Médiatörvény: Navracsics elküldte a kormány válaszát

Tisztelt Uram!

Azon intézkedések ügyében fordulok Önhöz, amelyeket Magyarország jelentett be az Európai Bizottságnak a 89/552/CE irányelvet módosító 2007/65/EC irányelv nemzeti jogba ültetéséről; a direktíva kodifikált változatát a 2010/13/EU irányelv tartalmazza (Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv, a továbbiakban AVMSD).
   
A Bizottság szolgálatainak első vizsgálata, amely az irányelv néhány lényegi aspektusával foglalkozott, azzal a következtetéssel zárul, hogy a magyar jogszabály számos kérdést vet fel, a direktívának, illetve általánosságban az EU-jognak való megfelelését illetően. Amint kielemeztünk valamennyi átültető intézkedést, még további észrevételekkel kereshetjük meg Önt.
   
A mostani szakaszban a következő pontokról kérünk felvilágosítást:

A KIEGYENSÚLYOZOTT TÁJÉKOZTATÁS MINDEN AUDIOVIZUÁLIS MÉDIASZOLGÁLTATÓRA ALKALMAZHATÓ KÖVETELMÉNYE

A bizottság szolgálatainak először is kételyei vannak azzal kapcsolatban, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye a Médiaalkotmány (MC) 13(2)-es paragrafusában és a Médiatörvény (MA) 12-es paragrafusában meghatározott módon megfelel-e a szolgáltatások letelepedésének és nyújtásának szabadságát az AVMSD-ben és az uniós Szerződésben kimondó szabályoknak (TFUE 49-es és 56-os cikkek).

Az AVMSD 4(1) cikkelyének értelmében a tagállamoknak továbbra is jogukban áll előírni, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók az ezen irányelv által összehangolt területeken részletesebb vagy szigorúbb szabályoknak feleljenek meg, FELTÉVE, HOGY E SZABÁLYOK MEGFELELNEK AZ UNIÓS JOGNAK.

A Bizottság szolgálatai úgy értelmezik a kiegyensúlyozott tájékoztatás fentebb említett követelményét, hogy az magában foglal egy részletesebb vagy szigorúbb szabályt, a válaszadás jogának tiszteletben tartását is szem előtt tartva (AVMSD 28.cikkely). Ennél fogva annak összhangban kell lennie az uniós szabályozással. Csakhogy a Bizottság szolgálatainak kételyeik vannak arra vonatkozóan, hogy az összhangban van-e az arányosság elvével, továbbá a véleménynyilvánítás és az információ alapvető szabadságát kimondó 11-es cikkellyel az Európai Unió Alapvető Jogok Chartájában.

Az irányelv 102-es bekezdésében kiemeltek szerint a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye együttes kötelezettség a televíziós műsorszolgáltatók számára. Ám ennek a kötelezettségnek és következésképpen az MA 181. paragrafusában foglaltaknak a kiterjesztése minden audiovizuális médiaszolgáltatóra, beleértve az on-demand audiovizuális médiaszolgáltatásokat (VOD és audiovizuális blogok) is - az engedélyezési feltételekkel, méretekkel, piaci részesedéssel, megcélzott hallgatósággal, témakörrel kapcsolatos további pontosítások vagy korlátozó kritériumok, illetve az ilyen típusú versenyző média széles választéka nélkül - aránytalan akadályt támaszthat az ilyen szolgáltatók tevékenységével szemben. Továbbá, ugyanezen megfontolásokból ezek a előírások indokolatlan korlátozást jelenthetnek a véleménynyilvánítás és az információ szabadságára nézve.

Általánosabban fogalmazva, a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének ilyen széles körű előírása - amelynek megfogalmazása ráadásul teljesen általános és meglehetősen tág teret ad az értelmezésre - akadályt képezhet a szolgáltatások letelepedésének és nyújtásának szabadságával szemben, amelyet pedig a TFEU 49-es és 56-os cikkei garantálnak, mivel elriaszthatja a más tagállamokból származó médiaszolgáltatók letelepedését Magyarországon és médiaszolgáltatások nyújtását Magyarországon.

Végezetül, a bizottság azt is gondosan értékeli majd, milyen módon ültetik át a gyakorlatba az MC 13. és az MA 181. paragrafusát a műsorszórók vonatkozásában az illetékes hatóságok.
    

