Frontember a dobok mögött: Phil Collins 60 éves

Gyerekszínészként kezdte, első sikerét az Oliver című musicalben aratta és feltűnt a Beatles Egy nehéz nap éjszakája című filmjében is. Tinédzserként egy újsághirdetés nyomán került be az akkor még ismeretlen progresszív rock csapatba, amely akut dobosproblémákkal küszködött.

A Genesis a hetvenes évek első felében, amikor Peter Gabriel volt a frontember, koncept-albumaival, igényes zenéjével és szövegeivel csak viszonylag szűkebb közönséget ért el, bár szakmai kör9ökben egyre nagyobb elismerésre tett szert. Gabriel aztán 1975-ben a kilépés mellett döntött és szólópályára lépett, pótlására a többiek (Collins mellett Mike Rutherford basszusgitáros, Tony Banks billentyűs és Steve Hackett gitáros) négyszáz énekesjelöltet hallgattak meg. Végül azt a kézenfekvő megoldást választották, hogy az olykor addig is háttérvokálozó Collinsra bízták a mikrofont, akinek hangja ráadásul meglepően hasonló volt Gabrieléhez.
   
Bár 1977-ben Hackett is kilépett, a trióvá zsugorodott együttes karrierje felívelt, ehhez persze hozzájárult, hogy a zene a kommerszebb hangzás, a poposabb vonal felé tolódott. Egymást követték a listavezető arany- és platinalemezek: Duke, Abacab, Genesis, Invisible Touch, We Can't Dance. A stúdiófelvételeken Collins énekelt és dobolt is, utóbbit a koncertekre jó barátjának, Chester Thompsonnak engedte át.

Collins 1981-ben adta ki első szólóalbumát Face Value címmel, amely nagyobb siker lett, mint bármelyik Genesis-korong. A dobosból lett énekes a nyolcvanas években össze tudta egyeztetni szólókarrierjét és munkáját az együttessel, hol szólóban, hol társaival turnézott, készített felvételeket. Hivatalosan 1995-ben lépett ki az akkor már három éve hallgató Genesisből, három évre rá sikerült újra többszörös platinalemezt produkálnia legnagyobb slágereinek albumra gyűjtésével, 1999-ben pedig a Tarzan című rajzfilmhez írott You'll be in My Heart című dala 19 hétig vezette a listákat Amerikában, és megkapta az Oscar-díjat is a legjobb eredeti filmdal kategóriában. Grammy-díjból hetet őriz vitrinjében, és kapott két Golden Globe-ot is.
   
A Genesis tagjaival sokévnyi "haragszom rád" időszaka után - 1997-ben Calling All Stations címmel Collins nélkül, Ray Wilson énekessel készített Genesis-albumot Banks és Rutherford - újra összeállt egy világkörüli turnéra, amely 2007 nyarán zajlott le, óriási sikerrel, telt házas arénákban. Hogy lesz-e folytatás, arról nincsenek biztos információk.

Collins a filmmel is kacérkodik: 1989-ben eljátszotta a nagy vonatrablásról szóló Buster című film főszerepét, az ebben felcsendülő Two Hearts című dal világsláger lett. Feltűnt a South Park című rajzfilmsorozatban is. A harmadik feleségétől is elvált zenész Svájcban él, és néhány éve nyakműtéten esett át, de ez állítása szerint nem hátráltatja a dobolásban.
   
A slágerlisták első helyén csak az Egyesült Királyságban öt albummal és három kislemezzel szerepelt. Négy évtizedes karrierje során 250 millió albumot adott el, ebből szólistaként 100 milliót. Tavaly új szólóalbummal jelentkezett: Going Back című korongján a soulzene klasszikusait dolgozta fel. A hetvenes-nyolcvanas években ő dobolt a Brand X elnevezésű, fúziós dzsesszt játszó együttesben is.