Még látható a Magyar Festők Társasága „Önarczképek” című tárlata

A Magyar Festők Társasága 2009-ben rendezte az Arc, pofa, ábrázat Mai fej-értelmezések című kiállítást, amelynek továbbgondolása a most bemutatott Önarczképek tárlat. A hívószóban megjelenő cz -nek jelentősége van: némi iróniát, elemelkedettséget kíván az alkotóktól.

Kondor János igazgató Gyécsek József: Csipkejózsika című képe előtt. Fotó: Benkő Sándor

Árkossy István például Önárnyékot alkotott, Bács Emese Trafikos önarcképet, Hartung Sándor Ötven évcsepp-ben, Lovász Erzsébet Könnyek-kel látja magát. Kovács Péter a koponyarajzát küldte Nem ismersz meg? címmel. Kovács Tamás Vilmos önportréja négy maszkot tart a kezében , ki tudja: Melyik az igazi? Orvos András Arcmás-a feje hátulról.

A kiállítás katalógusának bevezetőjében Novotny Tihamér művészeti író nem fog névsorolvasásba, egyenkénti műelemzésbe, hanem megjegyzi: a meghívottak közül igen sokan élnek a hasonlóság, a tükörbe nézés, az ábrázolhatóság, a megismerhetőség, az önmeghatározó, maga-magát adó feltárulkozás önprezentációjával. Vagy éppen az elrejtőzés, a lét és létezés önismereti problémáinak újraértelmezett, sokszor egészen meglepő, különös, átvitt értelmű és természetű ikonikus, bensőséges, ironikus, önreflektív, önkritikus, önfelülvizsgálós, önhelyettesítéses és szerepjátszós eszközeivel, továbbgondolásaival, de dilemmáival és paradoxonjaival is. A szerző szerint ezek az egyéni válaszok megerősítik azt a goethe-i gondolatot, hogy a művészet által lehet a világot legbiztonságosabban elkerülni, de általa lehet legbiztonságosabban összekapcsolódni is vele.