Kultúra

2012.11.13. 06:53

A szavak ördögi köre

Budapest - Herta Müller törékeny, kicsi nő. Hangja mégis határozott és mély, drámaian tárgyilagos. A műveiben a diktatúra természetével foglalkozó Nobel-díjas írónő életét A szavak ördögi köre című kiállításon mutatta be a Goethe Intézet, ennek záróakkordjaként tartott sajtótájékoztatót és nagy sikerű, "telt házas" felolvasást a Szabó Ervin Könyvtárban.

Osváth Sarolta

- Korábban többször is jártam Budapesten, de akkor még nem vett körül ekkora sajtófigyelem - mondta el a Nobel-díjas írónő, aki 1987-ben a Ceausescu-diktatúra zaklatásai elől menekült szintén író férjével Romániából Németországba. Az életét a Nobel-díj csupán ennyiben változtatta meg, ő maga ugyanaz az ember, ugyanaz az író maradt, akit az elismerés egyben arra kötelez, hogy megfeleljen a fokozott érdeklődésnek - tette hozzá. Szerinte a Nobel-díjnak nincs nemzetisége. Tudomásul veszi, hogy Romániában is magukénak érzik, hiszen tény, hogy ő bánáti sváb családból származik, Temesváron végezte az egyetemet és 43 éves koráig ott élt. Tizenöt éves korától beszél románul is, de műveit német nyelven s német állampolgárként írja. Ma is érdeklik a romániai társadalmi folyamatok, megdöbbenve szemléli, hogy az értelmiség mostanra elhitette önmagával, hogy a többség  ellenálló  volt a Ceausescu-diktatúra idején. Ezzel mélyen nem ért egyet, veszélyes önbecsapásnak tartja. Úgy látja, a Securitate emberei ma is ott vannak mindenütt, többnyire vagyonos emberek, fontos pozíciókat foglalnak el.

- Még ma sem tudjuk, mennyi áldozata volt a diktatúrának, hányan tűntek el nyomtalanul. Még évtizedekig eltart a történtek kitárgyalása, de erre nincs is igazán  motiváció az emberekben. Általában ugyanis ismert, hogyan működött a rendszer, kik voltak a besúgóhálózat részesei, a jogászoktól a tanárokon át a postásokig, a hétköznapi élet minden szintjén. A többség együttműködött a hatalommal. Ez a magyarázata a hallgatásnak. Sokan nem akarnak szembesülni a múltjukkal, s ezt kikényszeríteni nem lehet. Az irodalom legfeljebb segíteni tud a szembenézésben.

Herta Müller kérdésre válaszolva kitért egy pályatársa, Oskar Pastior esetére, akiről kiderült, együttműködött a Securitatéval. Tudni kell, az írónő erre nem volt hajlandó, nem tudták beszervezni, s emiatt kellett éveken át üldöztetést elszenvednie, majd elhagynia az országot. Mint mondta, "sokkolta a hír", ugyanakkor nem ítéli el, írótársa feltehetően kényszer alatt cselekedett, mivel az aktákban jelentéktelen feljelentések szerepeltek csak. A szovjetellenes izgatással vádolt és az akkor még Romániában bűncselekménynek számító homoszexualitását titkoló író így tudott hosszú börtönévektől megmenekülni.
 
- Egyenként kell minden esetet megítélni, nem szabad általánosítani - hangsúlyozta Herta Müller Nobel-díjas írónő. Pastior története nagyban különbözik azokétól, akik önként vállalkoztak a besúgásra és emberi sorsokat tettek tönkre. A műveiben szinte kizárólag a diktatúra természetrajzával foglalkozó írónő számára saját átélt szenvedései, tapasztalatai a meghatározó élmények.
 


- Szívesen lemondtam volna ezekről a szenvedésekről, még azon az áron is, hogy nem lettem volna író. Az élet fontosabb, mint az irodalom, tudnék élni írás nélkül is - jelentette ki. A halálfélelem megtanított arra, hogy az élet mindennél fontosabb. Szeretném hinni, hogy nem a szenvedések tettek íróvá.

Herta Müller a magyarországi helyzetet is élénken figyeli: sajnálja, hogy mint Romániában és más diktatúrát megélt országban, a vitakultúra itt is eldurvult, a partnerek agresszívek,  nem  tolerálják az ellentétes véleményeket, egymást ellenségnek tekintik. Mint egyszerű látogató és naiv újságolvasó, nem érti az EU és az IMF elleni kormányhirdetéseket, plakátokat az utcán, szerinte ez megosztja a lakosságot és elszigeteli az országot. Elszomorítónak tartja, hogy a szintén irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre Berlinben telepedett le, s hogy itthon nem becsülik meg a világszerte elismert Heller Ágnes filozófust.

 

 


Herta Müller 2009-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, amelyet a Svéd Királyi Akadémia "költészetének sűrűségéért és az elnyomottak világát őszintén bemutató prózájáért" ítélt neki. Azóta négy regénye jelent meg magyarul: Lélegzethinta, A róka volt a vadász, Szívjószág (Nádor Lídia fordításai), Fácán az ember, semmi több (Karácsonyi Noémi fordítása).

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!