Kultúra

2011.03.28. 02:29

A kép ragad meg

Gravitáció vagy amit akartok címmel nyílt meg T. Takács Tibor kiállítása. A megnyitó egyben családtörténeti pillanat volt, hiszen a képzőművész testvére Takács Zoltán Bálint mondott bevezetőt.

Merklin Tímea

Nézzük T. Takács Tibor kávédarálóját. Mit darál? Lent jön ki a cucc , a folyam egy kimerevített képét kapva el: kávé, fanta, pia, nők, haverok, és ami a Lét és időből kimaradt, vagyis napszemcsi, vízilabda, papucs, úszógumi, vízipipa... Aladdin csodaszappantartójából csíkban habzik lefelé a sok drágaköves, aranygombos micsoda... A Nyárhangulatszalámikészítő egy isteni berendezés, ezt a lefelé nyúló, műtárggyá rögzült emlékfoszlányt is lefelé húzza a gravitáció. Pláne a Munkanélküli szélkakast, aki egy deszkára szögelve függ. Krúdy kockás abroszcsíkkal keretezett stokiján pipa, pipatömő, parafadugó, tányér - ez mint kép lóg a falon, hasonlóan ahhoz a kompozícióhoz, amely arról árulkodik: a művész Megtalálta Maharadzsa kincsét a Vépi úton (töröknek látszó kincsek a porban).

- Tibor fest, én meg beszélek róla - festegeti szóban az alaphelyzetet a megnyitón a testvér, Takács Zoltán Bálint, ecsetelve a rokoni kapcsolatból adódó hasonlóságokat és különbségeket. Kiemeli: a hajukkal kapcsolatban ne mondjunk semmit, ne figyeljünk meg semmit. Mondjuk, legyen elég annyi, hogy Tibor kocsit vezet, ő meg múzeumot Sárváron.

- Miért érezzük magunkat otthonosan Tibor képei között? Milyen ez az isteni képzőművészet , mellyel megragad mindannyiunkat? - fogalmazta meg a báty az öccs kiállításából adódó alapkérdéseket, hozzátéve: mindezt ingyen mondja. - A képeken teljesen hétköznapi tárgyak jelennek meg ismerős helyzetekben. Ezzel kerülünk a bűvkörükbe. Ez az ismerősség adja mindennek az esszenciáját. A képeken számos fogódzót találunk, hamar otthonosan érezzük magunkat, és amikor azt hisszük, mindent értünk, minden felborul. De már nincs menekvés, nem mi ragadtuk meg a képet, hanem ő ragadott meg minket. Ez az isteni művészet , amikor a kép részévé válunk, a kép részévé akarunk válni, nem lesz idegen, nem félünk tőle. Ezek az igazi találkozások.

Nézzük T. Takács Tibor kávédarálóját. Mit darál? Lent jön ki a cucc , a folyam egy kimerevített képét kapva el: kávé, fanta, pia, nők, haverok, és ami a Lét és időből kimaradt, vagyis napszemcsi, vízilabda, papucs, úszógumi, vízipipa... Aladdin csodaszappantartójából csíkban habzik lefelé a sok drágaköves, aranygombos micsoda... A Nyárhangulatszalámikészítő egy isteni berendezés, ezt a lefelé nyúló, műtárggyá rögzült emlékfoszlányt is lefelé húzza a gravitáció. Pláne a Munkanélküli szélkakast, aki egy deszkára szögelve függ. Krúdy kockás abroszcsíkkal keretezett stokiján pipa, pipatömő, parafadugó, tányér - ez mint kép lóg a falon, hasonlóan ahhoz a kompozícióhoz, amely arról árulkodik: a művész Megtalálta Maharadzsa kincsét a Vépi úton (töröknek látszó kincsek a porban).

- Tibor fest, én meg beszélek róla - festegeti szóban az alaphelyzetet a megnyitón a testvér, Takács Zoltán Bálint, ecsetelve a rokoni kapcsolatból adódó hasonlóságokat és különbségeket. Kiemeli: a hajukkal kapcsolatban ne mondjunk semmit, ne figyeljünk meg semmit. Mondjuk, legyen elég annyi, hogy Tibor kocsit vezet, ő meg múzeumot Sárváron.

- Miért érezzük magunkat otthonosan Tibor képei között? Milyen ez az isteni képzőművészet , mellyel megragad mindannyiunkat? - fogalmazta meg a báty az öccs kiállításából adódó alapkérdéseket, hozzátéve: mindezt ingyen mondja. - A képeken teljesen hétköznapi tárgyak jelennek meg ismerős helyzetekben. Ezzel kerülünk a bűvkörükbe. Ez az ismerősség adja mindennek az esszenciáját. A képeken számos fogódzót találunk, hamar otthonosan érezzük magunkat, és amikor azt hisszük, mindent értünk, minden felborul. De már nincs menekvés, nem mi ragadtuk meg a képet, hanem ő ragadott meg minket. Ez az isteni művészet , amikor a kép részévé válunk, a kép részévé akarunk válni, nem lesz idegen, nem félünk tőle. Ezek az igazi találkozások.