AZ EREDETORSZÁG ELVE

A bizottság szolgálatainak kétségei vannak azzal kapcsolatban is, hogy az MA 176. és 177. paragrafusai összhangban vannak-e az AVMSD 3. cikkelyével. Ez utóbbinak az előírásai szerint a más tagállamokból származó audiovizuális médiaszolgáltatások vételének szabadságát, illetve az azok továbbközvetítésének korlátozatlanságát kimondó kötelezettségtől csak abban az esetben lehetséges ideiglenesen eltérni, ha úgy ítélik meg, hogy a más tagállamból származó műsorszolgáltatás sérti a kiskorúak védelmére és a gyűlöletkeltésre vonatkozó szabályokat; mindezt azzal a feltétellel, hogy a bevezetett intézkedéseket a Bizottság megvizsgálta, és kompatibilisnek találta az EU-szabályozással, beleértve az arányosság elvét. 

Figyelembe véve, hogy az ilyen intézkedések eltérést jelentenek az eredetország elvétől, és olyan esetekre is vonatkoznának, amelyekben a médiaszolgáltató tevékenységét az alapítása szerinti tagállam illetékes hatóságainak kellene megvizsgálniuk - mivel az nem a kiskorúak védelmével és a gyűlöletkeltéssel kapcsolatos szabályokat sérti -, a Bizottságnak kételyei vannak azzal kapcsolatban, hogy a bírságok kiszabása, ahogyan azt az MA 176. és 177. paragrafusa tűnik mérlegelni, bármilyen körülmények között arányos intézkedésként fogható-e fel.

REGISZTRÁCIÓS KÖVETELMÉNYEK

A Bizottság elemzése azt is jelzi, hogy az MA 41. paragrafusa, amely minden média (különösen a sajtó és az on-line média) regisztrációját követeli meg, aránytalan korlátozásokat képezhet a szolgáltatások letelepedését és nyújtását illetően(TFUE 49-es és 56-os cikkek).

Míg a műsorszórók regisztrációja általános gyakorlat más tagországokban, és néhány tagország ezt a lehetőséget választotta a lekérhető (on-demand) médiaszolgáltatások esetében is, ugyanez a kötelezettség más médiára vonatkozóan (mint az internetes oldalak, nem-magán blogok és gazdasági elemzések) indokolatlan akadályként fogható fel az ilyen médiaszolgáltatók számára, ha Magyarországon akarnak megtelepedni vagy más tagállamból kívánják magyarországi szolgáltatásaikat nyújtani.

Ez az akadály nem tűnik indokoltnak, mivel az ilyen regisztrációs követelmény kiterjesztése minden médiaszolgáltatást nyújtóra nem lenne összhangban az arányosság elvével, és indokolatlan korlátozást teremtene a véleménynyilvánítás szabadságát és az információs szabadságot biztosító alapvető jog tekintetében.

KÖVETKEZTETÉS

Az előzőekben leírtak fényében a Bizottság szolgálatainak súlyos kételyeik vannak a magyar szabályozás unióssal való megfelelőségét illetően. Tekintettel az ügy sürgősségére, illetve legutóbbi, a 2010. január 17-i találkozón kötött megállapodásunkra, arra kérem a magyar kormányt, hogy két héten belül nyújtson be észrevételeket arról, hogyan lehetne eloszlatni ezeket a súlyos kételyeket.

Ha a fentebb említett kéréseket nem sikerülne teljesíteni, illetve a benyújtott információk nem lennének kielégítőek, a Bizottság fenntartja a lehetőséget arra, hogy a magyar hatóságoknak címzett hivatalos figyelmeztető értesítés küldéséről döntsön.

OLDALTÖRÉS: A kormány válasza

A kormány válasza

A kormány válasza

A kormány válasza

Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter január 31-i keltezéssel elküldte a magyar kormány hivatalos válaszát Neelie Kroesnak, az Európai Bizottság alelnökének. 

Neelie Kroes asszony
    az Európai Bizottság alelnöke
    Európai Bizottság

    Brüsszel

    Tisztelt Alelnök Asszony!

