2013.04.08. 18:24
A rendíthetetlen színház
Az önazonosság volt a VI. Soltis Lajos Országos Színházi Találkozó kulcsszava a hétvégén Celldömölkön, ahol az ország egyik legerősebb alternatív színháza működik. A három napot bevilágították a mécsesek, átvitt értelemben is.
2000. november 22-én Siófokon következett be az az autóbaleset, amelyben hárman vesztették életüket: Soltis Lajos színész-rendező, a Sitkei Színkör művészeti vezetője - a balesetben vétlen személyautó sofőrje -, valamint két utasa: Fieger Szabina és Kurucz László; mindketten a színkör meghatározó tagjai. Az autóban ült még Nagy Gábor, a Sitkei Színkör alapítója és vezetője; ő túlélte - és nem adta föl. A színkörnek Sitkén nem volt maradása, végül Celldömölk fogadta be a társulatot, amely itt működik azóta is, Soltis Lajos Színház néven. A 2001 óta minden páratlan évben megrendezett Soltis-fesztivál az elveszített társak emlékét idézi: adja tovább a Soltis Lajos által képviselt közösségi színházi szellemiséget.
Ahogy a hatodik találkozó megnyitóján Nagy Gábor fogalmazott: "Mindhárman itt vannak velünk, mert így szeretnénk. A három mécses az ő emlékükre világol."
Ebben a közegben minden előadásnak a jó oldala válik hozzáférhetővé. Kamaraszínházi pillanat a hétvégi Soltis Lajos-fesztiválról (Fotó: Benkő Sándor)
Az önkormányzat nevében Nagyné Ferencz Myrtill képviselő hangsúlyozta: a város kulturális életében fontos szerepet tölt be a Soltis színház, amelynek most lehetősége adódik arra, hogy - az önkormányzat támogatásával - kívülről is rendbe hozza a Koptik Odó utcai kamaraszínház épületét. A hír reménykeltő a nehézségek közepette, amikor az alternatív formációk az átlagosnál is nagyobb bizonytalanságban tevékenykednek; a múlt évre (!) megítélt működési támogatásukat például még mindig nem kapták meg egészében.
Nem véletlen, hogy a zsűri nevében Sándor L. István színkritikus, az Ellenfény folyóirat főszerkesztője összefoglalásképpen azt mondta: "A reményt adja ez a fesztivál - bármilyen furcsa. A Soltis színház története is erre példa: sokszor volt olyan helyzet, hogy nem lehet folytatni és ma az ország egyik legerősebb alternatív színháza működik Celldömölkön".
Ezt a gondolatmenetet erősíti, hogy az újabb generációk képviselői mellett feltűntek a találkozón a magyar alternatív színház olyan további "különleges figurái, a rendíthetetlenség, az életben tartott munkamánia megjelenítői", mint Koltai Judit (Holdvilág Kamaraszínház, Budapest), vagy Várszegi Tibor (Jászberény).
A találkozó hangulatát ezúttal is meghatározta az az otthonos közeg, amelyben minden előadásnak a jó oldala válik hozzáférhetővé, és amely jó alapot teremt a nyílt, érvelő - a fesztiválon nagy szerephez jutó - szakmai beszélgetéseknek.
A legjobb előadásnak járó Soltis Lajos-díjat a pápai Teleszterion Színházi Műhely Semmi című produkciója kapta (rendező: Komáromi Sándor), a legjobb női alakítást elismerő Fieger Szabina-díjat Koltai Juditnak (a Képzelni lehet... című önálló estért), a legjobb férfialakítás elismerésére alapított Kurucz László-díjat Várszegi Tibornak (A bot című beavatásért) ítélte a zsűri.
Rendezni muszáj
Kása Ferenc (Teleszterion) a Lepkegyűjtő című John Fowles-regény - az első igazi pszichothriller - adaptációját hozta el a fesztiválra. Ő jegyzi a színpadi átiratot, ő a játékos, és ő a rendező is. A zsűri az előadás láttán pont arra hívta föl a figyelmet, hogy a "külső szem" - a rendezőé - ilyenkor nem mellőzhető.