2011.06.09. 09:17
WS Színház: Madhouse Theatre Company és Németh Judit estje
A Mediawave kedvéért is érdemes betérni mostanában a színházba. Volt nap, amikor majdnem be is lehetett költözni: három angol színész jól megnevettette - aztán Németh Judit majdnem meg is ríkatta a közönséget.
A Biblia nyelve!, Shakespeare nyelve!, úgyhogy nem bánhat akárhogy vele, figyelmezteti szent borzadállyal Higgins professzor - ezúttal természetesen Trokán Péter hangján - a mosdatlan szájú, a nyelvhasználati szabályoknak is fittyet hányó Lizát Shaw Pygmalionjában. A WS Színház közönsége néhány napja megtapasztalhatta, hogy milyen az, amikor Shakespeare nyelvén szólalnak meg a - Shakespeare hazájából érkező színészek, akik ráadásul azt ígérik, hogy bő két órában színre viszik a "Shakespeare-összest". Harminchét színdarabról van szó. Bár a Madhouse Theatre Company előadása - "The Complete Works of William Shakespeare (abridged), vagy Shakespeare Összes Rövidítve - a WS Színház Márkus Emília-termében elsősorban éppen azzal a tanulsággal jár, hogy a színház nyelve bizonyos esetben (bizonyos rétegében) tényleg nemzetközi: az ötletekkel teli, sziporkázó és szórakoztató játék - commedia dell' arte, meg bohózat, meg stand up-comedy, meg színház a színházról, a színházcsinálásáról - azok számára is tökéletes élményt nyújt, akik nem értenek angolul.
Azért persze legalább a Rómeó és Júlia meg a Hamlet cselekményére nem árt, akár csak nyomokban, emlékezni: ez a két Shakespeare-darab adja az előadás alapját (biztos nem véletlenül). És közben, ha másképp nem, háttér-hullámverésnek, ott van az a végeérhetetlen, áradó Shakespeare-(vers)dallam, ami nyilván nagy örömet szerez annak, aki érti; másokban meg fölkelti vágyat "Shakespeare nyelvének" birtoklása iránt. Mike Kelly-nek, Matt Devere-nek és Andrew Heflernek - Magács László rendezésében - nincs szüksége díszletre, kellékre is alig. (Körülbelül úgy, mint Shakespeare idejében.) Minek is lenne, amikor minden mozdulatukon, megszólalásukon az látszik, hogy birtokában vannak a mesterségnek, amit úgy hívnak: színészet. Mesteremberek - a szó legjobb értelmében. Minden pillanatuk arról beszél, hogy megtanulták a szakmát, a szakma fogásait: jól bánnak a hangjukkal, a testükkel, a jelenlétükkel és a közönséggel, amely az előadáson kb. olyan aktívvá válik, amilyen aktív éppen Shakespeare korában lehetett. A kuncogás nevetéssé, bugyborékolássá fokozódik, és a rendezés pontosan osztja be a nevettetés-elcsendesülés hullámait is.
Nemhiába állapítja Eric Bentley - amikor "A dráma életében" a vaudeville-rendezés titkait firtatja -, hogy aki egy estén át tartó "mulatságot szervez, annak valódi szervezőnek kell lennie". És mert a Shakespeare-összes jól szervezett játék, nem a kimerültségig visz el, hanem a felszabadultságig. (Bár amikor Matt Devere váratlanul, de mindig a szituációból következően a sokadik alkalommal is nekiindul, hogy az első sor két kipécézett széke fölött fuldokoljon és öklendezzen egyet, akkor a közönség -amint rájön, hogy már megint mi készül -, fuldokolni kezd a nevetéstől.)
A Shakespeare-összes után szűk fél óránk van arra, hogy ráhangolódjunk Németh Judit Talán címmel meghirdetett önálló estjére; vagy inkább beszélgetős koncertjére. De nincs is szükség ráhangolódásra: amikor a WS Színház színésznője énekelve elindul a Krúdy Klub bejáratától a pódium felé, ahol várja őt a zenekar, már megnyerte ezt az estét. Betölti a teret. A dalokban pedig - legyen az Queen-sláger, Janis Joplin-, esetleg Cserháti Zsuzsa-dal, sanzon vagy más - mindig a színésznő élete, vagyis a mi életünk lüktet. Jordán Tamás Freddy Mercury-t kéri ráadásnak: "Too much love..." (Az is Shakespeare nyelvén szól.)
A PÓDIUMON A SZÍNHÁZI ZENEKAR
Németh Judittal Jordán Tamás beszélgetett a Talán-bemutatón: a zenés blokkok között. Nem szerződtetési tárgyalásnak látszott bármilyen egy szerződtetési tárgyalás, maga a szó túl hivatalos , inkább olyan beszélgetésnek, amelyben két régi ismerős fordul egymás felé. Soroljuk fel mindenképpen a zenekar tagjait is: Müller Péter, Unger Tünde, Kovacsics György, Aradszki Zsombor, Schmidt Róbert, Szabó Róbert Endre. Jó lenne, ha az estnek is lenne ráadása; hamar.