Somogyi István rendez: előtanulmányok a Fehérlófia című Soltos-előadáshoz

A Soltis Színház kamaraépületéhez érve a piacnapi zsongásban is jól kivehető a színházteremben lüktető dobszó: Somogyi István rendezővel dolgozik a társulat. A próbanapnak abban a szakaszában vagyunk, amikor kívülálló nem léphet be a fekete dobozba: ez a tréning csak a társulatra tartozik. Azt sem tudhatni pontosan, hogy mikor ér véget: itt nem a külvilág, hanem az emberi mélység paraméterei szabják meg a dolgok menetét.

A kamaraszínház előterében Nagy Gáborral, a színház vezetőjével közben szót ejtünk a még mindig nem szűnő bizonytalanságról - ami a független társulatok jövőjét illeti -, aztán egyszer csak kinyílik a színházterem ajtaja: a rendező kis szünetet ad. A kérdésre, hogy mi zajlott odabenn, Somogyi István először is elmondja, hogy a Fehérlófia olyan ősi legenda(kör), amely a közép-ázsiai eredetű népek közös szellemi öröksége. Beavatási történet, amely - mint a mesék általában, eredeti értelmük szerint - az ember lényegéről beszél; arról, hogy hol a helye, a helyünk a világban. A főhősnek utazása során speciális élményekben van része. Amikor például az alsó világba jut - a saját tudattalanjába száll alá. A társulattal végzett gyakorlatok (a mindennapi tréningek) pedig azt szolgálják, hogy a színészek képesek legyenek maguk is megtapasztalni, átélni ezeket az élményeket.

Somogyi István azt mondja, régóta mélyen foglalkoztatja a Fehérlófia - úgyhogy amikor Nagy Gábor felkérte a 30 éves Soltis Lajos Színház jubileumi nagybemutatójának megrendezésére, azonnal ez a gazdag történetkör jutott eszébe. Az ismert magyar és nem magyar (a rokon népek folklórjából való) feldolgozások nyomán készítette el a saját Fehérlófia-verzióját, kifejezetten a celli társulatnak. Új, önálló - gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt ajánlható - színpadi játék, dráma született, amely sok más mellett abban is eltér a magyar színpadi hagyományoktól, hogy nem a linearitásra épít: inkább - a legenda eredeti szemléletmódjának megfelelően - spirálisan mozgó körökben, állandó ismétlések által halad előre a történet. (Világegészt modellálnak ezek a spirális körök is.) Somogyi István nem először dolgozik a Soltis Színházzal, több évnyi szünet után tavaly találtak ismét egymásra. Ahogy a rendező mondja: a nemrég bemutatott Csongor és Tündét mintegy bemelegítésnek szánta a Fehérlófia színre vitele előtt; az igazi visszataláláshoz.

A szünet után figyelemmel kísérhetjük a próba következő szakaszát. Újabb (másféle) tréninget látunk: a zenére végzett csoportos mozgás-improvizációk vezetnek majd el a történethez, a spirális mesemondáshoz. Az első szakasz után Somogyi István összefoglal, instruál, dicsér: Szép, ahogy az egyik energia ráúszik a másikra. (...) Tetszett, hogy a fiúk jelenléte megváltoztatta a lányok viselkedését. (...) Amikor hárman együtt mozogtok, az irányító figyeljen arra, hogy a társai képesek legyenek követni az impulzusokat, amelyek belőle indulnak.

A Soltis Színház kamaraépületéhez érve a piacnapi zsongásban is jól kivehető a színházteremben lüktető dobszó: Somogyi István rendezővel dolgozik a társulat. A próbanapnak abban a szakaszában vagyunk, amikor kívülálló nem léphet be a fekete dobozba: ez a tréning csak a társulatra tartozik. Azt sem tudhatni pontosan, hogy mikor ér véget: itt nem a külvilág, hanem az emberi mélység paraméterei szabják meg a dolgok menetét.

