Claudio Magris kapta a Budapest Nagydíjat

"Nagyon meg vagyok hatva, hálás vagyok, hogy megkaphattam ezt az elismerést" - fogalmazott a díj átvételekor a Duna című esszéregényéről világszerte ismert trieszti író.

A díjat átadó Csomós Miklós kultúráért felelős főpolgármester-helyettes kiemelte: az elismeréssel a magyar főváros fejezi ki tiszteletét Magris írói munkássága előtt a magyar polgárok nevében.

A politikus emlékeztetett arra, hogy Claudio Magris jól ismeri a magyar nemzetet és annak történelmét. "És tudom, hogy azt keresi ön is, ami összeköt, és nem, ami szétválaszt bennünket, a Duna mentén élő országokat" - fogalmazott Csomós Miklós, majd hozzátette: reméli, a díj újabb kapocs lesz "közöttünk és ön között".     "Kérem, vegye úgy kezébe ezt a díjat, és tegye úgy a többi nagy nemzetközi irodalmi kitüntetése mellé, hogy egy olyan nemzet elismerése, amely történelme során igazán megszenvedte a Dunához, vagyis hazájához, ősei földjéhez való kötődését és a határok megannyi változását, változtatását" - fogalmazott Csomós Miklós.

Claudio Magris a díjat megköszönve hangsúlyozta: Magyarország különösen sokat jelent számára, hiszen A Habsburg-mítosz című könyvének részletei itt jelentek meg először külföldön. "Mintha kiléptem volna saját világomból, az otthonomból és beléptem volna az igazi világba" - jelentette ki.

Az író köszönetet mondott a magyar kollégáknak, Konrád György írónak és Barna Imrének, az Európa Könyvkiadó igazgatójának. Mint fogalmazott, egy díjat csak úgy lehet átvenni jó lelkiismerettel, ha közben gondolunk arra is, hogy amit elértünk, az nemcsak a mi érdemünk. "Sosem csak saját magunk írjuk műveinket, hanem sok más társsal együtt" - mutatott rá.

"Magris érti a lelkünket, ismeri a mások elől elélt életek kegyetlen ritmusát, az egymás elől eldalolt hangot, ami elvileg lehetne, vagy talán lehetett volna egy közös én narratívája is, szerencsésebb társadalmakban ez a +mi+ hangja" - fogalmazott Grecsó Krisztián laudációjában, amelyben méltatta az olasz író "kíméletlen, pontos" mondatait.

Claudio Magris írásai a magyar próza "egy csöndes hagyományához", az intellektuális prózához tartoznak - vélekedett a magyar író, aki szerint Magris "egyszerre ismeri a plurális identitás ösztönös, romantika előtti eszméjét és a modern pluralitást, mely olyan, akár a folyó, mindenkié, mégis egészen saját".