A bőrünket a Rabszolgavásárra

Hol volt még a Weöres Sándor Színház, amikor Kelemen Zoltán színész megírta, megrendezte, "elfőszerepelte" az első Rabszolgavásárt a Romkertben. 2001-et írtunk, és a nevezett vásár - amelynek kezdettől természetes, lényegi velejárója a ma oly sokat emlegetett interaktivitás - azonnal törzsközönséget teremtett magának. Akkor született meg Kelemen Zoltán emblematikus maszkja: Flavius Calmaricus Egoismus, minden Rabszolgavásárok főszereplője, játékmestere és moderátora, és akkor indult el az a masinéria, amit, úgy tűnik, nem is lehet megállítani.  Zoli ma már a WS Színház társulatának tagja, de ebben a minőségében sem mond le (nem is hagyják!) a karneváli előadásról, amely eddig még mindig happy enddel ért véget:   az összes rabszolga elkelt. Ezt nagyon komolyan kell venni: a játék valódi, vagyis a licit és a rabszolgavásár is.

Csak mintha a különben mindig fergeteges rabszolgavásári humor válna évről évre sötétebbé. Ezek az előadások mindig rólunk és nekünk szólnak (különben nem is volna színház a színház), mindig aktuálisak, mindig a közérzertünkre apellálnak. És ha valamikor, akkor mostanában igazán a bőrünket visszük a vásárra. A szövegkönyv már elkészült (a címe: Végvásár), a csapat készen áll. A poént ne lőjük le, de az idei licitálás során  szinte "hídavatás-szerű" jelenségnek lehetünk majd tanúi a Romkertben. Bizonyos Populismus császár nyitó beszéde után pedig mindjárt a Fekete ország című Babits-vers sorai következnek: "fekete az anyag rejtett lelke, jaj, fekete, fekete, fekete". Érdekes áthallás (tudatos vagy nem, mindegy is), hogy 2004-ben a Krétakör Feketeország címmel, szintén a Babits-versre rájátszva csinált közérzeti, közéleti "sms-színházat" - komor és groteszk vízióját a világnak, ahol élünk -, a 2005-ös POSzT-versenyben  a legjobb társulatnak járó díjat kapta meg érte.

Kelemen Zoltán meg  játszik abban a Szentivánéji álom-előadásban, amely négy díjat söpört be az idei Pécsi Országos Színházi Találkozón.  

Ízelítő Populismus császár beszédéből: "Emberek, a segítés városának, Savariának önzetlen polgárai! Uratok, a Római Birodalom császára, Marcus Populismus szól most a semmiből hozzátok. Lelkes közreműködésetekkel bizonyítsátok be, hogy igenis van halál az élet után! (...)" A többit majd augusztusban.