A kamaraszínház előterében Nagy Gáborral, a színház vezetőjével közben szót ejtünk a még mindig nem szűnő bizonytalanságról - ami a független társulatok jövőjét illeti -, aztán egyszer csak kinyílik a színházterem ajtaja: a rendező kis szünetet ad. A kérdésre, hogy mi zajlott odabenn, Somogyi István először is elmondja, hogy a Fehérlófia olyan ősi legenda(kör), amely a közép-ázsiai eredetű népek közös szellemi öröksége. Beavatási történet, amely - mint a mesék általában, eredeti értelmük szerint - az ember lényegéről beszél; arról, hogy hol a helye, a helyünk a világban. A főhősnek utazása során speciális élményekben van része. Amikor például az alsó világba jut - a saját tudattalanjába száll alá. A társulattal végzett gyakorlatok (a mindennapi tréningek) pedig azt szolgálják, hogy a színészek képesek legyenek maguk is megtapasztalni, átélni ezeket az élményeket.

Somogyi István azt mondja, régóta mélyen foglalkoztatja a Fehérlófia - úgyhogy amikor Nagy Gábor felkérte a 30 éves Soltis Lajos Színház jubileumi nagybemutatójának megrendezésére, azonnal ez a gazdag történetkör jutott eszébe. Az ismert magyar és nem magyar (a rokon népek folklórjából való) feldolgozások nyomán készítette el a saját Fehérlófia-verzióját, kifejezetten a celli társulatnak. Új, önálló - gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt ajánlható - színpadi játék, dráma született, amely sok más mellett abban is eltér a magyar színpadi hagyományoktól, hogy nem a linearitásra épít: inkább - a legenda eredeti szemléletmódjának megfelelően - spirálisan mozgó körökben, állandó ismétlések által halad előre a történet. (Világegészt modellálnak ezek a spirális körök is.) Somogyi István nem először dolgozik a Soltis Színházzal, több évnyi szünet után tavaly találtak ismét egymásra. Ahogy a rendező mondja: a nemrég bemutatott Csongor és Tündét mintegy bemelegítésnek szánta a Fehérlófia színre vitele előtt; az igazi visszataláláshoz.

A szünet után figyelemmel kísérhetjük a próba következő szakaszát. Újabb (másféle) tréninget látunk: a zenére végzett csoportos mozgás-improvizációk vezetnek majd el a történethez, a spirális mesemondáshoz. Az első szakasz után Somogyi István összefoglal, instruál, dicsér: Szép, ahogy az egyik energia ráúszik a másikra. (...) Tetszett, hogy a fiúk jelenléte megváltoztatta a lányok viselkedését. (...) Amikor hárman együtt mozogtok, az irányító figyeljen arra, hogy a társai képesek legyenek követni az impulzusokat, amelyek belőle indulnak.

A kamaraszínház előterében Nagy Gáborral, a színház vezetőjével közben szót ejtünk a még mindig nem szűnő bizonytalanságról - ami a független társulatok jövőjét illeti -, aztán egyszer csak kinyílik a színházterem ajtaja: a rendező kis szünetet ad. A kérdésre, hogy mi zajlott odabenn, Somogyi István először is elmondja, hogy a Fehérlófia olyan ősi legenda(kör), amely a közép-ázsiai eredetű népek közös szellemi öröksége. Beavatási történet, amely - mint a mesék általában, eredeti értelmük szerint - az ember lényegéről beszél; arról, hogy hol a helye, a helyünk a világban. A főhősnek utazása során speciális élményekben van része. Amikor például az alsó világba jut - a saját tudattalanjába száll alá. A társulattal végzett gyakorlatok (a mindennapi tréningek) pedig azt szolgálják, hogy a színészek képesek legyenek maguk is megtapasztalni, átélni ezeket az élményeket.

Somogyi István azt mondja, régóta mélyen foglalkoztatja a Fehérlófia - úgyhogy amikor Nagy Gábor felkérte a 30 éves Soltis Lajos Színház jubileumi nagybemutatójának megrendezésére, azonnal ez a gazdag történetkör jutott eszébe. Az ismert magyar és nem magyar (a rokon népek folklórjából való) feldolgozások nyomán készítette el a saját Fehérlófia-verzióját, kifejezetten a celli társulatnak. Új, önálló - gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt ajánlható - színpadi játék, dráma született, amely sok más mellett abban is eltér a magyar színpadi hagyományoktól, hogy nem a linearitásra épít: inkább - a legenda eredeti szemléletmódjának megfelelően - spirálisan mozgó körökben, állandó ismétlések által halad előre a történet. (Világegészt modellálnak ezek a spirális körök is.) Somogyi István nem először dolgozik a Soltis Színházzal, több évnyi szünet után tavaly találtak ismét egymásra. Ahogy a rendező mondja: a nemrég bemutatott Csongor és Tündét mintegy bemelegítésnek szánta a Fehérlófia színre vitele előtt; az igazi visszataláláshoz.

