Kultúra

2011.10.11. 13:19

Kepes András: Gyűltek bennem a történetek

Gondolatjel, Stúdió, Apropó, Könyv-jelző, Desszert, Világfalu, Különös történetek. Kepes András rádiós és televíziós műsorai, amelyek mindegyike arról szólt, hogy ismerjük meg jobban egymást. Az ismert televíziós az utóbbi években tanít, és a napokban jelent meg első regénye, a Tövispuszta.

Révész Erika

-  Legutóbb 2008-ban láttuk a képernyőn. Sok tévénéző hiányolja önt, sokan szerették a műsorait.

-  A televíziós csatornák nem hívnak, én meg nem megyek. Nem beszéltük meg egymással, így alakult. Valószínűleg nem hiányzom nekik, de az igazság az, hogy nekem sem hiányzik már a televízió.

 - Több könyvet is írt, de a Tövispuszta az első szépirodalmi műve. Honnan az ötlet, hogy összefoglalja az elmúlt száz év Magyarországának történetét?
 
- Nagyon régóta szerettem volna regényt írni. Az elmúlt évtizedek alatt csak gyűltek bennem a történetek, és mint egy vulkán, egyszerre kitörtek. Valószínűleg ha ez nem az első regényem így hatvanon túl, hanem a tizedik, akkor kevesebb történet és kevesebb szereplő lenne benne. Így egy nagyon dús és nagyon vibráló alkotás született az alapanyagból. Volt még egy oka a regény megszületésének. Én általában több oldalról próbálok közelíteni a dolgokhoz. Sokan a szememre vetik, hogy túlságosan megértő vagyok, állandóan elfogadom másnak a véleményét, értékrendjét, én meg azt gondolom, az a tisztességes, ha az ember, mielőtt kimond egy szót, alaposan körüljárja minden oldalról. Ez a könyvnek az alapja is.

-  Azt írta meg, hogy a kisemberek hogyan élték meg a maguk mikrovilágában az elmúlt száz évet, és kiderül, hogy senki nem tudott érintetlen maradni, mindenki bemocskolódott, vagy méltatlan helyzetbe kényszerült. Ez törvényszerű volt itt?
 
- Nagyon sokfelé a világban törvényszerű volt, de különösen Közép-Kelet-Európára érvényes, hogy a történelem adott esetben jobban formált bennünket, mint amennyire szerettük volna, vagy amennyire mi magunk formáltuk magunkat. A regény története valószínűleg kicsit Magyarország története, de játszódhatott volna Csehországban, Szlovákiában, Romániában vagy másutt is. Az én alapkérdésem kétirányú volt: egyrészt úgy éljük az életünket, hogy gyakorlatilag nem is vesszük észre, mi zajlik körülöttünk, másrészt pontosan ezért, attól függően, hogy milyen sérüléseket szenvedett a családunk, milyen előzményeink voltak, ki hogy élte meg az elmúlt száz évet, mindenki másként meséli el a mi történelmünket, és nagyon nehéz két embert találni, aki hasonlóképpen gondolkodik ugyanarról az eseményről. Ezért döntöttem úgy, hogy ez egy hármas családregény lesz. Megmutattam, hogy három, társadalmilag nagyon különálló és különböző értékrendű család tagjai hogyan élik végig ugyanazt a történelmi periódust négy generáción keresztül.
 
- Németországban rengeteg irodalmi mű, tanulmány született, sokat beszélgettek nyilvánosan a régi bűnökről. Ők letisztázták a múltat, nálunk mindenki a régi sérelmeit emlegeti. Ez a regény kiindulási alapja lehetne a múlt kibeszélésének.
 
- Ha ez fogalmazódott meg önben, akkor én rettenetesen boldog vagyok, mert igazából ez volt az egyik célom: hogy lehet elmesélni három-négy különböző szempontból ezeket a történeteket, és hátha ez másokat is segít abban, hogy megpróbálják a másik életét is megérteni. Azt érzem, hogy valóban mindenki a saját sérelmeiben lubickol, és képtelen arra, hogy esetleg annak az igazságát is megpróbálja megérteni, aki esetleg az övétől eltérő értékrendben, gondolkodásmódban, világlátásban létezik. Nem kell elfogadni, csak megpróbálni megérteni, és ez valóban az országok java részébe lezajlott. Ha az ember három franciát, németet, olaszt vagy angolt leültet egymás mellé, és megkéri őket, meséljék el hazájuk elmúlt száz évének történetét, akkor ott lesznek közös fogódzók. Amíg erre nem vagyunk képesek, nem is számíthatunk arra, hogy ebben az országban valaha tisztességes párbeszédet folytassunk. Arra tettem kísérletet a Tövispusztában, hogy olyan értékrendeket is megpróbáljak megérteni, amelyek nem esnek egybe az én neveltetésemmel, tőlem idegenek, de úgy döntöttem, hogy megpróbálom kinyitni ezeket, hátha ez másokat is arra serkent, hogy azt mondják: próbáljunk meg egymással beszélgetni. A tévéműsoraim, pl. a Desszert is erről szólt: három nagyon különböző értékrendű, más társadalmi közegből származó, más kultúrájú embert leültettem az asztal mellé, és megmutattam, hogy tudnak egymással diskurálni.

- Minden bizonnyal még sok érdekes története van, amelyek megírásra várnak.

- Most három komoly témával küzdök. Mindhárom azt szeretné, ha ő lenne a következő.

Névjegy:
 
- 1948 októberében született Budapesten, általános és középiskolai tanulmányait három földrészen, három nyelven, kilenc iskolában végezte.
- Az ELTE-n szerezte bölcsészdiplomáját, doktori címét pedig a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.
- A Magyar Rádióban, a Magyar Televízióban, majd a TV2-n és az RTL Klubnál dolgozott.
- 2008 óta a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola tanára, az intézmény két kara közül az egyik, a Kommunikációs és Művészei Kar dékánja.
- Öt lánya, két unokája van, a fia pedig négy hónapos.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!