   
Köszönöm 2011. január 21-én kelt levelét, melyben az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló 2010/13/EU irányelv (AMSz irányelv) átültetését szolgáló nemzeti intézkedések, így a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) és a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (Mttv.) egyes rendelkezéseivel kapcsolatban fogalmazott meg észrevételeket.
   
Biztosítani szeretném arról, hogy a magyar kormány elkötelezett azt illetően, hogy a magyar médiaszabályozás, és ezen belül az AMSz irányelv hatálya alá tartozó audiovizuális médiaszolgáltatásokra vonatkozó nemzeti szabályozás minden tekintetben megfeleljen az uniós jog által támasztott követelményeknek.  Kérem engedje meg, hogy ebből az elkötelezettségünkből kiindulva a levelében tett felvetésekre válaszul a következőkről tájékoztassam:
   
A kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettsége
   
Levelében elsőként azt az aggályt fogalmazta meg, mely szerint a magyar szabályozás (az Smtv. és az Mttv.) túlzottan tág körben írja elő a kiegyensúlyozottság követelményét, amikor azt a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokra, köztük az "audiovizuális blogokra" is kiterjeszti.

Az Mttv.-ben szereplő, a kiegyensúlyozottságra vonatkozó követelmény megállapításával a jogalkotó célja az volt, hogy pártatlan, elfogulatlan tájékoztatás révén biztosítsa a polgárok információhoz való jogának érvényesülését. Megítélésünk szerint az Smtv. és az Mttv. vonatkozó szabályai e célt hatékonyan szolgálják. A kiegyensúlyozottság követelménye a rádiók és a televíziók vonatkozásában 1996 óta része a magyar jogrendszernek. A kiegyensúlyozottság kötelezettségének pontos tartalmát a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény vonatkozó rendelkezéséhez kapcsolódó kiterjedt bírói gyakorlat és az Alkotmánybíróság 1/2007. (I. 18.) AB határozata tisztázta. A fogalom mindezt figyelembe véve a magyar jogban világosan meghatározható jelentéstartalommal bír.
   
A kiegyensúlyozottság jelentőségét a magyar jogban az Alkotmánybíróság a fenti határozatában a következők szerint hangsúlyozta: "A tájékoztatási monopóliumok létrejöttének megakadályozása alkotmányos cél. A tájékoztatási monopóliumok a műsorszolgáltatási technológia rohamos fejlődését követően elsősorban a "véleménymonopóliumok" kialakulásának veszélyét jelentik, ezért legitim célként fogadja el az Alkotmánybíróság a véleménypluralizmus fenntartását. E cél elérése érdekében korlátozza a kiegyensúlyozottság követelménye a műsorszolgáltató szerkesztési szabadságát. Általánosan elfogadott, hogy a rádiós és televíziós műsorszolgáltatás véleményformáló hatása és a mozgóképek, hangok, élő tudósítások meggyőző ereje sokszorosa az egyéb információs társadalmi szolgáltatások gondolkodásra ható erejének. Az elektronikus média esetében ezért indokolt speciális, a sokoldalú tájékoztatásra vonatkozó előírások meghozatala, amelynek célja az, hogy a politikai közösség tagjai közérdekű kérdésekben a releváns vélemények ismeretében alakíthassák ki álláspontjukat." 

A lekérhető médiaszolgáltatások hír- és tájékoztató műsorszámaira is vonatkozó előírás kiterjesztésének indoka ugyanazon körülmény, amely 2007-ben az Európai Unió számára is szükségessé tette a lekérhető médiaszolgáltatások szabályozását. Előreláthatóan a nem túl távoli jövőben a hagyományos televíziózás jelentős visszaszorulása prognosztizálható, és így a lekérhető tartalmak szerepe jelentősen megnő a közéleti tájékoztatás terén is. A politikai pluralizmus megőrzése és a tájékoztatás sokszínűsége érdekében indokolt a kiegyensúlyozottsági kötelezettség előírása a lekérhető médiaszolgáltatások érintett műsorszámai tekintetében.
   
