Kultúra

2013.03.20. 18:54

Aida, a könnyed rabszolgasors

Az Aida musical változatát Elton John és Tim Rice jegyzi, az Agora - MSH-ban Szurdi Miklós rendezését láthatta a közönség.

Kiváló marketingmunka előzte meg az Aidát, amelyet   a főváros első élményszínháza, a RaM Colosseum előadásában hozott el Szombathelyre. A darab a többszörös Grammy-díjas Sir Elton John és a Webberrel karöltve dolgozó, háromszoros Oscarral kitüntetett szövegíró, Tim Rice munkája. Emellett a programajánlóban feltüntették a mű jogaival rendelkező Music Theatre International tulajdonosának nyilatkozatát, amely szerint hazánkban a világ addigi legjobb Aida adaptációját tekintette meg. De - a bulvárlapok hasábjain - a legnagyobb hírverést mégiscsak az kapta, hogy Oláh Ibolya belefáradt a rabszolgasorsba, s lemondott Aida szerepéről. Azaz a Művelődési és Sportház színpadára már az erős érzelmek kifejezésére képes Oláh Ibolya nélkül érkezett meg a monumentális produkció, amelyet több mint ezren tekintettek meg a helyszínen.

 

Az Aidát a sportházba  is meghívták. Középen Xantus Barbara (Fotó: Agora - MSH)

Így Aida címszerepe már személyiségében és hangjában sem karcolt Pető Zsófia eladásában, aki a núbiai hercegnő karakterét visszahúzódó, kislányos bájjal vette körbe. Szerelmét, Radames egyiptomi hadvezért Szerényi László játssza, áriái több hullámban sodorták magukkal a közönséget. A hadvezér jegyese, Amneris szerepében a túlfiatalított Xantus Barbara látható, akinek testi és hangi adottságai által ujjgyakorlat volt eljátszani a fáraó lányának szerepét. (Azt értjük, hogy Verdi operáját a musicaladaptációval szélesebb réteg elé kívánták tárni, de hogy ezt olyan "nyelvileg felfrissített" kérdések tegyék, mint: "Izgi volt a hadjárat?", meglepődésre adott okot.) Zoser, Radames hadvezér apja szerepében immár nem Kálloy Molnár Péter, hanem a keménykötésű Gerner Csaba érkezett. Csizmadia Ildikónak, Nehebka núbiai rabszolgalány szerepét szánták, bár a nézők soraiból többen összesúgtak, hogy miért nem ő kapta meg Aida címszerepét.

A monumentális díszletekre, amelyet Libor Katalin álmodott meg, s a jelmezekre, amelyet Fekete Monika tervezett, nem lehetett panasz. Arra azonban igen, hogy a zene a második felvonásban "elfogyott", s a dallamok csak ismételték önmagukat. Ez idő alatt a szürke fényű színpadon nem fűzték tovább a történet fonalát, s csak a függöny mögött volt nagy sürgés-forgás, miközben a nézők feszengve köszörülték a torkukat. De a kínos intermezzót a közönség a végére elfelejtette, s vastapssal dicsérte az ókorból napjainkba is átívelő örök szerelem illúzióját. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!