A szünet után figyelemmel kísérhetjük a próba következő szakaszát. Újabb (másféle) tréninget látunk: a zenére végzett csoportos mozgás-improvizációk vezetnek majd el a történethez, a spirális mesemondáshoz. Az első szakasz után Somogyi István összefoglal, instruál, dicsér: Szép, ahogy az egyik energia ráúszik a másikra. (...) Tetszett, hogy a fiúk jelenléte megváltoztatta a lányok viselkedését. (...) Amikor hárman együtt mozogtok, az irányító figyeljen arra, hogy a társai képesek legyenek követni az impulzusokat, amelyek belőle indulnak.

A kamaraszínház előterében Nagy Gáborral, a színház vezetőjével közben szót ejtünk a még mindig nem szűnő bizonytalanságról - ami a független társulatok jövőjét illeti -, aztán egyszer csak kinyílik a színházterem ajtaja: a rendező kis szünetet ad. A kérdésre, hogy mi zajlott odabenn, Somogyi István először is elmondja, hogy a Fehérlófia olyan ősi legenda(kör), amely a közép-ázsiai eredetű népek közös szellemi öröksége. Beavatási történet, amely - mint a mesék általában, eredeti értelmük szerint - az ember lényegéről beszél; arról, hogy hol a helye, a helyünk a világban. A főhősnek utazása során speciális élményekben van része. Amikor például az alsó világba jut - a saját tudattalanjába száll alá. A társulattal végzett gyakorlatok (a mindennapi tréningek) pedig azt szolgálják, hogy a színészek képesek legyenek maguk is megtapasztalni, átélni ezeket az élményeket.

Somogyi István azt mondja, régóta mélyen foglalkoztatja a Fehérlófia - úgyhogy amikor Nagy Gábor felkérte a 30 éves Soltis Lajos Színház jubileumi nagybemutatójának megrendezésére, azonnal ez a gazdag történetkör jutott eszébe. Az ismert magyar és nem magyar (a rokon népek folklórjából való) feldolgozások nyomán készítette el a saját Fehérlófia-verzióját, kifejezetten a celli társulatnak. Új, önálló - gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt ajánlható - színpadi játék, dráma született, amely sok más mellett abban is eltér a magyar színpadi hagyományoktól, hogy nem a linearitásra épít: inkább - a legenda eredeti szemléletmódjának megfelelően - spirálisan mozgó körökben, állandó ismétlések által halad előre a történet. (Világegészt modellálnak ezek a spirális körök is.) Somogyi István nem először dolgozik a Soltis Színházzal, több évnyi szünet után tavaly találtak ismét egymásra. Ahogy a rendező mondja: a nemrég bemutatott Csongor és Tündét mintegy bemelegítésnek szánta a Fehérlófia színre vitele előtt; az igazi visszataláláshoz.

A szünet után figyelemmel kísérhetjük a próba következő szakaszát. Újabb (másféle) tréninget látunk: a zenére végzett csoportos mozgás-improvizációk vezetnek majd el a történethez, a spirális mesemondáshoz. Az első szakasz után Somogyi István összefoglal, instruál, dicsér: Szép, ahogy az egyik energia ráúszik a másikra. (...) Tetszett, hogy a fiúk jelenléte megváltoztatta a lányok viselkedését. (...) Amikor hárman együtt mozogtok, az irányító figyeljen arra, hogy a társai képesek legyenek követni az impulzusokat, amelyek belőle indulnak.

Somogyi István azt mondja, régóta mélyen foglalkoztatja a Fehérlófia - úgyhogy amikor Nagy Gábor felkérte a 30 éves Soltis Lajos Színház jubileumi nagybemutatójának megrendezésére, azonnal ez a gazdag történetkör jutott eszébe. Az ismert magyar és nem magyar (a rokon népek folklórjából való) feldolgozások nyomán készítette el a saját Fehérlófia-verzióját, kifejezetten a celli társulatnak. Új, önálló - gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt ajánlható - színpadi játék, dráma született, amely sok más mellett abban is eltér a magyar színpadi hagyományoktól, hogy nem a linearitásra épít: inkább - a legenda eredeti szemléletmódjának megfelelően - spirálisan mozgó körökben, állandó ismétlések által halad előre a történet. (Világegészt modellálnak ezek a spirális körök is.) Somogyi István nem először dolgozik a Soltis Színházzal, több évnyi szünet után tavaly találtak ismét egymásra. Ahogy a rendező mondja: a nemrég bemutatott Csongor és Tündét mintegy bemelegítésnek szánta a Fehérlófia színre vitele előtt; az igazi visszataláláshoz.