Amikor a magyar jogalkotó annak szükségességét és arányosságát mérlegelte, hogy a televízió és a rádió mellett a lekérhető médiaszolgáltatásokat is bevonja a médiumoknak azon körébe, amelynek esetében a tájékoztatás kiegyensúlyozottságát követelményként állapítja meg, egyebek mellett a következő szempontokat vette figyelembe:
   
- A lekérhető médiaszolgáltatások - mozgóképes jellegüknél fogva - a nyomtatott és az internetes sajtónál jóval nagyobb meggyőző erővel rendelkeznek, ezért esetükben a tájékoztatással kapcsolatos követelmények magasabb szintjének megállapítása lehet indokolt.
   
- A kiegyensúlyozottság követelményét megsértő médiummal szemben az Mttv. 187. §-ban meghatározott szankciók nem alkalmazhatók. Ilyen esetben csupán az Mttv. 181. §-ának (5) bekezdésében meghatározott jogkövetkezményeknek van helye, amelyek célja, hogy az érintett közönség figyelmét felhívja arra, hogy az általa kapott tájékoztatás a kiegyensúlyozottság követelményének nem felelt meg.
   
- A kiegyensúlyozottság kötelezettsége az Smtv. 13. §-ának (2) bekezdése alapján csak azokra a lekérhető médiaszolgáltatásokra vonatkozik, amelyek saját szerkesztői döntésük alapján tájékoztatási tevékenységet végeznek.
   
- Az AMSz irányelv (21) preambulum-bekezdésével összhangban az Smtv. illetve az Mttv. hatálya a magáncélú kommunikációra nem terjed ki. ("Ezen irányelv alkalmazásában az audiovizuális médiaszolgáltatás fogalma kizárólag azon tömegkommunikációs - akár televíziós műsorszolgáltatás, akár lekérhető - audiovizuális médiaszolgáltatásokat foglalja magában, amelyeket a közvélemény széles rétegeinek szánnak, és amelyek azt egyértelműen befolyásolhatják. Az irányelv hatálya ( ) nem terjed ki az olyan tevékenységekre, amelyek alapvetően nem gazdasági jellegűek és nem állnak versenyben a televíziós műsorszolgáltatással, mint például a magáncélú weboldalak fenntartása, továbbá az olyan szolgáltatások, amelyek során magánszemélyek saját maguk által készített audiovizuális tartalmakat tesznek hozzáférhetővé vagy terjesztenek azok azonos érdeklődési körű közösségeken belüli megosztása és cseréje céljából.") Ennek alapján a kiegyensúlyozottság követelménye a gazdasági természetű szolgáltatásnak nem minősíthető "audiovizuális blogok" esetében nem követelmény.
   
- Az AMSz irányelv megalkotásakor lezajlott viták során az európai szakmai gondolkodás szintjén kristályosodott ki azoknak a szolgáltatásoknak a köre, amelyek társadalmi és gazdasági jelentősége a szabályozás szempontjából feltétlenül releváns. Az irányelv hatálya alá tartozó szolgáltatások ilyen megítéléséből a nemzeti jogalkotók is biztonsággal kiindulhatnak.
   
A Magyar Köztársaság kormánya a fenti megfontolások mellett is kész arra, hogy - amennyiben ezt a Bizottság továbbra is szükségesnek látja - az Smtv. és az Mttv. módosítása révén pontosítsa azon lekérhető audiovizuális szolgáltatások körét, amelyek esetében a kiegyensúlyozottságot a magyar médiaszabályozás rendjében érvényesíteni kívánja. A pontosítás annak egyértelművé tételét szolgálhatja, hogy a kiegyensúlyozottság kötelezettsége azokra a médiaszolgáltatókra vonatkozik, amelyek tevékenységében a gazdasági elem meghatározó; széles körben végeznek tájékoztatási tevékenységet, illetve elsősorban tájékoztatás céljából nyújtanak lekérhető szolgáltatást; a felhasználók jelentős részét érik el, illetve társadalmi hatásuk érzékelhető.
   
