Oda nekik az oroszlánt is

Olyan, mint egy üde, fölszabadító, mindent átmosó, minden feszültséget föloldó nagy nevetés: a Weöres Sándor Színház színészei vékony jégen járnak, amikor a világot elmesélő  Átváltozások-folyamból kiválasztanak  hármat, aztán kb. másfél órán át azt játsszák, hogy ők akkor most készülnek a karneválszínházi Ovidius-előadásra; és jaj, mi lesz ebből. (A Beugró és a Lehetetlen találkozása a Megyeháza udvarán.) De nem szakad be a jég:  van annyi ötlet, van annyi muníció, és van annyi szeretnivaló önirónia, hogy a közönség boldogan belemegy a játékba. Talán ez a legfontosabb: a színészek rálátnak önmagukra; és nevetni is képesek azon, amit látnak. Aztán egyszer csak fölsejlik egy okos Mátyás-mese a színen: Eszenyi Enikő jön is, meg nem is. De inkább jön. És hoz. 

Az eredeti koncepció szerint az egyik évben ókori, a másik évben középkori témát-szerzőt dolgoz föl a Karneválszínház, ezzel is illeszkedve a "karneváli időutazáshoz". De hát a színház mindig itt és most érvényes (különben megette a fene). Tavaly például abszolút kortárs  darab született, megnevezhető szerzővel (Lőrinczy Attila: Könnyű préda). Ebből a szempontból az idei Átváltozások-bemutató a másik véglet: bár a társulat eldugott benne három Ovidius-történetet, ennek a komplett szövegkönyvnek minden rezdülése az Andy Hefler által vezetett  közös munkából, a személyességet sem nélkülöző rögzített improvizációból jött létre. Van benne időutazás is! És bár a színészek (a magyar hagyományok szerint) összében-egészében  mintha még mindig jobban bíznának a jó öreg szószínházban, mint a fizikális színház erejében, mindenestül üdítő és szórakoztató az eredmény. (Ha túlzásba viszi a bérletreklámot, Jordán Tamást be is lehet fagyasztani.)

Az elmúlt években a karneválszínházi koncepció fontos pontja volt a húzónév-elmélet, amely szerint "híres színész"  nélkül karneválszínházi bemutató márpedig nem létezik. Na, most ez is megkapja a magáét. Szabó Győző hol bokorból kiugrasztott Zeusz ("jövök-megyek, teremtgetek"), hol Endrődy Krisztián szinkronhangja, hol Szabó Győző, aki a híres Szabó Győzőt játssza; aki egyszer csak végképp elszabadul. Persze, hogy rajong érte a slusszpoénként berobbanó tökéletes  Eszenyi-hasonmás: Bokor Noémi. Oda neki az oroszlánt is!

Római, görög, magyar, amerikai

Átváltozások;  amikor a pöffeszkedő igazgató szerepében Szabó Győző épp a dolgok állásáról érdeklődik:

"- A szerző Ovidius.
- Az ki?
- Római.
- Nem magyar?
- Nem.
- És  miről ír?
- Görög történeteket dolgoz föl.
- Nem magyart?
- Nem.
- Ki rendezi?
- Egy amerikai.
- Nem magyar?
- Nem. De tud magyarul. És a színészek mind magyarok!"

Sőt, (szinte) mind szombathelyiek: Alberti Zsófi, Budai Dávid, Endrődy Krisztián, Eszenyi Enikő, Jordán Tamás, Kovács Gergely, Nagy Cili, Orosz Róbert, Szabó Győző, Szabó Róbert Endre, Vass Szilárd, Vlahovics Edit. Dramaturg: Barták Balázs. A rendező munkatársai: Kovács Nóra, Jenei Ágnes, Elek Ányos, Juhász Ádám, Varga Alexandra. Rendező: Andy Hefler.