2012.06.18. 19:37
Magyar nyelv a szánkba
Budapest - A 83. Ünnepi Könyvhét egyik szenzációja (volt) Parti Nagy Lajos Fülkefor és vidéke - Magyar mesék című kötete.
Előbb volt egy kis tudósvita arról, hogy létezik-e ma Magyarországon politikai-közéleti költészet, hogy van-e adekvát létmódja az efféle megszólalásnak, aztán, mintegy válaszként, a mai magyar politikai költészet darabjaiból egész kötetet állított össze az Ünnepi Könyvhétre a Magvető Kiadó. (Bár sejthetően egymásból következett, egymást generálta a két kezdeményezés: a kötet meg a vita.)
Szinte (közéleti) versek Parti Nagy Lajos kötetbe rendezett 53 "magyar meséje" is, amelyek eredetileg az ÉS-ben láttak napvilágot, az első menetben 2011. április 13-ától 2012. április 11-éig (na ugye, hogy versek). A szerző saját megfogalmazásában glosszák a helyzet margójára: "Okom bőven volt rájuk, célom velük csak annyiban, hogy egy hagyományos, mégis szabad műformába 'becsatornázzam' az írói, állampolgári köz-érzetemet."
Egy kötet mindig több, mint hetilapos glosszák sora: a Fülkefor és vidéke a maga töménységében, a népmese posztmodern újratöltésével egyrészt zseniális írói teljesítmény (széppróza: "ha má magyar nyelv van a szánkba"), másrészt meg, a minőségétől elválaszthatatlanul olyan pontos látlelete az elmúlt egy évnek, hogy egyszer majd történelemkönyvvé váló dokumentumirodalomnak is a legjobb. (Ha valaki kíváncsi lesz rá például, hogy mi is az a fülkeforradalom, a megfejtést itt megtalálja.)
Addig meg: röhögjük könnyesre magunkat Parti Nagy magyar meséin, amelyek bársonyos-simogató Szabó Gyula-hangon szólalnak meg (tessék kipróbálni), de csak azért, hogy a végén mind annál nagyobbat, keservesebbet csattanjon.