A szabályozás esetleges pontosító jellegű módosításának előkészítése során a Bizottság által megjelölt szempontok (méret, piaci részesedés, a megcélzott közönség stb.) jó kiindulási alapot jelenthetnek annak meghatározásához, hogy pontosan milyen kritériumok meghatározása révén biztosítható, hogy a kiegyensúlyozottság követelménye a lekérhető médiaszolgáltatásoknál minden kétséget kizáróan a polgárok tájékozódáshoz való joga szempontjából releváns körre szorítkozzon. Megfontolható lehet a szabályozás olyan irányú módosítása is, amely a lekérhető médiaszolgáltatások tekintetében kizárja a kiegyensúlyozott tájékoztatásra vonatkozó kötelezettség előírását. Bár a levélben erre nem tett utalást, de szintén elképzelhetőnek tartjuk, hogy bizonyos lineáris médiaszolgáltatások esetében is megszűnjön, vagy enyhüljön e kötelezettség (míg a közszolgálati médiaszolgáltatók, a jelentős befolyásoló erejű médiaszolgáltatók, a közösségi valamint a helyi médiaszolgáltatások esetében továbbra is rendkívül fontosnak tartjuk a kiegyensúlyozott tájékoztatás előírását).

A származási ország elve
   
Alelnök asszony levelében másodikként a származási ország elvével összefüggésben fogalmazódott meg kifogás, nevezetesen, hogy a más tagállamban letelepedett médiaszolgáltatókra az Mttv. 176-177. §-a alapján bírság szabható ki.
   
Az új médiaszabályozás megalkotása során kiemelt figyelmet fordítottunk arra, hogy az arányosság követelménye a törvény teljes terjedelmében, így az AMSz irányelv implementálását szolgáló rendelkezésekben is érvényesüljön. Az Európai Unió jogrendje szerint bizonyos feltételekkel megengedett a külföldi vállalkozásokkal szembeni fellépés. Az Mttv. 176-177. §-ai AMSz irányelv 3. cikkében foglalt különleges joghatósági eljárásra vonatkozó szabályokat szinte szó szerint tartalmazzák. Azonban míg az AMSz irányelv nem határozza meg azt, hogy a tagállamok milyen "intézkedéseket" tehetnek, addig az Mttv. - éppen a jogbiztonság követelménye miatt - pontosan felsorolja a lehetséges intézkedések körét. Az arányosság követelménye a hatósági intézkedések során az Mttv.-ben általánosságban is biztosított, és a jogkövetkezmények alkalmazásakor a hatóság kifejezett köteles ezt az elvet figyelembe venni (185. § (2) bekezdés).
   
Szintén az arányosság garanciája az, hogy az Mttv. érintett szakaszai alapján főszabályként minden esetben a küldő állam hatóságának van elsőként lehetősége fellépni a jogsértő médiaszolgáltatóval szemben - két egymást követő alkalommal -, a fogadó állam pedig csak az Európai Bizottság értesítése mellett, akkor jogosult eljárni, ha a küldő állam intézkedései nem vezettek eredményre. Más szóval a fogadó állam akkor jogosult eljárni, ha a küldő állam intézkedései olyan tekintetben nem arányosak, hogy annak nincs hatása a médiaszolgáltató magatartására. Ezen előírástól csak kivételesen indokolt - és az AMSz irányelv által megengedett - esetben lehet eltérni. Mindenkor biztosított azonban az Európai Bizottság lehetősége a fellépésre a nem megfelelőnek tartott, marasztaló döntéssel szemben. A magyar hatóság minden további mérlegelés nélkül köteles az Európai Bizottság határozata szerint eljárni. A jogsértést elkövető médiaszolgáltató a marasztaló határozattal szemben jogosult a magyar bírósághoz fordulni, amely felülvizsgálhatja a vele szemben alkalmazott intézkedéseket az arányosság szempontjából is.
   
A magyar kormány álláspontja szerint az AMSz irányelv rendelkezéseiből nem feltétlenül következik az, hogy a tagállamok által az irányelv 3. cikkével összhangban elfogadott intézkedések adott esetben, a jogsértés kirívóan súlyos volta esetén ne terjedhetnének a bírság kiszabásáig. Amennyiben a Bizottság továbbra is úgy véli, hogy az AMSz irányelvvel nem egyeztethető össze a más tagállamban letelepedett médiaszolgáltatókra vonatkozóan bírság megállapítása, a magyar kormány kész megvizsgálni annak lehetőségét, hogy e médiaszolgáltatók esetében a bírság kiszabásának lehetőségét mellőzve a magyar szabályozás más hatékony eszközök révén biztosítsa az irányelv által is elismert értékek védelmét.
   