- Tibor fest, én meg beszélek róla - festegeti szóban az alaphelyzetet a megnyitón a testvér, Takács Zoltán Bálint, ecsetelve a rokoni kapcsolatból adódó hasonlóságokat és különbségeket. Kiemeli: a hajukkal kapcsolatban ne mondjunk semmit, ne figyeljünk meg semmit. Mondjuk, legyen elég annyi, hogy Tibor kocsit vezet, ő meg múzeumot Sárváron.

- Miért érezzük magunkat otthonosan Tibor képei között? Milyen ez az isteni képzőművészet , mellyel megragad mindannyiunkat? - fogalmazta meg a báty az öccs kiállításából adódó alapkérdéseket, hozzátéve: mindezt ingyen mondja. - A képeken teljesen hétköznapi tárgyak jelennek meg ismerős helyzetekben. Ezzel kerülünk a bűvkörükbe. Ez az ismerősség adja mindennek az esszenciáját. A képeken számos fogódzót találunk, hamar otthonosan érezzük magunkat, és amikor azt hisszük, mindent értünk, minden felborul. De már nincs menekvés, nem mi ragadtuk meg a képet, hanem ő ragadott meg minket. Ez az isteni művészet , amikor a kép részévé válunk, a kép részévé akarunk válni, nem lesz idegen, nem félünk tőle. Ezek az igazi találkozások.

- Tibor fest, én meg beszélek róla - festegeti szóban az alaphelyzetet a megnyitón a testvér, Takács Zoltán Bálint, ecsetelve a rokoni kapcsolatból adódó hasonlóságokat és különbségeket. Kiemeli: a hajukkal kapcsolatban ne mondjunk semmit, ne figyeljünk meg semmit. Mondjuk, legyen elég annyi, hogy Tibor kocsit vezet, ő meg múzeumot Sárváron.

- Miért érezzük magunkat otthonosan Tibor képei között? Milyen ez az isteni képzőművészet , mellyel megragad mindannyiunkat? - fogalmazta meg a báty az öccs kiállításából adódó alapkérdéseket, hozzátéve: mindezt ingyen mondja. - A képeken teljesen hétköznapi tárgyak jelennek meg ismerős helyzetekben. Ezzel kerülünk a bűvkörükbe. Ez az ismerősség adja mindennek az esszenciáját. A képeken számos fogódzót találunk, hamar otthonosan érezzük magunkat, és amikor azt hisszük, mindent értünk, minden felborul. De már nincs menekvés, nem mi ragadtuk meg a képet, hanem ő ragadott meg minket. Ez az isteni művészet , amikor a kép részévé válunk, a kép részévé akarunk válni, nem lesz idegen, nem félünk tőle. Ezek az igazi találkozások.

- Miért érezzük magunkat otthonosan Tibor képei között? Milyen ez az isteni képzőművészet , mellyel megragad mindannyiunkat? - fogalmazta meg a báty az öccs kiállításából adódó alapkérdéseket, hozzátéve: mindezt ingyen mondja. - A képeken teljesen hétköznapi tárgyak jelennek meg ismerős helyzetekben. Ezzel kerülünk a bűvkörükbe. Ez az ismerősség adja mindennek az esszenciáját. A képeken számos fogódzót találunk, hamar otthonosan érezzük magunkat, és amikor azt hisszük, mindent értünk, minden felborul. De már nincs menekvés, nem mi ragadtuk meg a képet, hanem ő ragadott meg minket. Ez az isteni művészet , amikor a kép részévé válunk, a kép részévé akarunk válni, nem lesz idegen, nem félünk tőle. Ezek az igazi találkozások.

- Miért érezzük magunkat otthonosan Tibor képei között? Milyen ez az isteni képzőművészet , mellyel megragad mindannyiunkat? - fogalmazta meg a báty az öccs kiállításából adódó alapkérdéseket, hozzátéve: mindezt ingyen mondja. - A képeken teljesen hétköznapi tárgyak jelennek meg ismerős helyzetekben. Ezzel kerülünk a bűvkörükbe. Ez az ismerősség adja mindennek az esszenciáját. A képeken számos fogódzót találunk, hamar otthonosan érezzük magunkat, és amikor azt hisszük, mindent értünk, minden felborul. De már nincs menekvés, nem mi ragadtuk meg a képet, hanem ő ragadott meg minket. Ez az isteni művészet , amikor a kép részévé válunk, a kép részévé akarunk válni, nem lesz idegen, nem félünk tőle. Ezek az igazi találkozások.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!