Kultúra

2013.06.03. 14:57

Minden megbomlik, minden helyreáll

A család szerepe-ábrázolása köré szerveződött a Szláv Történeti és Filológiai Társaság idei kétnapos tudományos felolvasóülése a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ bölcsészkarán.

Vas Népe

A szombathelyi székhelyű Szláv Történeti és Filológiai Társaság Hagyomány és megújulás a szláv népek történelmében, kultúrájában című, három éve útnak indított sorozatának idei tudományos felolvasóülése a családra koncentrált: a család szerepére a szláv népek történelmében egyfelől, a családábrázolás variációra a szláv népek művészetében másfelől.

A felvetett téma élénk érdeklődést váltott ki a kutatók (történészek, irodalmárok) körében. Ahogy a társaság elnöke, dr. Szabó Tünde PhD, egyetemi docens (NymE bölcsészkar, Szláv Filológiai Intézet, orosz intézeti tanszék) a megnyitón fogalmazott: optimizmusra ad okot az érdeklődés és a témafelvetések sokfélesége. Külön öröm, hogy a budapesti, pécsi, szegedi, szombathelyi kutatók, egyetemi oktatók mellett az ELTE irodalomtudományi doktori iskolájának hallgatói - a jövő russzistái - közül szintén többen előadóként vettek részt a felolvasóülésen. (A doktori iskolának jelenleg két olyan hallgatója van, akik Szombathelyen, az orosz tanszéken diplomáztak az elmúlt években.)

Teljes áttekintést adni a magyar, illetve orosz nyelven elhangzott előadásokról itt és most lehetetlen. Csak néhány téma a kínálatból: Lukács István a magyar történelemhez-irodalomhoz-kultúrához ezer szálon kötődő, kelet-közép-európai kontextusban jól értelmezhető horvát író, Miroslav Krleza Zászlók című - részben a múlt századelő Budapestjén játszódó - regényfolyamából emelt ki egy „jelentéktelen apróságot” annak bizonyítékaként, hogy a főhősnő valós modellje áttételesen nem más, mint az íróként, illusztrátorként egyaránt ismert Lesznai Anna (a korabeli forrongó, izgalmas művészeti élet neves, jellegzetes figurája).

Valerij Lepahin ezúttal a családábrázolás felől vette szemügyre az orosz hagiográfiai irodalmat, a Finnországból érkező Jelizaveta Korpelajnen pedig az orosz ikon családábrázolásának jellegzetességeiről beszélt (ő maga nemcsak egyetemi oktató, hanem ikonfestő is).

V. Gilbert Edit (egyébként az első Ulickaja-siker, a Szonyecska fordítója) Családi viszony-rajzolatok Ljudmila Ulickaja műveiben című előadásában mindenekelőtt kitért arra, hogy Ulickaja a tolsztoji hagyomány továbbvivőjeként jelentős figyelmet fordít a családformációk ábrázolására. Innen nézve a két szélső pont az eddigi életműben a Kukockij esetei című regény - amelyben „minden szétomlik” -, illetve a Médea és gyermekei, amely „a helyrehozatal regényeként” érvényesíti Ulickaja „jellegzetes praktikumát”, és végül meghozza a megnyugtató megoldást. V. Gilbert Edit három csoportba sorolja - az orosz kritika szerint „Magyarországon mintha kissé túlértékelt” - Ulickaja köteteit: szépirodalom (vagyis a többféleképpen, több kód szerint olvasható művek), lektűr („egy kódú” művek), plusz a „sikertelen kísérletek”. A Kukockij esetei, a Médea gyermekei - vagy a Szonyecska például egyértelműen a szépirodalom kategóriájába tartozik.

És tényleg: a felolvasóülésen elhangzott Szabó Tünde-előadás a szentimentális szerelem alakváltozatait mutatta be Dosztojevszkij és Cvetajeva egy-egy művét, valamint Ulickaja Szonyecska című kisregényét „irodalmi sorba” rendezve. Az előadások szerkesztett változata hamarosan hozzáférhető lesz a Szláv Történeti és Filológiai Társaság honlapján (és a tervek szerint könyv formájában is). A következő felolvasóülésre egy év múlva kerül sor, változatlan főcímmel: „Hagyomány és megújulás a szláv népek történelmében, kultúrájában”. (A sorozatban ez lesz a negyedik.)

A társaság logóját Szabó Tünde, a szombathelyi intézeti orosz tanszék BA-hallgatója tervezte: az orosz trikolor színeivel és az „univerzális almával”.

 

 

Ezek is érdekelhetik