Ezzel kapcsolatban kérjük a Bizottságot, hogy szakértői konzultáció keretében biztosítson lehetőséget annak tisztázására, hogy a más tagállamokban letelepedett médiaszolgáltatók vonatkozásában az AMSz irányelv 3. cikkével összhangban elfogadott intézkedések körében bírság kiszabását minden esetben az uniós joggal ellentétes, aránytalan intézkedésnek tekinti-e. Álláspontunk szerint ez az AMSz irányelv rendelkezéseiből nem feltétlenül következik. Határozott szándékunk ugyanakkor, hogy e tekintetben is az Unió jogának mindenben megfelelő és a Bizottság jogértelmezésével maradéktalan összhangban álló jogi megoldást intézményesítsünk.
   
A bejelentési kötelezettség és nyilvántartásba vétel
   
A levelében harmadikként megfogalmazott felvetés az Mttv. 41. §-ában meghatározott bejelentési kötelezettséggel kapcsolatos.  A Bizottság levelében foglalt aggodalom megítélésünk szerint nem megalapozott, mert a regisztráció semmilyen formában nem képezheti a sajtószabadság korlátját. Egyszerű formális adatbejelentésről van szó, amelynek célja az, hogy a hatóság pontosan ismerje és azonosítsa a felügyelete alatt álló vállalkozásokat. Az Smtv. 5. § (1) bekezdése kifejezetten kimondja, hogy "a nyilvántartásba vétel feltételei nem korlátozhatják a sajtó szabadságát". A nyomtatott és az internetes sajtó, valamint a lekérhető médiaszolgáltatások esetében az Mttv. 41. § (2) bekezdése alapján a regisztráció nem feltétele a tevékenység megkezdésének, pusztán egy ahhoz kapcsolódó, járulékos kötelezettség. Az új szabályozás ebben a tekintetben is alapvetően változtatta meg a nyomtatott sajtóra vonatkozó korábbi, 1986-os szabályozást, valamint kizárta azt, hogy a hatóság önkényesen dönthessen a nyilvántartásba vételről, és ezáltal korlátozza a sajtó szabadságát.

A bejelentési kötelezettség és a nyilvántartásba vétel a nyomtatott és az internetes sajtótermékek esetében szükséges intézkedésnek tekinthető annak érdekében is, hogy a sajtójogi felelősség, illetve a tartalommal összefüggő kártérítési igények (személyhez fűződő jogok, szerzői jogok megsértése) esetén az érintett tisztában lehessen azzal, hogy a médiumban közölt tartalom alapján keletkezett igényét pontosan kivel szemben érvényesítheti.
   
Szintén megjegyzendő, hogy a nyilvántartásba vétel előírása semmilyen módon nem terjed ki a nem magyar joghatóság alatt álló médiaszolgáltatókra és kiadókra, azok terjesztése a Magyar Köztársaság területén természetesen megengedett, így e szabály nem képezi az áruk, szolgáltatások szabad áramlásának korlátját.
   
A magyar kormány mindemellett is kész megvizsgálni annak a lehetőségét, hogy az internetes sajtótermékek publikálásával kapcsolatos alapvető információk szükség esetén más jogi megoldás révén álljanak a hatóság, illetve a polgárok és a vállalkozások rendelkezésére.
   
Tisztelt Alelnök Asszony!
   
Kérem tekintse át a felvetéseire adott válaszainkat, és amennyiben ezt szükségesnek ítéli, kérem tegye lehetővé, hogy az Mttv. és az Smtv. levelében kifogásolt rendelkezéseiről szakértőink egyeztethessenek a Bizottság tisztségviselőivel.
   
Amennyiben a Bizottság a jelen válaszban szereplő érveink ismeretében továbbra is szükségesnek ítéli a magyar szabályozás módosítását a felvetett kérdések tekintetében, úgy készek vagyunk arra, hogy e módosítások kidolgozását a jelen levélben jelzett irányokban megkezdjük, és a jogalkotási folyamatról a Bizottság számára folyamatosan beszámoljunk.

    Budapest, 2011. január 31.

    Tisztelettel:

    Dr. Navracsics Tibor
    miniszterelnök-helyettes
    közigazgatási és igazságügyi miniszter