, hanem egy versenymeghívást is: Kazincbarcikára. Úgyhogy most az a helyzet állt elő, hogy június 30-án a Soltis Színház Capek-előadása nyitja meg a nem-hivatásosok legrangosabb magyarországi szemléjét, aztán láthatja a kazincbarcikai közönség az Álomevőket is - versenyen kívül. Sőt: B. Péter Pál - a színház művészeti vezetője - tréninget tart az érdeklődőknek. Azt meg csak érdekességképpen tegyük hozzá, hogy a múzeumok hömpölygő éjszakája a debreceni Déri Múzeumban találta a társulatot: oda kaptak meghívást a Capekék költői játékával.

Ha szakmailag kiemelkedően jó évad volt a legutóbbi, a színház anyagi helyzetét Nagy Gábor "viszonylag biztonságosnak" nevezi. "Az idén csak kétszer-háromszor fordult elő, hogy várni kellett a fizetésekre." Az a tény viszont erősen megnöveli a bizonytalanságot, hogy a pályázat útján a 2010-es évre elnyert a szakminisztériumi működési támogatás jó, ha szeptemberben (!) megérkezik.

A színháznál egyébként éppen ÁSZ-vizsgálat folyik: a nyugat-dunántúli régióban a győri Nemzeti Színház mellett a Soltis Színházat ellenőrzik, az előadó-művészeti törvény rendelkezéseinek megfelelően. (A válogatás a "szúrópróba" elvén működik.) Az évadzáró társulati ülésről sem hiányozhattak a köszönet gesztusai: Nagy Gábor hangsúlyozza, hogy Marton Miklósék odaadó támogatása nélkül a színház nem lenne az, ami. Itt gondolhatunk a lámpahidaktól az előfüggönyön és a székcipelésen át sok mindenre. Nagy Gábor elmondja azt is, hogy a társulat szeretne a moziban maradni. Ahhoz viszont politikai - önkormányzati - döntés szükséges. És akkor a társulat hozzáfoghatna az épület megfelelő átalakításához: "Ékszerdoboz lehetne."

Az összes fesztiválszereplést fölsorolni most nincs hely (a maguk idejében rendszerint hírt adtunk az eseményekről), de azt föltétlenül mondjuk el, hogy A végzetes szerelem játéka című Capek-előadás a januári balassagyarmati fesztiválon nemcsak az OKM fődíját nyerte el, hanem egy versenymeghívást is: Kazincbarcikára. Úgyhogy most az a helyzet állt elő, hogy június 30-án a Soltis Színház Capek-előadása nyitja meg a nem-hivatásosok legrangosabb magyarországi szemléjét, aztán láthatja a kazincbarcikai közönség az Álomevőket is - versenyen kívül. Sőt: B. Péter Pál - a színház művészeti vezetője - tréninget tart az érdeklődőknek. Azt meg csak érdekességképpen tegyük hozzá, hogy a múzeumok hömpölygő éjszakája a debreceni Déri Múzeumban találta a társulatot: oda kaptak meghívást a Capekék költői játékával.

Ha szakmailag kiemelkedően jó évad volt a legutóbbi, a színház anyagi helyzetét Nagy Gábor "viszonylag biztonságosnak" nevezi. "Az idén csak kétszer-háromszor fordult elő, hogy várni kellett a fizetésekre." Az a tény viszont erősen megnöveli a bizonytalanságot, hogy a pályázat útján a 2010-es évre elnyert a szakminisztériumi működési támogatás jó, ha szeptemberben (!) megérkezik.

A színháznál egyébként éppen ÁSZ-vizsgálat folyik: a nyugat-dunántúli régióban a győri Nemzeti Színház mellett a Soltis Színházat ellenőrzik, az előadó-művészeti törvény rendelkezéseinek megfelelően. (A válogatás a "szúrópróba" elvén működik.) Az évadzáró társulati ülésről sem hiányozhattak a köszönet gesztusai: Nagy Gábor hangsúlyozza, hogy Marton Miklósék odaadó támogatása nélkül a színház nem lenne az, ami. Itt gondolhatunk a lámpahidaktól az előfüggönyön és a székcipelésen át sok mindenre. Nagy Gábor elmondja azt is, hogy a társulat szeretne a moziban maradni. Ahhoz viszont politikai - önkormányzati - döntés szükséges. És akkor a társulat hozzáfoghatna az épület megfelelő átalakításához: "Ékszerdoboz lehetne."

Ha szakmailag kiemelkedően jó évad volt a legutóbbi, a színház anyagi helyzetét Nagy Gábor "viszonylag biztonságosnak" nevezi. "Az idén csak kétszer-háromszor fordult elő, hogy várni kellett a fizetésekre." Az a tény viszont erősen megnöveli a bizonytalanságot, hogy a pályázat útján a 2010-es évre elnyert a szakminisztériumi működési támogatás jó, ha szeptemberben (!) megérkezik.

A színháznál egyébként éppen ÁSZ-vizsgálat folyik: a nyugat-dunántúli régióban a győri Nemzeti Színház mellett a Soltis Színházat ellenőrzik, az előadó-művészeti törvény rendelkezéseinek megfelelően. (A válogatás a "szúrópróba" elvén működik.) Az évadzáró társulati ülésről sem hiányozhattak a köszönet gesztusai: Nagy Gábor hangsúlyozza, hogy Marton Miklósék odaadó támogatása nélkül a színház nem lenne az, ami. Itt gondolhatunk a lámpahidaktól az előfüggönyön és a székcipelésen át sok mindenre. Nagy Gábor elmondja azt is, hogy a társulat szeretne a moziban maradni. Ahhoz viszont politikai - önkormányzati - döntés szükséges. És akkor a társulat hozzáfoghatna az épület megfelelő átalakításához: "Ékszerdoboz lehetne."

Ha szakmailag kiemelkedően jó évad volt a legutóbbi, a színház anyagi helyzetét Nagy Gábor "viszonylag biztonságosnak" nevezi. "Az idén csak kétszer-háromszor fordult elő, hogy várni kellett a fizetésekre." Az a tény viszont erősen megnöveli a bizonytalanságot, hogy a pályázat útján a 2010-es évre elnyert a szakminisztériumi működési támogatás jó, ha szeptemberben (!) megérkezik.

A színháznál egyébként éppen ÁSZ-vizsgálat folyik: a nyugat-dunántúli régióban a győri Nemzeti Színház mellett a Soltis Színházat ellenőrzik, az előadó-művészeti törvény rendelkezéseinek megfelelően. (A válogatás a "szúrópróba" elvén működik.) Az évadzáró társulati ülésről sem hiányozhattak a köszönet gesztusai: Nagy Gábor hangsúlyozza, hogy Marton Miklósék odaadó támogatása nélkül a színház nem lenne az, ami. Itt gondolhatunk a lámpahidaktól az előfüggönyön és a székcipelésen át sok mindenre. Nagy Gábor elmondja azt is, hogy a társulat szeretne a moziban maradni. Ahhoz viszont politikai - önkormányzati - döntés szükséges. És akkor a társulat hozzáfoghatna az épület megfelelő átalakításához: "Ékszerdoboz lehetne."