A szünet után figyelemmel kísérhetjük a próba következő szakaszát. Újabb (másféle) tréninget látunk: a zenére végzett csoportos mozgás-improvizációk vezetnek majd el a történethez, a spirális mesemondáshoz. Az első szakasz után Somogyi István összefoglal, instruál, dicsér: Szép, ahogy az egyik energia ráúszik a másikra. (...) Tetszett, hogy a fiúk jelenléte megváltoztatta a lányok viselkedését. (...) Amikor hárman együtt mozogtok, az irányító figyeljen arra, hogy a társai képesek legyenek követni az impulzusokat, amelyek belőle indulnak.

Somogyi István azt mondja, régóta mélyen foglalkoztatja a Fehérlófia - úgyhogy amikor Nagy Gábor felkérte a 30 éves Soltis Lajos Színház jubileumi nagybemutatójának megrendezésére, azonnal ez a gazdag történetkör jutott eszébe. Az ismert magyar és nem magyar (a rokon népek folklórjából való) feldolgozások nyomán készítette el a saját Fehérlófia-verzióját, kifejezetten a celli társulatnak. Új, önálló - gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt ajánlható - színpadi játék, dráma született, amely sok más mellett abban is eltér a magyar színpadi hagyományoktól, hogy nem a linearitásra épít: inkább - a legenda eredeti szemléletmódjának megfelelően - spirálisan mozgó körökben, állandó ismétlések által halad előre a történet. (Világegészt modellálnak ezek a spirális körök is.) Somogyi István nem először dolgozik a Soltis Színházzal, több évnyi szünet után tavaly találtak ismét egymásra. Ahogy a rendező mondja: a nemrég bemutatott Csongor és Tündét mintegy bemelegítésnek szánta a Fehérlófia színre vitele előtt; az igazi visszataláláshoz.

A szünet után figyelemmel kísérhetjük a próba következő szakaszát. Újabb (másféle) tréninget látunk: a zenére végzett csoportos mozgás-improvizációk vezetnek majd el a történethez, a spirális mesemondáshoz. Az első szakasz után Somogyi István összefoglal, instruál, dicsér: Szép, ahogy az egyik energia ráúszik a másikra. (...) Tetszett, hogy a fiúk jelenléte megváltoztatta a lányok viselkedését. (...) Amikor hárman együtt mozogtok, az irányító figyeljen arra, hogy a társai képesek legyenek követni az impulzusokat, amelyek belőle indulnak.

A szünet után figyelemmel kísérhetjük a próba következő szakaszát. Újabb (másféle) tréninget látunk: a zenére végzett csoportos mozgás-improvizációk vezetnek majd el a történethez, a spirális mesemondáshoz. Az első szakasz után Somogyi István összefoglal, instruál, dicsér: Szép, ahogy az egyik energia ráúszik a másikra. (...) Tetszett, hogy a fiúk jelenléte megváltoztatta a lányok viselkedését. (...) Amikor hárman együtt mozogtok, az irányító figyeljen arra, hogy a társai képesek legyenek követni az impulzusokat, amelyek belőle indulnak.

A szünet után figyelemmel kísérhetjük a próba következő szakaszát. Újabb (másféle) tréninget látunk: a zenére végzett csoportos mozgás-improvizációk vezetnek majd el a történethez, a spirális mesemondáshoz. Az első szakasz után Somogyi István összefoglal, instruál, dicsér: Szép, ahogy az egyik energia ráúszik a másikra. (...) Tetszett, hogy a fiúk jelenléte megváltoztatta a lányok viselkedését. (...) Amikor hárman együtt mozogtok, az irányító figyeljen arra, hogy a társai képesek legyenek követni az impulzusokat, amelyek belőle indulnak.